Szandra Burke's Life

Szandra Burke's life 132 rész (The end)

2011-06-20T07:07:00.001-07:00

"Éreztem, hogy ami előttem áll, az hosszú és nehéz út lesz. De tudtam azt is, hogy lesz erőm ehhez az úthoz. Mert akivel nekiindultam ennek az életnek, azt magam választottam. S az én utam a szerelmem mellett halad, könnyű s nehéz időkben egyaránt"

A másnap hamar elment. Ismét volt néhány látogatóm, és a telefonom is szüntelenül csörgött. Még olyanok is felhívtak, akikre abszolút nem számítottam. Például Alex Meraz, vagy Selena Gomez, akik szintén telefonon adták át a gratulációjukat. Bár fogalmam sem volt, hogy honnan tudják, de Taylor utólag felvilágosított, hogy a média mindent kiszagolt és mára már minden magazin címlapján ez a hír van. Gondolhatjátok mennyire örültem! Szinte repkedtem örömömben. Így muszáj voltunk azon agyalni, hogy, hogy menjünk ki a nélkül, hogy észrevennének minket, mivel egyáltalán nem akarjuk megmutatni Annabellt a nagyvilágnak. Nincs szüksége erre. Még csak most született, ezért nem akarom már is a kamerák elé kilökni. Meg amúgy sem szeretném, hiszen a médiának semmi köze sincs a magánéletünkhöz.
De végül a hazamenetel napján kitaláltuk, hogy Debiékre bízzuk Annabellt, amíg hazaviszik, mivel őket sosem követik, én pedig ugyanúgy Taylorral mentem haza. Jó terv volt, hiszen a fotósok csak utánunk jöttek, ami persze nagyon zavaró volt, főleg azért mert nem voltam a legjobb kinézetembe, de az akkor nem túlzottan érdekelt. Persze kérdezgették, hogy hol van a kislány, meg satöbbi, de mint aki se lát se hall, nem válaszoltunk semmire, csak beültünk az autóba és már indultunk is haza.
Az első nap otthon furcsa volt egy kicsit, de ugyanakkor jó is volt. Egész nap anyukám segítségére voltam, aki mindent megmutatott és mindenben segített nekem.
Ráadásul mivel apukámnak sajnos úgy elhúzódott az üzleti útja, hogy nem tudott bejönni a kórházba, így ő is az első napot otthon velünk töltötte, és őt is elkápráztatta Annabell. Annyira jó volt őket nézni. Pontosan azt láttam magam előtt, amit szerettem volna. Annabellnek apukámtól jobb nagyapát nem is kívánhatnék. Úgy viselkedett, mint az én nagyapám. Nem hiába, apja-fia. Aznap egész nap dédelgette és beszélt hozzá, még játszott is vele, pedig az a kis baba a fél napot átalussza.
Meglepetésemre Taylor is leste minden szavamat, és anyukám segítőkész magyarázásaiból Tay is sok mindent megjegyzett.
Azon a héten rengeteg látogató jött. Megfordult nálunk minden barátunk, rokonunk, kollégák, sőt még olyanok is, akiket alig ismertünk. Persze anyukám és Debi majdnem minden nap átjöttek azzal az indokkal, hogy „csak segíteni jönnek”. Persze! Egész nap Annabellt dédelgették. De semmi gond nem lett belőle. Örültem, hogy ennyire szeretik.
Taylorra térve, nagyon nagy meglepetést okozott nekem. Mióta a kórházból hazajöttünk teljesen úgy viselkedik, mint egy érett családos férfi, akinek nincs más fontos dolog az életében, csak én és Annabell. Bevallom az elején kételkedtem abban, hogy szívből csinálja-e vagy csak muszájságból, de mindig figyeltem, hogy bánik Annabellel és egyre biztosabb voltam abban, hogy bizony, hogy nagyon is szívből csinálja. Nagy segítség volt nekem Tay végig. Mivel hamar elapadt a tejem – az orvos szerint gyakori ilyen fiatal lányoknál – ezért gyakran felkelt helyettem esténként Annabellhez megetetni, vagy azért, mert sírt valamiért. De általában felváltva keltünk fel, hogy azért mindkettőnk valamilyen szinten ki tudja aludni magát. Komolyan mondom, hogy minta apa lett belőle. Nappal egész nap otthon volt, reggeltől-estig minden nap. Csak akkor ment el, amikor muszáj volt, de akkor is mindig sietett. Szintén azt kell mondanom, hogy Annabellnek Taylortól jobb apát nem is kívánhatnék. Törődik vele és szereti. Nekem pont elég ennyi.
Ráadásul, ahogy gondoltam, a köztünk lévő kapcsolat nagyon hamar helyre jött és semmi feszültség nincs közöttünk. Sőt a veszekedések száma hál’ istennek nagyon lecsökkentek. Mindketten megváltoztunk valamilyen szinten. Persze jó irányba. Meg tanultunk felelősséget vállalni, és megtanultuk a szülőséggel járó dolgokat is. Tökéletesen együtt tudunk működni, és a kapcsolatunk végre Annabellel volt teljes. Valóban nagyon kevés veszekedés alakult ki, és azok is csak pár percesek voltak, mert utána mindig hamar kibékültünk.
Emlékeztek, még amikor megkérte a kezem? Szóval az a helyzet, hogy most már komolyan tervezgetjük az esküvőt, hiszen meglepetésemre sikerült viszonylag hamar leadnom azt a néhány felesleges kilót magamról, és már majdnem az eredeti súlyomnál tartok. Most már egyáltalán nem tartok a házasságtól, hiszen látom, hogy milyen jól megvagyunk és biztos vagyok abban, hogy ez az elkövetkezendő időkben így is fog maradni. És be kell vallanom, hogy most a legnagyobb kívánságom az, hogy végre Taylor felesége legyek. Tudom, sokszor tartottam ettől, de most, hogy már van egy lányunk, együtt élünk, és nem utolsó sorban iszonyat mennyiségű jó és rossz dolgon mentünk keresztül, biztosan tudom, hogy nekem már úgysem kell más férfi. Taylor nekem a nagy Ő, még akkor is, ha vagy ezerszer szakítottunk, összevesztünk és bántottuk egymást. Vele éltem át a legboldogabb időszakaimat és még akkor is kitartottunk egymás mellett, amikor épp külön voltunk. Nagyon szeretem, és ez a szerelem az évek során sosem hűlt ki, és tudom, hogy nem is fog, mert mindig gondoskodunk arról, hogy nagy lángon égjen.

Amikor eldöntöttük Taylorral, hogy összeházasodunk, ugyanúgy az időpontot is kijelöltük és abban maradtunk, hogy nyár közepén tartjuk meg. Addig időnk is van szervezkedni és biztos, hogy jó idő lesz. Viszont ahogy bejelentettük a szüleinknek, egyből mintha az ők esküvőjük lenne, mindenki elkezdett szervezkedni a hátunk mögött. Egy ideig okés volt, de miután már nem csak Taylornak, hanem nekem is elegem volt ebből a hátunk mögött szervezkedősdiből, leállítottuk őket. Hiszen anyukám annyira beleélte magát, hogy ahogy megtudta már másnapra le is rendezett nekünk egy esküvő szervezőt, úgy, hogy nem is tudtunk róla. Szóval kerek-perec megmondtuk nekik, hogy ez a mi esküvőnk és örülnénk, ha szülőként vennének részt benne, nem pedig szervezőnek mert az a mi dolgunk. Bár az esküvő szervező jó ötlet volt, így miután megtudtuk anyukám mit rendezkedett, végül megtartottuk Marshall-t, az esküvő szervezőt, aki minden elképzeléseinket véghezviszi. Nagyon sok munka volt az egész szervezkedésben. Laurennel most még jobban kiélhettük a kreativitásunkat. Saját kezűleg csináltuk meg a meghívókat, ami bizony ám nagyon fárasztó volt, hiszen előre bejelentettem Taylornak, hogy nagy esküvőt akarok, sok vendéggel, így a meghívók száma is elég sok volt, de Laurennel ketten viszonylag hamar is végeztünk, főleg, hogy anyukám addig elpesztrálta Annabellt.
Taylorral meglátogattunk néhány ékszeres boltot, ahol kiválasztottuk a karikagyűrűnket, amit ugye majd a szertartáson fogunk egymás ujjára húzni. E-miatt volt egy kis összezörrenésünk, mert Tay az aranyat szereti, én pedig az ezüstöt, de végül meggyőztem az ezüst mellett, így sikerült megvenni a gyűrűket is. Ezek közben Marshall mutatott nekünk néhány helyet is, ahol lehetne tartani, de mivel egyik sem felelt meg, ezért a szülőket bevonva, közösen eldöntöttük, hogy Debiéknél fogjuk megtartani, mert nekik nagyobb kertjük van a miénktől és az én szüleimtől. Így Marshall újabb terveket készített, de mivel nekem is volt valami elképzelésem, megosztottam vele, ami rózsaszín fehér lett volna, Taylor viszont ezzel nem értett egyet, így őt is be kellett vonni a tervekbe, de végül valahogy még is sikerült meggyőznöm a felől, hogy sötét rózsaszín-fehér legyen az összeállítás, így ismét megvolt a boldogságom.
Közben anyukám folyton azzal hajszolt, hogy menjünk esküvői ruhát nézni, de mindig azt mondtam neki, hogy azt hagyom utoljára, mert az a legfontosabb nekem és arra akarom a legtöbb időmet szánni.
Laurennel sikerült elrendeznünk a virágokat is és mindenféle díszt. Az étel-ital kérdését is hamar megoldottuk azzal, hogy elhívtuk az egyik legjobb szakácsot Los Angelesből, aki ráadásul még pincéreket is hoz majd magával.
Taylorral ismét útra keltünk és elmentünk tortát nézni, ami viszonylag hamar megvolt és legalább abban egyetértettünk.
Miután nagyjából minden le volt szervezve végre jöhetett a menyasszonyi ruha. Bár alig maradt egy hónapom rá, így sietnem kellett. Viszont Lauren már majd kiugrott a bőréből annyira várta azt a pillanatot. Bevallom semmi elképzelésem nem volt a felől, hogy milyen ruhát szeretnék. Annyit tudok, hogy szép és csillogós legyen, de ugyanakkor ne legyen rajta semmi sem eltúlozva. És itt meg is állt a tudomány. Sajnos nem igazán volt arra időm, hogy legalább a neten elkezdjek nézelődni, mert akkor biztos lett volna valami elképzelésem. Bár magazin-t vettem, de azokból egyik sem nyerte el a tetszésemet.
Két hét alatt mindenféle üzletben voltunk, és komolyan kezdtem félni, hogy nem lesz meg a ruhám, ráadásul, ha meg is lesz, lehet, át kell alakítani és az is időbe telik. Utólag megbántam, hogy ennyit vártam vele, de már nem tudtam mit csinálni. Abban bízom, hogy profi munkásokkal fogok szembe nézni és képesek lesznek pár nap alatt alakítani a ruhán, ha esetleg szükség lesz rá.
Már az összes nagyvárost bejártuk, de nem találtuk még meg a számomra tökéletes ruhát, ezért úgy döntöttem, hogy még is Los Angelesben fogok tovább keresgélni. Bevallom kezdtem már belefáradni. Mindig élveztem a vásárlást, de csak akkor, ha veszek is valamit és ezúttal az ilyen fajta vásárlást egyáltalán nem élveztem. Bár mindig ezt gondolom, mielőtt belépünk egy újabb üzletbe, viszont amikor elkezdem próbálgatni a ruhákat, már másképpen gondolom. Amiket eddig próbáltam mindegyik szép volt, de nekem sajnos mindig volt benne valami kivetnivalóm és nem éreztem, hogy az lenne az. Arra az érzésre várok, amikor belém robban, és azt súgja egy hang a fejemben, hogy: ez lesz az! És ez a hang bizony még egyszer sem szólalt meg.
Egy újabb nap érkezett el a keresésre, és már kora reggel elindultam a már szokásos kis csapatommal, ami anyukámból, Debiből, Laurenből és a drága kis Annabellemből állt. Mert hát igen. Úgy éreztem Annabellt is vinnünk kell magunkkal, főleg azért, mert a szervezkedés miatt csak az estéket tölthettem pici lánykámmal, aki egyébként nagyon szépen gyarapodik és napról-napra egyre szebb lesz.
Már az üzlet nevét sem tudtam, csak menni akartam. Igazából ez egy nagy és híres üzlet, ahová be kellett jelentkezni, így miután elmentünk a megbeszélt időpontra, megkaptam az úgymond segédemet, aki segíteni fog a ruhákat felvenni és kiválogatni, majd a kis csapatom beült az egyik tükrös terembe, ahová majd ki fogok menni a felpróbált ruhákkal. Közben engem elvezettek a próbafülkébe, ahol egyből vagy öt féle ruhát hozott be nekem, kedves segítőm. Mindegyiket alaposan megnéztem, és nagyon szépek voltak. Az egyik egyből megtetszett és talán, az lehet az, amire vártam, így meg is örültem, viszont azt akartam utoljára hagyni, így az előtte lévő négy ruhát próbáltam fel először. Az első nagyon szép volt. Kissé szűk fazonja volt, ami a testemre simult, ugyanakkor csillogott, de valahogy nem fogott meg. És ahogy kimentem megmutatni anyuéknak, ők is megerősítették ezt a tudatot bennem, így jöhetett a következő…

Felpróbáltam azt a három ruhát még, és valóban ismét találtam bennük valami hibát, ami nem tetszett. Viszont anyukámnak és Debinek a második ruha nagyon tetszett, aminek kissé amolyan hercegnős stílusa volt. Nekem is nagyon tetszett, főleg a felső része, ami nagyon szépen ki volt dolgozva, de valahogy nem az én területem az a túlzott hercegnős feeling. Aztán végre elérkezett az a pillanat, amikor felvehettem a kiszemelt ruhát. Alig vártam már. Amikor megláttam, ahogy a segítőm óvatosan kiveszi a tartójából, elvigyorodtam és örömömet szavakban is kifejeztem neki. Lassan feladta rám a ruhát, majd hátul a cipzárt összehúzva, megfordultam, hogy magamra pillantsak és ekkor megszólalt az a hang a fejemben. Ez lesz az! Úgy éreztem, mintha ismét, ezúttal már harmadjára esnék szerelembe. Annyira szép volt, csillogott és egyáltalán nem volt rajta semmi sem eltúlozva. Bevallom tetszettem magamnak. Imádtam ezt a ruhát. Fejben már eldöntöttem, hogy megveszem, de, hogy biztosra menjek, meg kellett mutatnom a kintieknek, így óvatosan kitipegtem hozzájuk. Egyből a kis ficánkoló Annabellre pillantottam és muszáj volt elmosolyodnom, majd beállva közéjük, figyeltem a reakciókat. Néhány percig mindenki csak némán méregetett engem, majd anyukámra nézve egyből tudtam, hogy valóban ez az igazi, hiszen szemében megjelent néhány elérzékenyült könny. Persze egyből odamentem hozzá megölelni, és folyton azt motyogta a fülembe, hogy milyen gyönyörű. Ezután mindenkit végig kérdeztem és miután megadta Lauren az egyértelmű igen-t, én is büszke fejjel megálltam a segítőm előtt és határozottan rávágtam, hogy „Megveszem”. Nagyon örültem és boldog voltam, hogy megtaláltam a tökéletes ruhát. Ezután lemérték a méreteimet és megnézték mennyit kell alakítani a ruhán, mert volt ahol picit bő volt. A mérés után megnyugtatott a szabó, hogy nem sokat kell bevenni belőle, így néhány nap alatt kész lesz. És végre megnyugodva ugyanakkor tele boldogsággal indultunk haza és alig vártam, hogy elújságoljam Taynek. Szerintem már az agyára mentem az állandó idegeskedésemmel a ruha miatt, de persze mindig azt mondta, hogy nyugalom, biztos meg lesz, és igaza is lett.
Bár Tay nem minden szervezkedésben vett részt, mert volt, ahol inkább úgy döntött, hogy kihagyja, mivel tudja, milyen vagyok. Szeretem kiélni a saját képzeletemet. Inkább csak azokban vett részt, ami érdekelte, ami pedig nem igazán érdekelte, azt rám bízta, aminek nagyon örültem. Viszont ő is már sokszor elmondogatta nekem, hogy mennyire várja a nagy napot, és, hogy már kábé egy éve vár arra, hogy hivatalosan is a kis asszonykájának nevezzen. Bár én nem kedvelem ezt a megszólítást, de neki még ezt is hagyom.
A zenekart illetőleg, rávettem a saját zenekaromat, hogy ők játszanak, hiszen ők a világ legjobb zenekara, csak egy énekest kellett kerítenem, de az ismertségemnek köszönhetően hamar meglett az énekes is. Ráadásul mivel valamilyen oknál fogva, hamar visszaállt az énekhangom, ezért úgy döntöttem, hogy énekelni fogok legalább egy számot, hiszen még is csak a saját esküvőmről van szó.
A nagy esemény előtt néhány nappal, már is gyomorgörcsöm volt és izgultam, ugyanakkor rettenetesen vártam már. Előre lebeszéltem az embereimmel, hogy már korán, reggel hét és nyolc között jöjjenek, mert időben kész akarok lenni és senkit nem akarok megváratni.
Az esküvő előtti napon már egy falat se ment le a torkomon. Azt akartam, hogy minden tökéletes legyen és ezért is izgultam. Szegény Annabell kislányomat-picit elhanyagoltam, és csak kevés időt voltam vele a nagy szervezkedés és izgatottság közepette, de legalább Taylor ott volt vele, ha pedig neki kellett intézkedni valamin, akkor a nagyszülők foglalkoztak vele. Ezért kicsit bűntudatom lett, hiszen mióta megszületett mindig vele voltam, és sosem hanyagoltam el ennyire, de megígértem magamnak és neki is, hogyha vége a nagy felhajtásnak, akkor minden időmet a már majdnem öt hónapos kicsi lányomnak szentelek. Egyébként Annabell már aktívan mászik, és eljutottunk odáig, hogy bár még egy kis segítséggel, de lassan már magától fel tud ülni. Egyre jobban és többet lehet vele játszani és rettenetesen aranyos kislány. Csendes baba, és nem sokat sír. Mióta megszületett azt hiszem még egyszer se hallottuk olyan erőteljesen sírni. És, hogy kire hasonlít? Többen azt mondják, hogy rám, és most már én is kezdem ezeket észrevenni, hogy külsőre rám hasonlít, de belsőre teljesen Taylor és ennek nagyon örülök, hiszen így nem örökölte át tőlem a lobbanékony fejemet. Jó lelkű és kedves, és tényleg nagyon nyugodt. Nem türelmetlenkedik vagy hisztizik mindenért. De azért van, amit tőlem is örökölt belsőleg. Taylor szerint, amikor boldogan nevetek akkor felhúzom az orrom, amit egyébként én még sosem vettem észre, de a lényeg, hogy ezt Annabellnél is észre lehet venni, olyankor pedig iszonyat aranyos. Néha dúrcizik egy kicsit, ez viszont nem meglepő, hogy ő is megkapta, hiszen Taylor is és én is szoktunk dúrcizni amikor összekapunk valamin. Ahogy növekedett egyre jobban apás lett egyébként, de főleg azért, mert Taylor mindig vele van és néha mikor nincs otthon, akkor, amikor Annabellnek eszébe jut Taylor, akkor minden ok nélkül elkezd sírdogálni. Mondjuk, ez általában akkor fordul elő, amikor nyűgös és fáradt, de szerencsére hamar meg lehet nyugtatni. Viszont amikor hazajön Taylor… hát szó szerint nem lehet levenni a nyakából. Ráadásul Taylor is sokszor úgy játszik vele, mintha ő is kis gyerek lenne. Na, jó. Ilyenkor érzem, hogy nem is egy, hanem egyből két gyerekem van. De nagyon aranyosak együtt ettől függetlenül. Annabell abban is hasonlít rám, hogy amikor kicsattanó jó kedve van, akkor visít és állandóan hangosan nevet. Ilyenkor pedig mindig majd összefalom. Tényleg nagyon édes. Észrevettem már nála, hogy például, amikor Tay csak úgy leül vele a kanapéra, én pedig beszélgetek Taylorral közben, akkor Annabell is figyel rám, de nem az a lényeg, hanem az, hogy folyton piszkálja Taylor haját, vagy ha nálam van, akkor az én hajamat piszkálja. Ezt azt hiszem szintén tőlem vehette át, hiszen én is szeretem Tay haját birizgálni. A lényeg, hogy iszonyat vagány kis csaj és nagyon vidám természetű.
Az esküvő előtti nap, mivel nem akarom, hogy Tay lásson a szertartás előtt, így úgy döntöttünk, hogy most külön fogunk aludni, a régi felállással ellentétben. Tay a szüleimnél, én pedig Debiéknél, hogy ne keljen majd a nagy ruhámba még autóba is szállni, és természetesen így Annabell is ott aludt velem.

A nagy nap végre elérkezett. Az óra halk csengésére, kipattant a szemem és már is megéreztem magamban az izgatottságot. Még a sminkesem és a fodrászom érkezése előtt fel akartam kelni, hogy le tudjak fürödni. Annabell még békésen aludt mellettem, és mivel eszem ágába se volt felkelteni, így óvatosan kimásztam mellőle, és látva, hogy valóban meg se moccant, csöndben átvonultam a másik szobába, mivel ott fognak elkészíteni az esküvőre. Meg a fürdésemmel sem akartam felébreszteni Annabellt, mert akkor hamar elkezdene nyűgösködni és nem bírná ki még estéig se. Egyébként meg van beszélve, hogy az esküvőn Annabell a nagyszülőkkel lesz, amikor pedig már nem fogja bírni és nyűgös lesz, akkor a nagymamám hazahozza és elaltatja.
Lassan előkotortam még egy kényelmes alsót és egy cipzáras felsőt, amit könnyen levehetek, majd lassan és óvatosan átlibbentem a másik szobába, ahol egyből a fürdőbe mentem és a gyors zuhany után, felöltöztem. Már fel volt akasztva a gyönyörű ruhám és még egyszer végig néztem rajta csodálva. Még mindig imádtam ezt a ruhát, és nagyon vártam, hogy végre felvehessem.
Mielőtt lementem volna a földszintre lassan benyitottam Annabellhez, aki még mindig meg sem mozdulva édesen szunyókált, majd megnyugodva mentem le. Debi már éberen a konyhába itta a reggeli kávéját, és ahogy leértem, egyből elmosolyodott.
- Hát, itt a nagy nap! – motyogta vigyorogva.
- Igen – vágtam rá heves bólogatással – annyira izgatott vagyok már!
- Gondolom! El se hiszem, hogy végre összeházasodtok – ingatta fejét hitetlenkedve.
- Tudom. Még én se hiszem el – vigyorogtam – nagyon izgulok. Remélem, semmit nem fogok elrontani.
- Oh, biztosan minden tökéletesen fog menni.
- Nagyon remélem – sóhajtottam mélyen.
- A kisvirág alszik még?
- Ühüm – bólogattam – nem akarom felkelteni, hogy hadd aludjon. Annál tovább fogja bírni.
- Igen, igen – értett egyet.
- Elvileg mindjárt jönnek Pobyék – néztem az órára, ami már negyed nyolcat mutatott.
- Biztosan mindjárt itt lesznek.
- Elvileg Lauren is mindjárt jön – néztem ki a konyhai kis ablakon kíváncsian, mivel láttam némi mozgolódást odakint és azt hittem, hogy valóban ők jöttek meg.
Néhány perc várakozás után, tényleg azt vettem észre, hogy majdnem csak egyszerre érkezett meg Lauren, anyukám, Stella, Lory és Poby is. Így vigyorogva nyitottam ki nekik az ajtót, majd egy gyors köszönés után, felmentünk az úgymond „készülődős” szobába. Mielőtt felmentünk volna figyelmeztettem mindenkit, hogy halkan menjünk el Tay szobája előtt – mivel ott aludtam Annabellel – mivel még alszik a kislány.
Felmentünk és Loriék egyből előkészítették a szükséges dolgokat, majd beülve egy székbe egyből elkezdett Poby a hajamon dolgozni.

Az egész készülődést végig izgultam és folyton mondtam mindenkinek, hogy beszéljenek hozzám, így elterelve a gondolataimat. Közben Annabell is felkelt, így már is a nagymamák gondjaira bíztam, mivel a hajamat szinte órákon át készítették, és a sminkem is majdnem csak egy órát vett igénybe. A csokrom is megérkezett, és eszméletlenül szép lett. Imádtam.
Laurennel közben sokszor egymásra néztünk és azonnal elvigyorodtunk. Ő is nagyon izgatott volt már, és egyébként sokszor viccelődtünk azzal, hogy most már tényleg rajtuk van a sor. Mi már túl vagyunk egy szülésen, most az esküvő, úgy, hogy ők jönnek. De mindig csak nevettünk rajta, persze azért örülnék, ha komolyan gondolnák, mert jól elvannak és az idő múlásával, köztük is szoros kapcsolat lett.
Már kész volt mindenki, mire nekem befejezték a hajamat és a sminkemet, így végre már csak anyukám és Lauren volt bent velem a szobába, hogy segítsenek az öltözködésben. Anyukám óvatosan kiszedte a ruhámat a tartójából, én pedig izgatottan és vigyorogva toporzékoltam, hogy felvehessem. Lassan rám adták, hogy ne akadjon be sehol, majd az alsó részét igazgattuk meg és végül a cipzárt felhúzta anyukám hátul. Lauren belesegített a cipőmbe, majd a koronához rögzített fátyol is felkerült a fejemre, óvatosan vigyázva a virágdíszekkel gazdagított fényes kontyomra, amiből oldalt egy hullám tincs lazán kint volt hagyva. Végül utolsóként anyukám a kezembe adta a csokromat, és Laurennel együtt két lépést hátra lépve, csillogó szemekkel néztek rajtam végig.
- Kislányom… - ingatta a fejét anyukám mosolyogva – gyönyörű vagy. Mint egy hercegnő. Csodaszép – sóhajtott a szemembe nézve. Erre csak boldogan elvigyorogtam, majd Laurenre pillantottam, akiből ugyanolyan reakciót hoztam ki.
-
Mivel nem mozdulhattam ki a szobából, mert már Taylor is itt volt, így bent maradtam a szobába, és miután anyukám boldogan lement közölni Debiékkel és a fontos emberekkel, hogy kész vagyok, mindenki feljött megpillantani. Debit is lenyűgöztem, mondhatni mindenki szemében megbujkált egy elérzékenyült könnycsepp, amire én csak boldog mosollyal reagáltam. Bevallom tényleg tetszettem magamnak és a tükörben állva, valóban mintha egy hercegnőt látnék. Lehet ilyet mondani egyáltalán? Nem tudom, de a lényeg, hogy egy újabb álmom fog valóra válni ezzel. Ez az egyik legboldogabb nap az életemben. Elmondhatatlanul vártam már ezt az időt. Tényleg most úgy éreztem, hogy egy tündérmesébe csöppentem bele, ami tele volt bonyodalmakkal és fájdalmakkal, de a vége gyönyörű és varázslatos tele szeretettel és boldogsággal.
Elmerengtem ezen néhány percig, majd apukám lépett be hozzám, és miután ő is agyon dicsért és megölelgetett, elmondta nyugodtan, hogy itt az idő és mennünk kell. Így a torkomban dobogó szívemmel karoltam át apukámat, hogy levezessen, onnan pedig az oltárhoz menjünk. Már mindenki ott volt és csak rám vártak. Taylor épp valamit motyogott a mellette álló Jacenek, de mivel állítólag a vőlegény csak az oltár előtt nézhet a menyasszonyra, így most sem nézhetett hátra. Apukámmal kiléptünk, és a zene felhangzásával mindenki hátra fordult. Apukámra néztem elmosolyodva, aki büszkén tekintett vissza rám, majd a zene ritmusára elkezdtünk lassan Taylor felé araszolni. Mindenki mosolyogva pillantott végig rajtam, majd a tekintetem Kíra felé szaladt el. Nem említettem még? A nagy boldogságban Kírának megbocsájtottam, és ha nem is olyan jó barátnők vagyunk most, mint régen, de elértünk odáig, hogy tudunk jókat beszélgetni és azt is elmondta, hogy ő is büszke rám. A régi emlékek újra összehoztak minket, aminek bevallom örültem, hiszen attól, hogy megbántott, attól még a régi szép emlékeim vele megmaradnak és tudom, hogy az egyáltalán nem kamu volt. Ráadásul mivel Ryannel még együtt voltak, így vele együtt meghívtuk őket is.
Mindenkin végig pillantottam, majd anyukámon az ölében nyugisan üldögélő Annabellre esett a tekintetem. Annabell újra és újra eszembe juttatja, milyen csodálatos életem van és, hogy milyen tökéletes a világ már azzal, hogy ő létezik.
Lassan Taylorhoz közeledve halkulni kezdett a zene és mielőtt felléptem volna mellé, apukám egy puszit nyomott az arcomra, majd mosolyogva leült anyukám mellé, ezzel átadva nekem Taylornak. Lauren elvette tőlem a csokromat, hogy ne legyen útba, majd mosolyogva felléptem Taylor mellé. Ránéztem és már fél oldalról láttam, hogy ő is boldogan mosolyog, majd észlelve, hogy végre ott állok mellette, rám nézett csillogó tekintetével, végig nézve rajtam.
- Gyönyörű vagy – tátogta nekem mosolyogva.
Erre persze én is egyből boldogan és csillogó szemekkel elvigyorodtam, majd a paphoz fordultunk mindketten.
A pap belekezdett a szokásos szertartási szövegébe, de én végig már azt vártam, hogy kimondhassam, hogy igen, elfogadom és kitartok jóban-rosszban, míg a halál el nem választ. Bár én hozzá tenném, hogy még halál után is kitartanék, de ugye ez nem az én szövegem. Persze az egész szertartás alatt iszonyatos ideges voltam, a szívem csak úgy dörömbölt a mellkasomban és a gyomrom görcsben állt. Folyton attól féltem, hogy valamit félre értek és nem azt fogom mondani, amit kell.
Miután a pap elmondta idegtépően a szokásos szövegét, végre szemtől-szembe fordulhattunk egymással, és mindkét kezünket egymáséba téve, a papot utánozva végig egymás szemébe elmondtuk az esküt, amit már vártam. Szerencsére semmit nem rontottam el és pontosan ugyanúgy elmondtam, ahogy a pap mondta. Utána következett a gyűrű felhúzás, amibe iszonyatosan beleremegtem, amikor Tay ujjára felhúztam. Erre csak halkan suttogta nekem megnyugtató jellegűen, hogy „nyugi én is remegek”. Na. Gondolhatjátok ettől, hogy megnyugodtam. Sehogy! Csak abban nyugodtam meg, hogy látszólag nem csak én vagyok ideges, hanem Tay is. Bár én nem észleltem a remegését, amikor felhúzta a gyűrűmet. Na, mindegy is.
A pap végre feltette a nagy kérdést, hogy elfogadjuk-e egymást, amire persze egy egyszerű választ rávágtam, hogy igen és Taylor is így tett. De mielőtt kimondta volna, hogy ezen túl házastársak vagyunk, a vendégekhez fordult oda.
- Esetleg van valakinek ellenvetése a felől, hogy létrejöjjön ez a házasság? – mondta ironikusan.
Én végig Taylor tekintetébe ragadtam, és tudtam, hogy alig néhány másodperc választ el attól, hogy végre a feleségének hirdessenek ki. De hírtelen nagy meglepetésemre valaki még is megszólalt. Egyből megijedve átfutott az agyamon, hogy mi ellenvetése lenne? Pont neki?
- Adja már össze őket atyám. Erre várunk már mióta! – mondta Jace először komoly arccal, mint aki a halálos ítéletünket mondta volna ki, majd a mondata végére egyből elmosolyodott huncutul.
Komolyan azt hittem, hogy ellenvetése lesz. De hallva viccelődését, Taylorral együtt mindketten boldogan felnevettük és személy szerint én is egyetértettem Jace-el. A pap is halkan elmosolyodott ezen, majd végre kimondta azt, amire már hónapok óta vártunk.
- Akkor önök mostantól fogva, házastársak – mondta ki határozottan, mi pedig azonnal egymásra néztünk csillogó szemekkel és megkönnyebbülten, hogy végre teljesült mindkettőnk álma – megcsókolhatja a feleségét.
Ezzel Tay elvigyorodott, majd lágy érintésű kezével megfogta az arcom és gyengéden egymás ajkaira tapadtunk, szerelmünk és házasságunk pecsétjeként. Fél füllel a vendégek felé hallgatóztam, és hallva ujjongásukat, belemosolyogtam házas csókunkba. Elválva egymástól, összeérintve homlokunkat vigyorogtunk egymás szemébe, majd Taylor egy pillanatra elkomolyodott és halk szóra nyitotta a száját.

- Szeretlek! – suttogta, hogy csak én halljam.
- Én is szeretlek! – suttogtam én is elmosolyodva.

Majd újra mohón és boldogan egymás szájába rágtuk magunkat. Taylor szorosan magához ölelt, én pedig nyakát átkarolva csókoltam. Ebben a pillanatban mintha szárnyaltam volna a rózsaszín felhők között és a boldogság szintem, már ütötte a legmagasabb mércét is…

*********

Valóban az volt életem egyik legszebb napja. Folyamatosan vigyorogtam és aznap még azt is imádtam, akiért eddig nem túlzottan voltam odáig.
Az életem egyik szakasza lezárult, és következett egy másik élet, ami tele volt boldogsággal szeretettel és mindennel, ami nekünk jó. A házasságunk a kisebb összezörrenéseken kívül, maga a tökéletesség. Soha nem voltam még olyan boldog. Úgy gondolom, hogy igazából Annabell hozta meg nekünk azt az áttörést, ami a tökéletes boldogsághoz vezetett. Hiszen mióta megszületett semmi rossz nem történt velünk, és a közös életünk mesébe illő lehetne. Taylortól jobb apát és legfőképpen férjet nem is kívánhatnék. Minden boldogságot csak neki köszönhetek. Néhány évvel ezelőtt arra számítottam, hogy ennyi idősen teljes aktivitással fogom egyengetni a karrierem és az életem. De ahogy szokták mondani, az élet tartogathat hatalmas meglepetéseket. Kaphatsz pofonokat, csalódhatsz, szenvedhetsz, de ugyanakkor a szerelem mindent felülmúló érzést kelt benned és az addigi fájdalmakat könnyen elfelejtheted. Rájöttem, hogy valójában a karrierem csak egy aprócska darabkája az életemnek. A nagy darabka, amitől olyan boldog vagyok, és amit egész életemben álmodtam, az az, hogy legyen egy tökéletes és szép családom. Legyen egy olyan férfi az életemben, akit szeretek és önzetlenül viszont szeret, és aki ugyanakkor a legjobb barátom is. Legyen egy gyönyörű kislányom, akit szeretünk és védünk. És nem utolsó sorban a család. Legyen egy boldog családom, akik mellettem állnak és kitartanak a végsőkig. Mindezt Taylorban találtam meg. Ő adta meg nekem a saját családot, a legjobb barátot, és ő tanított meg, hogyan kell valójában szeretni. Neki köszönhetem, hogy a testemben és a lelkemben egyaránt boldog érzéseket táplálok. Valóban sok rossz és jó eseményen mentünk keresztül. Bántottuk egymást akaratunkon kívül. Rengeteg volt közöttünk a félreértés, ami mindig szétszakított minket. De mi együttes erővel sosem hátráltunk meg, hanem mindig előre néztünk, és sosem figyeltük azt, amit magunk mögött hagytunk. Sokszor éreztem azt, hogy nem bírom tovább, és feladom. De akkor mindig ott volt velem Taylor, és pontosan rá volt szükségem a tovább lépéshez. Még is ki gondolta volna néhány röpke évvel ezelőtt, mi ketten ilyen sokáig el fogunk jutni? Egy egyszerű hétköznapi találkozástól a suliban, egészen a házasságig. Hihetetlen és álomszerű így belegondolni, de még is megtörtént. Sosem gondoltam volna, hogy valakit ennyire meg fogok szeretni. De hiszen a szerelem csodákra képes, és a mi személyes csodánk az maga Annabell. Most már tudom, hogy senki illetve semmi nem szakíthat el minket egymástól, hiszen mi egymásnak lettünk teremtve és nincs az az erő, ami minket meggátolna. Sok mindennel kellett megküzdenünk azért, hogy együtt lehessünk. Bíztunk egymásban és az egymás iránt táplált nagy szerelemben. És végül sikerült. Minden sikerült. A boldogság kapujáig hosszú utat kellett megtennünk, de végül még is eljutottunk oda, és most már a kapu mögött boldogan élhetünk, míg a halál el nem választ. De saját magamat idézve: Még a halál után is!

VÉGE

Nah szóval... elérkeztünk ide is!!
Az utolsó rész végéhez. Nem is tudom mit írhatnék... még nekem is furcsa. Imádtam írni Szandra és Tay történetét. Amikor belekezdtem, csak úgy voltam vele, hogy tök jó ötlet, de mostanra, ahogy már több bejegyzésben is említettem, a szívemhez nőttek mindketten. De ugye egyszer minden véget ér, és úgy gondoltam, hogy ettől szebb befejezést nem is adhattam volna ennek a bonyolult szerelmi történetnek.
Bár én nem búcsúzok, de a Szandra Burke's life igen, ezért még készítettem egy utolsó videót kettejükről.
Ám mielőtt megnéznétek a videót, meg szeretnélek titeket kérni arra, hogy Minden kedves olvasóm tegye meg azt nekem, hogy leírja a teljes véleményét a történetről, a szereplőkről és mindent ami az eszébe jut róla. Azoknak a véleményére is természetesen kíváncsi vagyok, akik nem sokszor írtak. Egyszóval Mindenkiére!!
Én nagyon hálás vagyok, és nem tudom eléggé megköszönni, hogy olvastátok a történetemet!!
Remélem a következő szerzeményem is ugyanígy fog tetszeni!
Íme a videó:

Szandra Burke's life 130 -131 rész

2011-06-19T10:44:00.001-07:00

Nah szija heló mindenkinek:D:D Megérkezett a mai adag friss is!! Lehet valaki soknak fogja tartani ezt a részt, és lehet valamit nem kellett volna beleírnom, de most már így maradt:D
Annyit fűznék hozzá, hogy mielőtt leülnétek elolvasni, tegyétek magatokat szabaddá mert ez a fejezet 23 oldal lett, úgy, hogy elég sok:D
Remélem tetszeni fog, és véleményezitek!
Puszillak titeketLL

"Egy anya életet ad a gyermeknek, hogy az a gyermek az apjának adjon új életet: egy érintéssel, amit sosem felejt el"

Megpróbáltam magamat észhez kapni majd vettem egy mély levegőt, és óvatosan felültem az ágyon, hogy szemügyre vehessem a dolgot. Ekkor már biztos voltam benne, végül észbe kapva szóra nyitottam a szám.
- Elfojt a magzatvizem! – suttogtam magamnak.
Egyből tudtam, mit kellene tennem, de valahogy még is lefagytam és mintha az agyam helyett egy nagy semmi lenne. Vettem még egyszer egy nagy levegőt és végre hírtelen minden kitisztult és újra szóra nyitottam a szám.
- Anya! – kiabáltam fel, ami az első szó eszembe jutott.
Meghallottam egyből, hogy anyukám a másik szobába felugrik az ágyról, és hangos léptekben jön át hozzám.
- Mi a baj? – kukkantott be az ajtón.
- Azt hiszem elment a magzatvizem! – néztem rá ijedten.
- Nyugodj meg – jött közelebb – hadd nézem – ráncolta a homlokát az ágyamra pillantva – igen, ez az. Még a szaga is olyan – sóhajtott fel – van fájásod, vagy érzel valamit? – nézett rám aggódóan.
- Nem, semmi – ingattam a fejem felsóhajtva.
- Oké – fújta ki a levegőt – akkor vegyed a kabátod és indulunk be a kórházba – hadarta el, és ment ki a szobából, hogy ő is gyorsan elkészüljön.
Óvatosan leszálltam az ágyról, és még mindig kissé sokkolva kezdtem el gyorsan készülődni. Furcsa volt, hogy tényleg semmi fájásom nem volt, és tök ugyanúgy éreztem magam, mint máskor. Nem hittem el, hogy tényleg itt az idő, és ma éjjel meglesz Annabell. Olyan régóta várom már, és most… hű. Tényleg alig hittem el. Viszont bevallom nagyon elkezdtem félni. Eddig nem túlságosan féltem a szüléstől, de most valahogy nagyon elkezdtem izgulni. Talán azért lehetett, mert tudtam, hogy Taylor elment, és nagy valószínűséggel nem lesz ott. De tudom, hogy ott lesz velem anyukám és talán még Debi-t is sikerül elérni.
Öltözködésem közben az órára pillantottam, ami fél kettőt mutatott. Nem sokra számítottam a felől, hogy Debi-t elérjük, Taylorra meg abszolút nem számítottam. De próbáltam erőt venni magamon, és elhitetni, hogy anyukámmal sikerül végig csinálnom. Ráadásul pont most utazik el apukám is. Príma! – motyogtam magamba, kissé idegesen. Miután sikerült felöltöznöm, anyukám is megjelent és leindultunk a földszintre. Viszont hírtelen Nick jött ki a szobájából álmosan, közben a szemét törölgetve.
- Mit csináltok ti, hajnalok hajnalán? – motyogta rekedtes hangon.
- Szandrának elment a magzatvize – mondta anyukám Nickre pillantva.
Nicknek a szemei hírtelen kipattantak, és mint, akit pofon vágtak, úgy állt ott ijedt arckifejezéssel.
- És ezt csak így mondod? – járt a szeme köztem és anyukám között – van fájásod? Ha van, gyere, leviszlek ölben, nem probléma! – hadarta el végig rám nézve.
Ezen őszintén halkan felkacagtam, hiszen tényleg vicces volt, ahogy megijedt, és aranyos, ahogy egyből segíteni akart.
- Még nincs fájásom, és járni is tudok – kuncogtam még mindig – de azért köszi.
- Akkor én is öltözök, és megyek veletek – motyogta.
- Nem drágám – szólt anyu – maradj itthon Stellával. Mi rendben leszünk – mosolygott rám anyukám – és értesítelek mindenről, ígérem – nézett immár Nickre.
- Rendben – bólintott és mosolyodott el rám – aztán ügyes legyél! – ölelt meg gyorsan – holnap pedig, amint felkeltünk, megyünk megnézni a kis Annabell-t – vigyorgott.
- Már ha addigra meglesz – jegyeztem meg gyorsan.
- Csak meg lesz – hőkölt meg – ügyes vagy te. Hamar kitolod! – mondta kissé viccelődve, amin halkan felkuncogtam.
- Oké – kuncogtam még mindig.
Lassan lebattyogtunk a lépcsőn, majd az autóba szállva, hamar el is indultunk a kórház felé. Próbaképp úgy döntöttem, hogy felhívom Debi-t, hátha felébred. Bár nem szívesen ébresztem fel, de kikötötte, hogy ott akar lenni a szülésnél. Így bepötyögtem gyorsan a számát, és elkezdtem tárcsázni. Néhány csörgés után, már majdnem reménytelenül leraktam, de végül felvette.

- Halló?! – szólt bele álmos hangon.
- Ne haragudj Debi. Szandra vagyok. Csak szólok, hogy elfolyt a magzatvizem és most megyünk a kórházba – daráltam el gyorsan.
- Micsoda? – hallottam, ahogy Nickhez hasonlóan az ő szemei is egyből tágra nyíltak – azonnal indulok! – vágta rá és gyorsan kinyomta.
Anyukámra mosolyogtam, aki együtt érzően vissza mosolygott. Láttam rajta, hogy ő is ideges, de próbált nyugodtnak látszani.
- Taylort megpróbálod? – kérdezte nyugodt hangon.
- Nem tudom – vontam meg a vállam.
- Elvégre ő az apa.
- Igaz – bólogattam – de szerintem úgyse érne ide.
- Azért még is szólj neki, hogy tudjon róla – mosolygott rám.
- Rendben – bólintottam ismét.
Igaza volt anyukámnak. Ha nem tud itt lenni, akkor is tudnia kell róla. Amúgy se tudnám megtenni, hogy pont erről ne szóljak neki. Így immár az ő számát gyorsan bepötyögtem és elkezdtem tárcsázni. De ahogy elkezdte volna hívni, azt jelezte egy hang benne, hogy ki van kapcsolva. Biztosan még tart a megbeszélés! – mondtam magamban. De mivel valahogy tényleg akartam tudatni vele, így úgy döntöttem, hogy egy SMS-t küldök neki.

„Szia! Beindult a szülés és épp a kórházba tartunk anyukámmal. Debi-t is felhívtam és ő is jön. Csak szólok. De gondolom, még mindig az átkozott megbeszélésen ülsz, szóval nem idegesítelek. Majd gyere, ha tudsz”

Nem akartam túlfirtatni, hiszen nem tudom, most hogyan is állunk. Bár tudtam nagyon jól és már fel is készültem rá, hogy nem lesz jelen, de azért még is reménykedtem valahol, hogy hátha betoppan majd. Természetesen még mindig fájtak a szavai, de azokat most félretettem és inkább Annabell-re koncentráltam.
Az egész úton egyre idegesebb lettem, és már ahogy közeledtünk a kórházhoz, lassan elkezdődtek a fájások, amik először még nem is voltak olyan vészesek. Ahogy megérkeztünk, kiszálltam a kocsiból anyukám segítségével, majd lassan besétáltunk a kórházba és egyből az ügyeletes nővérkéhez mentünk, aki a pult mögött írogatott valamit.
- Elnézést – szólt anyukám a nővérre.
- Tessék? – mosolygott ránk kedvesen.
- A lányomnak elfolyt a magzatvize és nem sokára szülni fog – hadarta el gyorsan és idegesebben.
- Ki az orvosa?
- Dr. Menedis – vágta rá anyukám.
- Pont ő ügyel most. Szólok neki, de előtte jöjjenek velem.
A nővér szólt egy másik nővérnek, aki egy tolószéket hozott, amibe hamar be is ültettek és úgy vittek tovább. Ennek kifejezetten örültem, hiszen a fájások kezdtek erősebbek, lenni, és nem biztos, hogy tovább tudtam volna sétálni. Elvittek anyukámmal együtt a kórterembe, ahol kis segítséggel átöltöztem abba a fehér valamibe, amit rám adtak, majd az ágyra felmásztam, és rám akasztgatták a szükséges dolgokat, ami a szívverésemet és a többi állapotomat mutatja. Nagyon izgultam és ideges voltam, amiért kaptam egy nagyon gyenge nyugtatót, ez persze hamar hatott, és éreztem, hogy kezd elmúlni belőlem az idegesség. Nem sokra rá Debi is megérkezett és innentől már ketten izgultak értem. Mindketten ott ültek mellettem és próbálták elterelni a figyelmem a fájdalmakról, mindenféle sztorival, ami eszükbe jutott. Hatásos volt, ugyanis éreztem a fájdalmat, de úgy tettem, mintha nem venném fel. Hírtelen nyílni kezdett az ajtó, és a mosolygós doktor nőm lépett be rajta.
- Jó napot – mosolygott mindünkre.
- Hello – köszöntem rá elmosolyodva.
- Szandra. Örülök, hogy végre itt látlak – jött közelebb.
- Hát még én! – vágtam rá mosolyogva.
- Vártuk már ezt a pillanatot, nem igaz?
- De de – vágtam rá.
- És hogy érzed magad? Vannak már fájások?
- Jól érzem magam, és igen, vannak! – bólogattam.
- Rendben, akkor most megnézem, hogy tágultál-e már – ment az ágy végébe.
Odalent matatott néhány percig, majd vissza felnézett rám.
- Már egy centinél jársz – mosolyodott el.
- És az, jó? – ráncoltam a homlokom.
- Úgy tíz perce hoztak be, úgy, hogy igen. Ez azt jelenti, hogy viszonylag gyorsan meg lesz a tíz centi. Mert vannak olyan esetek, akik két vagy három órát, esetleg többet bajlódnak a tágulásnál, de úgy tűnik, neked szerencséd van.
- És akkor nekem mennyit kell bajlódnom?
- Úgy 1,5 órára tippelek. De lehetséges, hogy kevesebb. Nem tudom pontosan megmondani.
- Ühüm, értem – bólogattam.
- Ha bármire szükséged lenne, akkor csak szólj a nővéreknek. És ha olyan nagy fájásaid lennének, akkor nyugodtan szólj és megkapod az érzéstelenítőt.
- Rendben, köszönöm – mosolyogtam rá.
- Még benézek hozzád nem sokára. Addig is ügyesen! – mosolygott kedvesen, majd hamar el is tűnt az ajtó mögött.
A doktornő, ahogy eltűnt, egyre jobban éreztem, hogy kezdenek az erősebb fájások kínlasztani. Anyukám és Debi megpróbálta még elterelni a figyelmemet, de már ez sem túlságosan ment. Mert inkább minden erőmmel azon voltam, hogy tűrjek a fájdalomnak. Nagyon lassan telt az idő, és még csak két óra volt. Próbáltam a szép dolgokra gondolni, hogy azzal valahogy eloszlassam, vagy enyhítsem a fájdalmat. Minden tíz percben egy-egy nővér benézett és megnézte, hogy állok, illetve kérdezgették, hogy, hogy érzem magam. Anyukámat és Debit amilyen kedvesen csak tudtam, leállítottam a sztorizgatásról, mert már azt sem élveztem, majd onnantól csöndben próbáltak nyugtatgatni. Egyre jobban csökkent a tűrő erőm, a fájdalom pedig egyre nagyobb lett. De mivel az érzéstelenítőt, nem ajánlatos beadni hat centin alul, így még nem kérhettem ki. Ekkor folyton Taylor járt az eszembe, hogy vajon megkapta-e az SMS-t, és elindult-e ide, vagy nem érdekli az egész dolog. Bár azt mondtam, hogy meg tudom csinálni egyedül is, de a fájásaim erősödése miatt, egyre azt éreztem, hogy Taylorra nagyon szükségem lenne. A régi Taylorra természetesen. Akiről tudom, hogy már rég itt szorongatná a kezemet és nyugtató dolgokat súgna a fülembe. Átölelne, és együtt érzően simogatná az arcomat, illetve minden percben megkérdezné aggódóan, hogy jól vagyok-e. Nagyon hiányzott ez a Taylor. Jobban, mint bármi más. Hiányzott a szeretete, az érintése, az, ahogy kimondja általa kitalált becenevemet, na és persze a csókja. Az idejét se tudom, mikor csókolt meg utoljára. Szájra puszi volt, de az is olyan semleges volt már. Mondjuk az utóbbi hétben már az sem volt.
Hírtelen újra kezdett nyílni az ajtó én pedig kíváncsian oda fordítottam a fejem, majd ahogy megláttam ki áll ott, az állam a padlóig esett, és lefagyva rá meresztettem a szemem.
Taylor állt ott, s ahogy rám emelte a tekintetét halványan elmosolyodott. Nem hittem el, hogy itt van. Biztosra vettem, hogy nem fog azért fáradni, hogy eljöjjön. De mégis itt van. A szívem két ütemet kihagyva kezdett el dobogni, és bevallom, nagyon örültem és megkönnyebbültem, hogy végül tényleg eljött. Folyamatosan figyeltem a mozdulatait, ahogy közelebb lépkedett hozzám, és meglepetésemre a tekintetében ugyanazt a régi Taylor-t láttam, akiért annyira odáig voltam. Vett egy mély levegőt, majd végig a szemembe nézve, ült le az ágyam szélére.
- Mi… kimegyünk néhány percre – szólalt meg anyukám, és Debivel kimentek a kórteremből, így magunkra hagyva.
Nem vette le rólam Taylor a szemét, és én is akárhogy is akartam ellenkezni, nem tudtam ellenállni tekintetének, így tartottam vele a szemkontaktust. Majd elkomorodott, és lehajtva a fejét, láttam rajta, hogy mondani akar valamit, de én megelőztem.
- Mit csinálsz itt? Azt hittem Franciaországban vagy – suttogtam.
- Ott voltam – emelte fel a fejét szomorú tekintettel – és, hogy mit csinálok itt? – húzta fel a szemöldökét – eljöttem a lányom születésére – mondta lágyan.
Folyamatosan szomorú tekintettel néztem vissza rá, de ugyanakkor megkönnyebbültem, hogy talán tényleg visszatért régi önmagához.
- Tudom, hogy…. – hajtotta le a fejét ismét – ez nem a megfelelő időpont erre – nézett fel rám – de… szeretnék bocsánatot kérni.
- Ezt már megtetted – vágtam rá sértődötten.
- Tudom – bólogatott – de most őszintén, bocsánatot kérek, amiért bunkó voltam, és amiért megbántottalak titeket. Főleg téged. Hidd el, nem tudom mi ütött belém – ingatta a fejét. És láttam rajta, hogy ezúttal valóban őszinte – megbocsátasz nekem? – nézett mélyen a szemembe.
Ám mielőtt válaszoltam volna, egy újabb nagy fájást éreztem meg, mire összerezzentem és hangosan felszisszentem.
- Lélegezz! – mondta lágyan – ahogy elpróbáltuk az elején – mosolyodott el halványan.
Visszaemlékeztem arra a néhány alkalomra, és én is elmosolyodtam erre, hiszen mindig, amikor próbálgattuk viccből ezt a lélegzéses dolgot, akkor mindig nevetés lett a vége. Majd miután legyengült a fájás, újra barna, őszinteségtől túlfűtött szemeibe néztem.
- Ne haragudj rám – motyogta a kezemért nyúlva – tényleg nem tudom mi volt velem – ingatta a fejét – csak… mindegy. Úgyis megbeszéljük majd. Csak tudnom kell, hogy megbocsájtasz-e?
Hezitáltam egy kicsit, hiszen azt akartam, hogy ki is érdemelje a bocsánatomat és ne csak így rá bólintsak, de mivel azt akartam, hogy itt maradjon minden feszültség nélkül, ezért csak elkezdtem neki bólogatni megadva magam. Erre ismét elmosolyodott.
- Mennyinél jársz? – kérdezte újra elkomorodva.
- Legutóbb mikor nézte egy nővér öt centi volt. De ne tegyünk úgy, mintha mi se történt volna, jó? – ráncoltam rá a homlokom – miért kellett úgy viselkedned velem? Tudod mennyire megbántottál? Megbocsájtok, de tudnod kell, hogy csak azért teszem, mert a helyzet kívánja, de ne hidd azt, hogy holnap minden rendben lesz.
- Tudom – hajtotta le a fejét – ehhez nem csak egy két perces beszélgetés kell.
- Hát nem – vágtam rá.
- Nyugi. Majd le fogunk ülni, és… - sóhajtott fel – mindent megbeszélünk.
- Remélem is.
- Csak azt kérem, hogy erre az időre, próbáljuk meg elfelejteni és… élvezzük a dolgot.
- Te élvezheted, én meg szenvedek.
- A végeredmény a lényeg – vágta rá.
- Igaz – sóhajtottam fel.
- Akkor…? – nézett rám kérdőn.
- Mi? – húztam fel a szemöldököm.
- Egy ölelés, vagy… valami?
- Érdekes eddig még a közelembe se akartál lenni, már meg ölelgetnél – mondtam ridegen.
- Csak békülni akarok, olyan rossz dolog ez?
- Nem rossz dolog, de valahogy… mindegy – hajtottam le a fejem.
- Szeretlek, ezt tudod – suttogta.
- Nem, nem tudom – vágtam rá felemelve a fejem – sosem éreztetted velem ezt az elmúlt hónapokban.
- Hát, akkor most mondom.
- Nekem ez nem elég – ingattam a fejem szomorúan.
- Akarlak téged – mondta ki toldalékolva – Annabellel együtt.
- Megcsaltál?
- Nem, dehogy – vágta rá – soha nem tennék ilyet. Nem azért vagyok itt, mert úgy érzem, hogy muszáj. Hanem azért, mert itt akarok lenni. Veled! – emelte ki az utolsó szót – és majd, ha kibújt a kis csajos, akkor vele is – mosolyodott el halványan.

Lehajtottam a fejem én is elmosolyodva. Nagyon jól estek ezek a szavak. Ennyi szépet és kedvességet nem kaptam tőle az utóbbi négy hétben. Mivel nem akartam feszültségeket, így túlléptem azon gyorsan, hogy mennyire megbántott és félre tettem azokat az érzéseket.
- Rendben – bólogattam neki halványan elmosolyodva.
Újra elmosolyodott, és két kezével körbe zárva megölelt gyengéden és óvatosan. Ahogy hozzám ért, nagyon jól esett, és valamiért egy gombóc képződött a torkomban, illetve az apró könnyeim fel akartak törni, de erőt vettem magamon, és mindent lenyeltem egybe. Kibújva ölelésünkből, ahogy gondoltam, a régi Taylorom kedves arcával találtam szembe magam, aki egyből a hozzá közelebb eső kezemet kezdte el gyengéden szorongatni, majd az ágyam mellett lévő székre leült, és velem egy magasságba kerülve, folyamatosan az arcomat fürkészte. Néhány perc múlva anyuék is visszajöttek, majd immár hárman nyugtattak a fájdalom ellen.

A szenvedés további részében először nagyon elviselhetetlen volt, és komolyan a tűrő képességemet feszegette az a fránya fájdalom, de meglepetésemre Taylor pontosan ugyanúgy viselkedett, ahogy elképzeltem. Mindig mondogatta, hogy minden rendben lesz, és, hogy ne féljek, ő itt van. A kezemet egész idő alatt el nem engedte, és hol az arcomat, hol a homlokomat puszilta meg. Ezek nagyon megnyugtattak és már is nem volt olyan szörnyű az egész dolog. Persze miután meg volt a hat centi, egyből kértem a nővérektől, hogy gondolkodás nélkül adják be nekem az érzéstelenítőt. Így is tettek, majd visszafeküdtem, és hamar éreztem a hatását. Onnantól kezdve picit felszabadultabban, de idegesen koncentráltam Annabell-re, és folyton arra gondoltam, hogy már nem sok van hátra és a karjaimba tarthatom végre, illetve sokkal közelebbről megcsodálhatom a kis csöppségemet.
Néhány perccel ezelőtt a nővér újra szemléletet tartott odalent, de ezúttal nem mondta meg, hogy mennyinél járunk, ezért kicsit aggódni kezdtem, hogy nehogy valami baj közbe lépjen. Majd hírtelen ismét nyílni kezdett az ajtó, és a drága doktor nőm lépett be rajta mosolyogva.
- Hello – köszönt mindenkinek kedvesen – na, hogy érzed magad? – nézett rám.
- Jól – vágtam rá elmosolyodva.
- Ennek örülök. Ugyanis tíz centinél jársz, ami azt jelenti, hogy itt az idő. Nem érzel nyomást esetleg?
- De – bólogattam.
- Ez jó – vette fel a védő ruháját és a maszkját – látom, mindenki itt van, vagy esetleg még várunk valakit? – nézett körbe a kórtermen.
- Igen – vágtam rá egyből – Annabellt – erre mindenki halk kuncogásba kezdett, és én is elvigyorodtam.
- Kicsi csillag, ez rajtad múlik! – mosolygott rám a doki.
- Hát… akkor csináljuk – vontam meg a vállam mosolyogva.
A doktornő összeszedte a szükséges dolgait hozzá, és egy segítő nővér is beállt mellém, aki elmagyarázta, hogy kell feküdnöm és, hogy kis szünetekkel kell majd nyomni. Vagy amikor már úgy érzem, hogy fáradok, akkor szóljak, és néhány percet szünetelünk. Ekkor már teljes izgalomba voltam, és bár tudtam, hogy nehéz lesz, de minden áron megéri Annabellért.

*********

Nem tudom már mennyi ideig csináltuk, de a doktornő szerint ügyes voltam. Fogalmam sincs, hogy hányszor nyomtam, még arra se emlékszem, hogy mondtak-e közben valamit anyuék, vagy Taylor, vagy akárki. Az egész szülésből annyira emlékeztem, amikor a doktornő felnézett alólam, és azt mondta, hogy „egy nyomás és kint lesz a kis hercegnő”. Akkor minden erőmet összeszedtem, és csak rá koncentráltam. Teljesen kizártam körülöttem a világot és semmire se figyeltem oda. Amikor egy pillanatra felnéztem, mindenki mereven a hátsó fertályomat bámulta, amitől elszégyelltem magam, de aztán gyorsan átfutott az agyamon, hogy Tayloron kívül mindenki nő itt bent, Taylor pedig látott már úgy, szóval gyorsan el is tűnt a szégyenlőségem és tovább koncentráltam oda. Tay folyamatosan szorította a kezemet, de ez azért volt érdekes, mert nem is rám figyelt, és annál jobban szorongatott. Aztán hírtelen meghallottam, ahogy felsír rekedtes kis hangjával, rajtam pedig önfeledt boldogság ment át. Gyorsan felnéztem, hogy láthassam egy pillanatra, mielőtt elviszik megmosni, és azt kell mondanom, hogy tőle szebb és csodálatosabb kisbabát még életembe nem láttam. Büszke voltam arra, hogy ő az enyém lehet.
- Boldog szülinapot Annabell! – mondta a doktornő rám mosolyogva, majd a nővérnek átnyújtatta és hamar el is vitte, amire kissé aggodalmasan néztem rá, hiszen azt hittem, hogy ebben a szobában fogják megmosdatni – nyugalom. Nem sokára visszakapjátok – válaszolt a doki aggodalmas arckifejezésemre.
Így megnyugodva és fáradtan hajtottam vissza a fejemet. Mélyeket lélegeztem, hogy elég levegőt jutassak be magamba, mivel elég sok elment a nagy nyomás miatt. Majd Taylor fordult felém lesokkolt arccal. Elmosolyodtam rá, amire ő is elmosolyodott és közelebb hajolva hozzám egy rövid csókolt kicsalt belőlem. De bevallom ez a rövid csók is nagyon finom volt, és gyengéd. Éreztem benne, hogy teljes szívéből örül, a kislányunk megérkezésének. A rövid csók után, pedig nyakamhoz bújva ölelgetett. Lassan ismét felemeltem a fejem, hogy körbe nézzek, és meglepetten figyeltem, ahogy anyukám és Debi pityeregtek. Hm… Taylor rám borulva, anyu sír, Debi sír. Csak én maradtam ép eszű? – gondolkodtam el magamban kuncogva. Persze tudom, hogy ez egy csodaszép pillanat, de valahogy nekem egyáltalán nem kellett sírnom, sőt. Majd szétvetett a boldogság és alig vártam már, hogy visszahozzák nekünk és megnézhessem közelebbről.
Néhány perc múlva már csillapodni látszódtak a kedélyek, és anyuék is abbahagyták a sírást. A nővér még odalent csinált valamit, majd hírtelen elkezdtem érezni, hogy kezd kimenni az érzéstelenítő hatása. Már is elkezdett fájni odalent, de nem figyeltem rá. Miután végzett a nővér, elmondta, hogy tényleg fájni fog még és, hogy két hétig nem lehet testi kontaktus, ami jelen esetben nem volt nehéz betartani, hiszen Taylorral már jó régóta voltunk úgy együtt. Majd fentebb pockoltam magam az ágyon, hogy kényelmesebb legyen és csak vártam izgatottan, mikor nyílik az ajtó. Persze nagyon fáradt voltam és legszívesebben aludtam volna egy nagyot, de magamról tudom, hogy addig úgysem tudnék aludni, míg nem tarthatom a kezemben, és míg nem láttam a kis angyalomat.
Nem sokat kellett várnunk, percek múlva végre nyílt az ajtó és egy mosolygós nővér lépett be rajta, egy fehér pólyába tekert kisbabával, akit tudtam, hogy nem más, mint a mi kis Annabellünk. Egyből elvigyorodtam.
- Aw – hallottam meg anyukám elérzékenyült hangját.
Én csak folyamatosan mosolyogtam, és ahogy Tay-re néztem, ő se tett másképpen. A kedves nővér, óvatosan a kezembe adta újszülött kislányunkat, én pedig mivel már fogtam kisbabát, így kicsit rutinosabban nyúltam érte. Majd ahogy megkaparintottam, és végre éreztem a karjaim közt, csodálkozva vizslattam gyönyörű szép babánkat. Ahogy ránéztem, és megsimogattam, annyira selymes bőre volt és teljesen olyan volt, mint egy kis… csoda. Nem tudok rá jobb szót. Sűrű fekete haját óvatosan megsimogattam. Folyamatosan pici arcát fürkésztem és bevallom, ahogy néztem, bár kislány, de még is mintha Taylort láttam volna benne. Olyan kis picike volt és törékeny. Egyszerűen nem tudtam levenni róla a szemem. Taylor közelebb hajolt, hogy ő is megcsodálhassa, majd egy gyengéd puszit nyomott a homlokomra.
- Olyan gyönyörű, mint te! – motyogta Tay egy halvány mosollyal.
- Nem – ingattam a fejem és néztem anyukámra – olyan, mint egy kis csoda – mosolyogtam rá, emlékezve szavaira, amikor ő mesélte el nekem, hogy milyen volt, amikor először megpillantott engem.
- Pontosan – mosolyodott el ő is.
Mindünk elmosolyodott, majd Debi is közelebb jött, hogy megnézhesse. Láttam rajta a büszkeséget, hogy első unokája születésénél itt lehetett, és ő is megpillanthatta először. Nem akartam senkinek sem oda adni, ezért meg sem próbálkoztak megkérdezni, hogy megfoghatják-e. Tudom, önző dolog volt, de nem akartam elereszteni egy pillanatra sem. Foghatják még eleget a nagyszülők, ebben biztos vagyok. Taylornak csináltam magam mellett egy kis helyet, így oda ült, és átkarolva vállamnál, nekidőltem a mellkasához. Ebben a pillanatban valóban mindent elfelejtettem, ami az elmúlt hetekben történt, és újra azt éreztem, hogy minden rendben van most már. Taylor ott volt, Annabell megszületett és semmi baj nem lépett közbe. Boldog voltam. Hihetetlenül az voltam. Nem érdekelt mennyire bántott meg Taylor, nekem akkor is szükségem volt rá és most, hogy valóban itt van testben-lélekben, mondhatom, hogy teljes a család. Család! – mondtam ki magamba még egyszer. Most már nekünk is van saját családunk. Sosem gondoltam volna, hogy mindezt tizennyolc évesen véghezvisszük. Na, jó. Már tizenkilenc leszek, de akkor is.
Mindketten Annabell-t figyeltük és csak csodáltuk, hogy mennyire tökéletes baba.
- Köszönöm – suttogta a fülembe.
- Mit? – mosolyodtam el.
- Hát ezt a kis csodát – puszilt bele gyengéden az arcomba.
- Nem csak az én érdemem – mondtam halkan.
- Hát… ezt legalább jól összehoztuk – kuncogta el magát.
- Igen – kuncogtam vele boldogan.
Másik kezemmel, amelyik szabadon volt, hátra hajtottam, hogy Taylor arcát megsimogathassam és, hogy hozzá bújhassak, kihasználva a szép családi pillanatokat. Ezúttal vágytam finom és gyengéd csókjára, így nem zavartatva magam, hogy anyukám és Debi is ott van, oda fordítottam a fejem hozzá, hogy tekintetébe nézhessek, majd lassan és lágyan összeérintettem ajkunkat. Gyengéden és rég nem érzett szerelemmel telin csókolt vissza. Néhány percig lágyan csókolgattuk egymást, majd szétválva még belepuszilt orrom közepébe, én pedig elmosolyodva fordultam vissza a kisbabánkhoz, aki békésen szundikált a karjaim között.
- Ha nem bánjátok, mi megyünk lassan – szólalt meg halkan anyukám – de ne aggódj kicsim – puszilta meg a homlokom – reggel amint tudok, jövök, rendben? – mosolyodott el.
- Rendben – bólintottam rá elmosolyodva.
- Te is mész, anyu? – nézett Tay, Debire.
- Igen – bólogatott – de én is jövök be, ahogy tudok – mosolygott.
- Ti csak maradjatok itt. Taylornak egyébként is megengedték, hogy bármikor itt lehet – nézett anyukám kedvesen Taylorra.
- Ez jó – örültem meg.
- Meg, ha reggel jövünk, behozom az összekészített holmijaitokat – magyarázta anyu.
- Rendben – bólintottam.
- Te pedig legyél itt mellette, mert kutya világot csinálok! – mutatott anyukám Taylorra szigorúan.
- Értettem – mosolyodott el Tay.
- És pihenj kicsim, mert miután kijöttetek a kórházból, tapasztalatból mondom, hogy nem lesz éjszakai alvás a részetekről – magyarázta anyu.
- Oké – kuncogtam el magam.
Gyorsan elbúcsúztak tőlünk, majd el is tűntek az ajtót maguk után bezárva, így immár végre hármasban hagyva minket. Nagyon családias hangulat alakult ki közöttünk, ahhoz képest, hogy néhány órája egy hatalmas vitában volt részünk. Nem tudom, de valahogy úgy éreztem, hogy teljesen szertefoszlott az a flegma és alattomos Taylor, és egy pillanat alatt visszatért az én régi Taylorom. Lehetséges ez? Hogy valaki egy perc alatt így megváltozzon? Vagy csak azért teszi, hogy ne veszekedjen vele senki sem? Tényleg nem tudom, de reménykedek abban, hogy Laurennek sikerült rá hatnia, és valóban most Taylor igazi énjének a társaságát élvezhetem, ami ennyi idő után, komolyan megkönnyebbülés volt, hiszen az utóbbi hetekben sosem tudtunk úgy leülni, hogy ne lenne köztünk feszültség. Lehet ez a kislány ott a karomban tett csodát, már azzal, hogy csak megszületett és visszahozta nekem Taylort. Mindenesetre próbáltam nem gondolkodni ezen, és csak élvezni a jelen helyzetet, ami most nagyon kellemes és nyugodt volt.
Taylor szótlanul halkan szuszogott mellettem és éreztem, hogy vagy engem, vagy Annabell békésen szundikáló arcát fürkészte. Hírtelen újra nyílt az ajtó, mire mindketten oda kaptuk a fejünket, és meglepetten figyeltem, hogy ismét egy nővér lépett be.
- Ha nem haragszotok meg, el kell vinnem a kicsit – jött közelebb mosolyogva.
- Miért? – húztam fel a szemöldököm ellenkezően.
- Nyugodj meg, már kora reggel hozom is vissza. Csak ez úgy működik, hogy nappal veled lehet, este pedig elvisszük, hogy nyugodtan pihenj. És ha jól sejtem fáradt lehetsz.
- Igen, igaz – húztam el a szám.
- Hidd el nekem, már kora reggel itt lesz – vette el tőlem kedvesen.
Nagyon nem akartam elengedni, de bevallom tényleg nagyon elfáradtam és már csak pihenni akartam. Megnyugtatott az, hogy már korán vissza is hozzák, így újra az én kis tündérkémmel lehetek. Hű. Még most eszméltem fel arra, hogy mennyi becenevet adtam már neki. Pedig még csak most született meg, de hívtam már csodának, angyalnak, tündérkémnek, babámnak, sőt még a pocaklakó is rajta maradt. Lehet, hogy az anyai ösztön ezt kívánja, hiszen engem is mindig becézgetnek a szüleim.
Miután nehezen elengedtem, kivitte a nővér, így kettesben hagyva minket. Taylor hírtelen megmozdult, és úgy helyezte el magát az ágyon, hogy velem szembe legyen. Arcvonásaiból egyből rájöttem, hogy beszélgetni szeretne, aminek alapból nagyon örülnék, de nem ez a legmegfelelőbb idő erre. Azért még is hagytam, hogy belekezdjen a mondandójába és erőt véve magamon, próbáltam teljes figyelemmel rá koncentrálni.
Lehajtotta fejét bánatosan, majd újra rám emelte a tekintetét sajnálkozón.
- Tudom, hogy fáradt vagy meg minden, de úgy érzem ezt nem szabad halogatni – szólalt meg.
- Pedig fáradt vagyok – vágtam rá – de… ahhoz nem annyira, hogy megbeszéljük – egyeztem bele végül, hiszen tényleg nem lett volna szabad halogatni. Sőt, ahogy ismerem a családomat és a barátaimat, a holnapi nem a kórtermem ajtaja csak ki-be fog nyílogatni a vendégekkel az élen.
- Rendben – bólogatott.
- Szóval… miért lettél olyan, amilyen és miért kellett úgy viselkedned, nem csak velem, hanem mindenkivel? – tértem egyből a lényegre.
- Kijavítalak… nem kellett – erre csak egy amolyan „ne hülyéskedj már” féle arcot vágtam – jól van, bocsi – húzta el a száját látva arckifejezésemet – nem tudom, mit miért csináltam. Egyszerűen csak… távol volt mindenki tőlem, és egyedül a kollégáimmal tudtam valamilyen szinten beszélgetni. Nem utolsó sorban, mindig azt éreztem, hogy minden, amit csinálok, azt csak rossznak állítottátok be. Rossz az, hogy távol vagyok, rossz az, amikor nincs kedvem semmihez, rossz az, ha nem vagyok veled… minden rossz.
- Miért, szerinted az a jó, hogy egész nap a színedet se látom, este pedig elmész, majd hajnalba jössz haza? Vagy jó az, hogy úgy viselkedtél velem, mint a kutyáddal? Vagy az is jó, hogy ha még is velem vagy akkor nem lehet veled beszélgetni, mert mindig elkezdesz veszekedni, állítólag azért mert én, idegesítelek, és mert eleged van belőlem? – húztam fel a szemöldököm felháborodva.
- Hagyd, hogy befejezzem – sóhajtott nagyot – tényleg nincs megfelelő válaszom erre az egészre. Nem tudom mi ütött belém, csak valahogy… jobban éreztem magam velük, és így utólag tettem olyanokat, amiket eddigi életem során soha sem tettem. Mint például a részegen bulizás – hajtotta le a fejét, én pedig erre csak meghökkenve néztem rá.
- Hogy mi? – néztem rá megmerevedetten – rrrészegen bbulizás? – motyogtam ki dadogva.
- Nagyon szégyellem ezért magam – nézett fel rám bocsánatkérően – tudom, hogy ezelőtt sosem viselkedtem így, és azt sem tudom, hogy mi váltotta ki ezt belőlem.
- Hát enyhén szólva teljesen önmagad ellentéte voltál. Úgy viselkedtél, mint egy tizenhat éves fékezhetetlen tinédzser, akit a barátain kívül senki nem érdekel. Csak az a gáz, hogy te még az igazi barátaidat is úgy megbántottad, hogy örülhetsz, ha még szóba állnak veled.
- Tudom, tudom – bólogatott szomorú tekintettel – majd tőlük is bocsánatot fogok kérni. De veled kellett legelőször tisztáznom.
- Tudod, örülhetsz annak, hogy nem hagytalak még el. Azt az egyet jól mondtad. Ha nem lettem volna terhes, akkor már nem lennénk együtt. Mert azzal a viselkedéssel, amit produkáltál, egy hetet se maradtam volna veled, erre majdnem két hónapot kellett végig szenvednem és az utóbbi hetekben már azért nem szóltam hozzád, mert komolyan megijedtem tőled és átfutott az agyamon, hogy esetleg meg fogsz ütni – erre hírtelen felkapta a fejét a homlokát ráncolva.
- Te is tudod, hogy soha nem lennék képes megütni!
- Hát… - vontam meg a vállam – akkor nem úgy gondoltam.
- Azt a mondatomat se gondoltam komolyan – ingatta a fejét.
- Nekem nagyon is komolynak tűnt.
- Dehogy, nem – ingatta a fejét ismét.
- De… nem értem. Mi volt akkor benned? Vagy mit éreztél? Komolyan nem értem, hogy tudtál ennyire megváltozni! – ráncoltam a homlokom.
- Nem tudom – vonta meg a vállát – ingerült voltam és feszült, és nem tudtam, hogy miket művelek. De örülnék, ha ezen túl tudnánk lépni – nézett a szemembe.
- Nézd… ennek én is örülnék, de honnan tudjam, hogy ha hazamegyünk, nem leszel megint olyan? Honnan tudjam, hogy segíteni fogsz-e nekem vagy megint gondolsz egyet és elmész? Mert oké, hogy most hírtelen itt van a régi Taylor, de otthon fogsz velem maradni? Vagy vigyázni fogsz-e Annabellre, ha nekem dolgom van? Mi garantálja mindezt?
- Elég az, ha azt mondom, hogy bármit megteszek azért, hogy kibékítselek? Akár egész este fent leszek a kislány mellett, hogy őrködjek, ha azt kéred!
- Bármit? – húztam fel a szemöldököm.
- Akármit! – vágta rá – tudom, hogy nagyon nagyot hibáztam, de adj nekem esélyt, hogy rendbe hozzam.
Ez a mondata a szívemig hatolt. Hezitáltam rajta, pedig legbelül tudtam, hogy úgy sem tudnék e nélkül a Taylor nélkül élni. És ha a szívemre hallgatok, akkor megbocsájtok neki, mert én még mindig ugyanúgy szeretem.
- Rendben – bólintottam rá végül, erre megkönnyebbülve elmosolyodott – de kíváncsi lennék arra, hogy Lauren hatott-e rád a dühösségével? – húztam fel a szemöldököm.
- Nem, már azelőtt észbe kaptam, és épp utánad akartam menni, amikor Lauren elém ugrott – mosolyodott el halványan.
- Akkor mi volt, amiért „visszaváltoztál”?
- Te voltál – vágta rá – amikor kérdezted, hogy nem-e maradnék itthon, úgy voltam vele, hogy biztos nem maradok itthon, mivel fontos volt az a megbeszélés, és valóban nem hittem anyukám és Shanell jóslásában. Aztán amikor a fejemhez vágtad azt, hogy már te sem ismersz rám, meg, hogy ki vagyok én. Na, akkor megindult bennem valami. Főleg miután láttam, hogy mennyire ki vagy idegileg.
- Hát… enyhén szólva ki voltam borulva.
- Mert addig nem hittem a barátainknak, amikor azt mondták, hogy túlságosan megváltoztam és már rám se ismernek. Úgy voltam vele, hogy te ismersz engem a legjobban, és amíg te nem mondod, akkor biztosan csak rosszul látják Jace-ék.
- Szóval ezzel azt érted, hogy ha hamarabb mondom azt neked, hogy megváltoztál, akkor hamarabb észbe kaptál volna? – húztam fel a szemöldököm csodálkozva.
- Talán – vonta meg a vállát.
- Hogy én milyen hülye vagyok – morogtam magamnak.
- Nem vagy az – kuncogta el magát – de… igen. Akkor átfutott rajtam, hogy miket műveltem és komolyan elborzadtam magamon.
- De azért Lauren rendesen kiosztott – néztem rá egy mosolyt elrejtve.
- Ja – vágta rá.
- Megérdemelted – vágtam én is rá – már régóta készült rá, csak mindig mondtam neki, hogy várjon, amíg megszületik Annabell. Utána én is megtettem volna, nyugi.
- Oh, szóval te is kiosztottál volna? – húzta fel a szemöldökét mosolyogva.
- Nem is akárhogy – vágtam rá.
- Hát… legalább őszinte vagy – kuncogta el magát – szóval… a lényeg, hogy minden erőmmel azon leszek, hogy teljesen kibékítselek.
- Nehéz lesz.
- Tudom – hajtotta le a fejét – ismerlek már ennyire.
- Akkor jó – mosolyodtam el halványan – kezdetnek nem volt rossz ez a vallomás. Következő lépésként talán elmehetnél Jace-hez és Laurenhez bocsánatot kérni.
- Trappolni fogok érted úgy, mint még soha. De… rendben. Elmegyek majd.
- Nem majd, hanem ma délelőtt!
- Értettem – vágta rá – lehet amúgy azért engedtem magam el ennyire, mert te is mintha kicsit visszafogtad volna magad.
- Lehet. De biztosíthatlak, hogy most visszatért Szandra Burke és nem hagyja, hogy Taylor Daniel Lautner elkanászosodjon! – mondtam komolyan, de persze közben részben viccnek szántam.
- Ajaj – kuncogta el magát.
- Csak viccelek – kuncogtam el magam én is halkan. Hírtelen ismét eszembe jutottak valahogy Tay kollégái és elkomorodva folytattam a mondanivalómat – nem szeretném, ha az új „barátaiddal” találkoznál. Vagyis… - sóhajtottam nagyot – nem foglak eltiltani, mert nincs is jogom hozzá, de félek, hogyha továbbra is velük fogsz lógni, akkor ez a Taylor, akivel most beszélgetek, secc-perc alatt újra el fog tűnni.
- Szóval a kollégáimat tartod a hibásnak, amiért olyan lett a viselkedésem? – kérdezte lágyan.
- Gyanakodok, hogy tele beszélték a fejed minden féle hülyeséggel, ami arra késztetett, hogy idétlen tinédzserként viselkedj, húsz éves létedre.
- Lehet benne valami – vágott egy gondolkodós fejet – de nem fogom rájuk kenni, mert tudom, hogy teljes mértékben én vagyok a hibás mindenért.
- Te tudod. De nekem nagyon nem szimpatikusak és rossz érzésem van felőlük.
- Rendben. Nem fogok velük találkozni. Amúgy se érzem őket barátaimnak, csak a kollégáknak.
- Huh – fújtam ki a levegőt megkönnyebbülve – ennek most kifejezetten örülök.
- És ígérem, hogy amíg meg nem kezdődik a forgatás nyáron, addig igyekezni fogok, hogy a legjobb apa legyek, és, hogy közöttünk mindent rendbe hozzak. Mert mindketten megérdemlitek.
- Jó ezt hallani – mondtam felsóhajtva.
- Én még mindig szeretlek – mondta lágyan.
- Én… - sóhajtottam ismét – ne haragudj, de nem fogom kimondani most – ingattam a fejem.
Láttam rajta, hogy nem lepődik meg. Valójában persze, hogy szeretem, de legfőképpen azért nem érzem, hogy most kimondhatnám neki, mert még mindig megbántottnak éreztem magam és így sosem fogom neki kimondani azt, hogy én is szeretem. Majd csak akkor, hogyha olyan pillanatban leszünk, és hogyha teljesen elmegy belőlem a sértettség érzet.
- Akkor nem szeretsz? – szólalt meg Taylor gondolataimból kizökkentve. Hangjában észlelve némi viccelődést.
- De i… - akadtam meg hírtelen, mivel majdnem kimondtam azt, hogy „de igen”. De hamar ész bekaptam, és tudtam, hogy így akarja kicsikarni belőlem. Ránéztem és láttam rajta, hogy elrejt egy huncut mosolyt – rafinált vagy – lóbáltam meg előtte a mutató ujjam – de amúgy nem! – vágtam rá egy halvány mosollyal, de persze ő tudta, hogy nem így gondolom.
- Akkor megnyugodtam! – vonta meg a vállát elkuncogva magát.
Valahogy a nevetésünk elvitte a rossz és komor hangulatot, és végre most tényleg felhőtlenül újra tudtuk egymást ugratni, a nélkül, hogy valamelyikünk megsértődne.
Miután ki kuncogtuk magunkat, Taylor halványan mosolyogva a szemembe nézett, és azzal a tekintetével egyből a rabjává tett. Régen történt már ilyen, hogy csak úgy nézünk egymás szemébe, minden szó nélkül, de végre megtörtént. Már ez is nagyon hiányzott, hiszen imádom ezt a tekintetét, de ugyanakkor utálom is, mert mindig meg tudja vele lágyítani a szívemet.
A szeme az ajkam és a szemeim között jártak. Tudtam, hogy a békülő csókra készül, és mivel én is arra vágytam, így eszembe se jutott ellenkezni.
Látta, hogy nem húzódok tőle, ezért bátrabban hajolt oda hozzám, de még mielőtt összeérintkeztek volna ajkaink, kezét lágyan a nyakamra helyezte, majd bizsergető érintésével, lassan elkezdte simogatni, amitől egy libabőr száguldott át testemen, hiszen az idejét se tudom, mikor érintett meg így utoljára. Lehunytam a szemem, hogy vegyek egy mély levegőt, mielőtt elveszítettem volna az eszem, majd összeszedve magam, újra tekintetébe fúrtam magam. Annyira tisztán és őszintén nézett, hogy még magamat is észrevettem a szemeiben.
Néhány percig így tett, majd még közelebb hajolva hozzám, végre ajkaimhoz érintette gyengéden az övéit, amitől ismét egy libabőr ment át rajtam és furcsa jó érzés kerítette körbe a hasamat. Finom és forró ajkai összhangban játszottak az enyéimmel. Gyengéden csókolt, majd óvatosan furakodott bentebb a számba, s megérezve nyelve édes ízét, testemet egyből elöntötte a forróság. Éreztem, hogy lélegzetem kezd egyeletlenné válni, és a testem ellenállhatatlanul reagált Taylor forró közelségére. A szívem úgy zakatolt, hogy külső szemmel is lehetett látni, ahogy kidudorodik a mellkasomból.
Észbe kaptam hírtelen, és leállítva felperzselt érzéseimet, lassabbakra vettem a csókcsatát, amiből már csak apró gyengéd puszik lettek, majd levegőért kapkodva váltunk el egymástól.
- Úgy érzem nehéz lesz ez a két hét – szólalt meg Taylor, miután elég oxigénhez jutott.
Erre csak mindketten önfeledten elnevettük magunkat halkan. Már is közelebb éreztem magamhoz Taylort, és egyre jobban kezdtem elhinni, hogy valóban visszatért régi énje.
Miután kikuncogtuk magunkat, még mindig mosolyogtam halványan, majd érezve Taylor kezét az enyémen, óvatosan magamhoz húztam, hogy megölelhessem. Taylor persze ellenkezés nélkül, szinte már követelőzően tette, amit testileg mutattam neki. Átölelt gyengéd érintésével, én pedig nyakába fúrva fejemet, csak élveztem a pillanatot.
Néhány percig így maradtunk, majd kibújva ölelésünkből még mindig bájolódva mosolyogtunk egymásra. Feleszméltem arra hírtelen, hogy már lassan reggel lesz, és mindkettőnknek pihenni kellene.
- Menj haza, és aludj egyet te is – simogattam meg a kezemen heverésző, kezét – majd bejössz. Itt úgyis jó kezekben vagyunk. Ha meg gond van, akkor szólok. De nem lesz gond.
- Rendben – bólintott rá halvány mosollyal – reggel, ahogy felkeltem, jövök! – szögezte le felállva az ágyról.
- Ajánlom is! – vágtam rá.
Erre ismét mindketten halkan elnevettük magunkat, majd egy szájra puszival búcsúzva, hamar eltűnt az ajtó mögött. Én is már rettenetesen fáradt voltam, de ugyanakkor boldog is, hogy végül minden jóra fordult. A félelmeim és a gyomorgörcsöm is eltűnt. Nagyon nagy boldogsággal töltött el, hogy végre visszakaptam az én édes Tayloromat. Tényleg megfordult néhányszor a fejemben, hogy talán sosem lesz már ugyanaz a Taylor, de nagyon megnyugtatott és szinte csoda, hogy még is itt volt a szülésnél.
Ezeken elgondolkodva, hamar éreztem, hogy szemeimre álmok szöknek, ezért fáradt szemhéjaimat lecsukva, percek alatt elszenderültem….

131:

Nem tudom hány óra lehetett, de éreztem magamon, hogy nem sokat aludhattam. A nővér kellemes hangja ébresztett fel, ahogy óvatosan szólongatott a nevemen. Bevallom először azt sem tudtam hol vagyok, de ahogy felnyitottam a szemeimet, és kómásan körbe néztem, elmosolyodva jöttem rá, hogy a hajnalban történt események valósnak bizonyultak, és nem csak egy szép álom volt. Lassan ültem fel, mert még mindig éreztem némi fájdalmat. Majd megpillantottam a kis üveggel körbezárt, már-már egy kényelmes babahordozóhoz hasonlító tárgyat, amiben az én életem értelme mocorgott. Azonnal elmosolyodtam rá, és automatikusan le akartam szállni az ágyról, viszont egy újabb éles fájdalom visszahúzott.
- Nyugodjon meg – szólt a nővérke mosolyogva – nem kell felkelnie. Pihenjen csak.
- Megkaphatom? – nyúltam Annabellért.
- Pontosan ezért jöttem – mosolygott – éhes a kislány. Szoptatni szeretné, vagy esetleg hozzak neki újszülött tápszert?
- Hát… ezen nem is gondolkodtam – vakartam meg a fejem elszégyellve magam.
- Ne szégyenlősködjön – legyintett lazán a nővér – csak egymás közt vagyunk – mosolygott – azt javaslom, hogy próbálja meg. De ne ijedjen meg, ha elsőre nem sikerül.
- Rendben – bólintottam kissé zavartan.

Bevallom tényleg nem gondolkodtam ezen, és csak most esett le, hogy tényleg szoptatni kell Annabellt. Valahogy sosem jutott az eszembe. És valóban elszégyelltem magam, ugyanis Tayloron kívül mindenki előtt szégyenlős vagyok, és nem szívesen mutogatom magam. Még ha csak a felső testem egy részét kell kivillantani egy másik nő társaságában, akkor is zavarba jövök.
A kedves nővér óvatosan a karjaim közé adta a kislányom, én pedig tanácstalanul néztem vissza a nővérre, hogy mi legyen a következő lépés, ugyanis semmi olyat nem akarok tenni, ami Annabellnek árthatna.
Érthetően és lassan elmagyarázta, hogy, hogy is kell ezt csinálni, majd félénken és hezitálva fordítottam a fejét a mellemhez. Furcsa érzés volt, ahogy lágyan harapdálta és apró kezeivel finoman fogta. Közben végig éreztem magamon, hogy az arcomba áramlik a vér, de próbáltam azzal nyugtatgatni magam, hogy már láttak ilyet és végül is ez a természetes.
Miután túltettem magam a szégyenlőségemen, csodálkozva néztem Annabellre. Teljesen elkábított és már a látványa is nagy nyugalommal töltött el. Most már értem milyen anyának lenni. Mindenemet oda adnám, csak, hogy ő boldog legyen. Biztos vagyok abban, hogy első szülöttként el lesz kényeztetve, és a nagyszülők sem fognak másként tenni. Persze azért megpróbálom majd úgy nevelni, ahogy engem neveltek a szüleim. Hogy majd tudja azt, hogy attól, hogy gazdagok vagyunk, és nem szenvedünk semmiben hiányt, még nem azt jelenti, hogy nem kell megküzdenie mindenért. Hiszen engem is mindig erre tanítottak. Hogy küzdeni kell, és ki kell tartani amellett, amit el akarunk érni. Arra is meg kell tanítani majd, hogy a pénz nem csak egy tárgy, amit ide-oda költögethetünk, hanem érték, amiből nem mindenkinek jut sajnos. És ami a legfontosabb, hogy mindig meg kell becsülni, azt, amink van. Legyen az pénz, barátság, vagy szerelem. Mind nagyon fontosak. És persze megpróbálok a világ legjobb anyja lenni, annak ellenére, hogy semmi tapasztalatom nincs ezen a téren, de ugye a gyakorlat teszi a mestert. Nekem is csak bele kell majd tanulnom, hogy, hogyan is működik ez a dolog. Bár már is érzem az első anyai ösztönöket.
Miután végzett, jól lakottan borítottam vállamra óvatosan, majd gyengéden ütögetve apró kis hátát, megvártam, míg halkan böffent egyet, mivel ugye ezt már tudom, hogy meg kell tenni. A nővér közben elnézést kérve távozott a kórteremből, én pedig ismét a karjaim közé tettem drága csöppségemet, és csak figyeltem, ahogy lassan álomba szenderül. Ismét elfogott az az érzés, hogy az, akit a karjaimba tartok, nem más, mint egy kis csoda, hiszen annyira szép volt, és annyira hihetetlen, hogy ő az enyém. Tényleg oly régóta vártam már, hogy közelről csodálhassam, és most, hogy itt van élő nagyságban, ráadásul teljesen egészségesen, maga a mennyországba érzem magam. Főleg, hogy Taylorral tisztáztuk a dolgokat. Bár még vannak kétségeim afelől, hogy nem fogja betartani az ígéretét, de pozitívan veszem fel, és bízom abban, hogy nem fog visszatérni az utálatos énje.
Talán fél órája nézegethettem Annabellt, mire már teljesen álomba merült, és látványára én is éreztem magamon, hogy még fáradt és álmos vagyok. Ezért óvatosan megpróbáltam kitápászkodni az ágyból, hogy még véletlenül se keltsem fel. Bár fájt minden részem, de rá se hederítettem. Miután sikerült az ágy szélére ülnöm, lassan felálltam és átraktam az ágy mellett hagyott kis üveges, kereken gurítható baba hordozóra, ami általában csak a kórházakban található. Letettem, és miután meggyőződtem, hogy biztosan alszik, és nem is fog felkelni, én is visszafeküdtem, és bár nem akartam szívesen elaludni, de a szemeimre hamar rá telepedett a fáradtság érzése, így én is percek múlva már az álmok táborát istenítettem.

Taylor szemszög

Egész este szinte alig tudtam aludni. Forgott az agyam mindenféléről. Legfőképpen a tegnapi napról, és a mai hajnalról. Bántott még mindig az, ahogyan viselkedtem a szeretteimmel és még mindig nem találtam ép magyarázatot arra a kérdésre, hogy: miért? És azt hiszem nem is fogom rá megtalálni a megfelelő választ. Megfogadtam magamnak, hogy nem fogok több ilyet művelni, hiszen láttam mindenkin, hogy mennyire súlyosan megbántottam őket. Persze nekem az volt a legfontosabb, hogy Szandra megbocsásson nekem, hiszen, ahogy mondta, őt bántottam a legtöbbet, holott mellette kellett volna lennem és vigyáznom kellett volna rá. Bánom, hogy ennyire elfajult a viselkedésem, ráadásul végig azt hittem, hogy a többiek változtak meg nem pedig én. Szandra kérdései rendesen pofán csaptak, és tényleg akkor jöttem rá mindenre. Ezen túl minden erőmmel azon leszek, hogy mindenkit ki tudjak békíteni, és, hogy eleget tegyek az apai kötelességeimnek. Nem fogok megint csalódást okozni se Szandrának, se Annabellnek, se senkinek.
Erről jut eszembe! Azt is megbántam, hogy még is elmentem arra az átkozott megbeszélésre. Egyetlen jó cselekedetem az volt, hogy már hazaindultam az éjféli járattal és nem vártam meg a reggelt. Nem bocsájtottam volna meg magamnak, ha nem lettem volna ott a lányom születésénél. Olyan jó ezt kimondani. Az én lányom. Bár mindig is irtóztam az orvosi dolgoktól, de ahogy láttam épp megszületni, minden olyan dolgot elfeledtetett velem, amitől eddig meghátráltam. Majd elállt a lélegzetem, amikor először megláttam. Férfi létemre bevallom még a könnyek is elárasztottak, de büszkeségem nem engedte, hogy ezt kimutassam. Úgy érzem, hogy most már teljes az életem. Fiatalságom révén, nem túlzottan érdekel, hogy ki, mit gondol. Én akkor is eleget fogok tenni a kötelességeimnek, és megpróbálok a lehető legjobb apa lenni, hiszen az a kis csöppség teljesen megérdemli. Ugyanakkor Szandrának is meg fogok tenni mindent, hogy rendbe hozzam azt, amit leromboltam közöttünk. Még, ha kell, tényleg lehozom neki a csillagokat is. Csak bocsásson meg nekem.
Fogalmam sincs hány óra környékén járt már az idő, de ahogy felkeltem, egyből kipattantak a szemeim, hiszen minél hamarabb be akartam menni a kórházba az újdonsült kis családomhoz. Így hamar kimásztam az ágyból, és a fürdőbe eredve elvégeztem a reggeli dolgaimat. Azok után, gyorsan felöltöztem, majd hírtelen csak úgy a fejembe csapódtak a gondolatok, hogy nekem előtte még van némi elintézni valóm sajnos. Először is, fel kell hívnom a bejárónőt, hogy a mai nap folyamán megkezdheti nálunk a munkáját. Így első lépésként úgy döntöttem, hogy az idő ellenére, most felhívom. Előkaptam a telefonom és néhány csörgés után, végre felvette Marie, majd elmeséltem neki a jelen helyzetet és egyeztettünk, hogy mikor fog idejönni a holmijaival, hogy én is itthon legyek akkor. Miután letettem a telefont, végre úgy éreztem, hogy most már lassan bemehetek hozzájuk, viszont újra egy ötlet szánkázott át az elmémen. Az, hogy nem-e kellene valami kis ruhát bevinnem Annabellnek? Hiszen csak nem lehet egész végig betakarva, abba a fehér pólyába! Így átléptem a szemben lévő szobába, amit Szandra, Lauren és Jace segítségével berendeztek. Szégyenemre, mióta hazajöttem csak egy futó pillantást vetettem rá, így végre most jobban körül nézhetek. Már alapból tetszett az ajtón lévő „Annabell” felirat, amit eddig észre se vettem. Kinyitottam magam előtt az ajtót, és bentebb mentem. Egyből szembe tűnő volt a rózsaszín fal. De hiszen mit vártam? Két nővel van dolgom, így egyértelmű, hogy nem lehet más színű a fal, mint rózsaszín. A fényesen csillogó enyhén barna színű bútorok viszont már annál jobban tetszettek. Összhangban voltak a színek teljes mértékben. Mosolyogva néztem körbe, ahogy mindent precízen elpakoltak, és még a kapott kis játékoknak is lett hely. A babaággyal szemben egy fehéren virító, puha fotelt találtam, amit nagyon jó ötletnek tartottam, hiszen elképzelhető, hogy lesznek olyan esték, amikor ott fogok vagy én ülni, vagy Szandra, Annabell altatásával törődve. A babaágyon észrevettem egy rózsaszín takarót. Gondosan rá volt terítve a rácsra. Tudtam, hogy ezt magammal kell vinnem, így egyből a kezembe meg fogtam. Jobban szemügyre vettem a babaágyat. Fehér selymes függöny volt a végében, rózsaszín virág mintákkal benne, ami majdnem csak a földig ért. Fel volt szerelve az ágyra egy zenélő játék, amit ha felhúzunk altató dalt kezdett el játszani, közben pedig körbe-körbe pörögtek rajta a színes mackók. Az ágy belsejében több játék macit felfedeztem, ami még anno Szandra szobájának a polcain heverésztek. Bevallom nagyon tetszett az egész szoba, és tökéletesnek véltem egy kislány számára. Tudtam, hogy bízhatok Szandra stílusában.
Észbe kapva, a szekrényhez léptem és kinyitottam, amiben rengeteg több féle pici ruha volt. A fejemet vakargatva gondolkodtam, hogy melyiket vigyen be. Volt ott mindenféle színű. A fehértől kezdve, az egészen sötét színekig. De mivel jól ismerem Szandrát, ezért a több tucat rózsaszín ruha közül, előhúztam egyet, és végig szemlélve, elégedetten fogtam a kezembe, gondolva, hogy az majd jó lesz. Furcsa volt, hogy ilyen pici ruhát viselnek a kisbabák. És nekem még az is furcsa volt valahogy, hogy a házban, ahol élek, egy babaszoba is volt. Ez nekem ismét szégyen, hiszen már kilenc hónap alatt hozzá szokhattam volna a gondolathoz, még is hülye voltam és nem azt tettem. Ez esetben, magamra vessek.
Kijőve a szobából, mivel még azt terveztem, hogy veszek Szandrának valamit enni vagy inni, így egy táskát elővettem és abba, összehajtva a baba holmikat, beleraktam, majd elvéve a kocsi kulcsot, hamar autóba szálltam és elindultam.
Ám mielőtt a kórházba letértem volna, megálltam egy eldugott kis boltnál, ahol vettem némi gyümölcslevet, rágcsálni valót és persze az elengedhetetlen dolgot: a csokit. Miután szerencsésen, minden felismerés nélkül sikerült megvásárolnom, újra autóba ültem és végre a kórház felé vettem az irányt.
Ahogy közeledtem, már messziről kiszúrtam a fotósokat, mire bosszúsan kezdtem szitkozódni. Biztosan megtudták valahonnan! – motyogtam magamban. És mivel nem akartam, hogy észrevegyenek, így a kórház hátsó parkolójában parkoltam le. Semmi kedvem nem volt kora reggel a kamerák villogását elviselni. Bár így egy egész kört kellett mennem a kórházon, de megérte. A liftbe szállva, gyorsan írtam egy SMS-t Shanellnek és anyukámnak, hogy vigyázzanak, amikor jönnek, nehogy elkapják őket a kórház előtt. Majd megérkezve a második emeletre, elindultam Szandra kórterme felé. Halkan lépdeltem, mert nem akartam felkelteni az egész kórházat, hiszen még csak alig múlt kilenc óra. Majd megérkezve lassan nyitottam ajtót.
Elsőként Annabellt pillantottam meg és egyből mosolyra duzzadt az arcom. Nem mocorgott, ebből azt következtettem le, hogy biztosan alszik. Közelebb lépkedtem halkan, és még nagyobb mosolyra húzva a szám figyeltem, hogy még Szandra is békésen alszik. Nem látszódott arcán a tegnapi kimerültség, sem a fájdalom, amit én okoztam benne. Teljes békében és nyugalomban szuszogott. Óvatosan letettem a kezemben tartott táskát, majd Szandrához oda hajolva, gyengéd halvány puszit nyomtam az arcára, hogy nehogy felkeltsem. Majd Annabellhez fordultam, kihasználva, hogy most senki sem figyel. Furcsa jó érzés került belém, ahogy ránéztem. Pontosan az az érzés, ami hajnalban volt. Még olyan pici és ártatlan, még is ugyanazzal az erővel kápráztatott el, mint anno Szandra. Ő a második nő, vagyis lány… szóval értitek, aki ilyen érzést váltott ki belőlem. Most először éreztem azt, hogy milyen jó is apának lenni. Tudva, hogy ő az enyém, és egy részem benne van. Ahogy jobban megfigyeltem, Szandrát láttam benne. A kis pici orra, a haja, ami már is apró hullámokba volt, a gyengéd keze és… mindene. Kiköpött anyja.
Óvatosan megsimogattam finom tapintású és pici arcát, mire hírtelen összerázkódott és elkezdett mocorogni. Ajaj, most nagy bajban vagyok! – motyogtam magamba. Felkeltettem, pedig egyáltalán nem ez volt a szándékom. Az apró lábaival elkezdett lágyan rugdosni, és nagy barna szemeivel, a tekintetét lassan rám emelte. Most először néztem bele a szemébe, és most még nagyobb csodálatot éreztem felőle. Csodaszép kislány, ebben biztos vagyok. Büszkeség töltött el, hogy én lehetek az egyik szülője.
Már nem csak lábaival, hanem kezeivel is elkezdett fürgén mozgolódni. Úgy látom, apja fajta is akad benne! – motyogtam ismét elmosolyodva.
Szinte hívogatóan meresztette rám csoki barna, csillogó szemeit, ami arra késztetett, hogy megérintsem, így automatikusan reagálva, óvatosan megérintettem az apró kis kezét. Meglepetésemre, egyből rászorított az egyik ujjamra, amire ismét egy mosollyal reagáltam. Úgy szorította, mintha sosem akarná elengedni. Nagyon jó érzés volt ez. Azt hiszem már is felismert, hogy ki is vagyok az ő számára. Egyre jobban megszeretem ezt a vagány kiscsajt, aki már pár órásan le is tudott nyűgözni, csak azzal, hogy létezik.
Folyamatosan rá figyeltem, egyszerűen nem tudtam levenni róla csodálkozó tekintetemet.

Szandra szemszög

Halk mocorgásra figyeltem fel, amikor felébredtem. Lassan kezdtem nyitogatni a szemem, és mikor megláttam, ki álldogál az ágy mellett, és Annabell fölött, azonnal mosolyra húzódott a szám. Nem akartam, hogy Taylor észrevegye, fent létemet, így inkább halkan meghúztam magam és csak figyeltem, ahogy tekintetével folyamatosan Annabellt figyelte. Nagyon jó volt őket nézni, ahogy épp kialakítják egymás között az apa-lánya kapcsolatot. Most először láttam Tayloron, hogy büszkén és, hogy teljes csodálattal néz rá. Azt hiszem végre ő is megérezte, hogy milyen csodás érzés szülőnek lenni.
Bizonyára Taylor hamar észrevette, hogy őket figyelem, mert néhány perc elteltével felém fordult, és halványan elmosolyodott.
- Szia – suttogtam én is elmosolyodva.
- Szia – nézett rám csillogó szemekkel – mióta vagy te fent? – ráncolta a homlokát meglepődve.
- Pár perce – vontam meg a vállam – és te mikor jöttél?
- Hát… úgy fél órája – fordult vissza Annabellhez.
- Felkelthettél volna – motyogtam.
- A-a. Nem akartam – ingatta a fejét – nézd, hogy szorítja az ujjam – állt arrébb, hogy láthassam, és nézett rám csodálkozó pillantásával.
- Olyan aranyos! – motyogtam ellágyulva, ahogy figyeltem őket.
- Az – vágta rá mosolyogva.
- Nem akarod megfogni? – néztem Taylorra.
- Hát… - húzta el a száját hezitálón – félek, hogy összetöröm vagy valami – kuncogta el magát.
- Dehogy töröd össze! – vágtam rá – a lényeg, hogy a fejét fogd.
- Oké – fújta ki a levegőt.
Láttam rajta, hogy izgul, pedig csak a lányát szeretné meg fogni. Persze most először fogja meg, így érthető, hogy kicsit ideges. Ahogy mondtam neki, óvatosan az egyik kezét a feje alá tette, a másikkal pedig az aprócska teste alá, majd lágyan felemelte. Gyorsan elvettem a lábam az ágy széléről, Tay pedig leült oda, végig Annabellen tartva a szemét, aki izegve-mozogva mocorgott a kezében. Óvatosan közelebb húzódtam, hogy én is Annabellt megpillanthassam, ugyanakkor Taylort is figyeltem. Jó érzéssel töltött el, hogy nem hátrál meg az apai kötelességeitől, és végre férfiként viselkedik. Még mindig volt bennem némi megbántódás, de, ahogy viselkedik Annabellel, az mindent elfeledtet velem. Egy igazi apát láttam meg benne, aki szereti és törődik az alig néhány órás lányával.
- Mi az? – szólalt meg Taylor ezzel kizökkentve a gondolataimból.
- Semmi – ingattam a fejem mosolyogva.
- Akkor ne nézz így, mert még zavarba hozol! – mosolyodott el valóban kissé félénken, amin bevallom meglepődtem.
- Téged? Zavarba hozni? Lehetetlen! – ingattam a fejem.
- Pedig hidd el! – kuncogta el magát – inkább mondd el mi volt miután elmentem? – tért gyorsan más témára.
- Oké – mosolyogtam – nem sok minden. Behozták kora reggel és meg kellett etetni – magyaráztam, amire csak rám nézve huncutul elmosolyodott – ne vigyorogj! – morogtam le gyorsan mosolyogva.
- Meg se szólaltam! – mosolygott még mindig azzal a huncut képével.
- Most hátba vágnálak, de mivel nálad van Annabell, nem foglak – húztam fel a szemöldököm mosolyogva – szóval vedd úgy, hogy kaptál egy hátast!
- Uh, ez fájt! – húzta el a száját le nem hervadó mosollyal.
- Bolond! – ingattam a fejem kuncogva.
- Ne beszélj így előtte! – morgott le.
- Jajj, elnézést! – tettem fel mindkét kezem védekezően.
Erre csak mindketten halkan elnevettük magunkat.
- Egyébként, kész vannak a papírjai – motyogtam miután kinevettük magunkat.
- Oké – bólintott – oh, én meg hoztam neki ruhát, ha nem bánod. Meg neked is hoztam egy kis rágcsát – adta a kezembe Annabellt, majd felállva az ágyról, előhúzta a kislánynak hozott dolgokat.
- Oh, elhoztad a kis takarót. Honnan tudtad, hogy ezt alapból be akartam hozni? – néztem rá meglepetten.
- Nem tudtam – ingatta a fejét – csak gondoltam… örülnél – vonta meg a vállát.
- Te ma nagyon a kedvembe akarsz járni! – húztam össze a szemem rá. De persze tényleg nagyon örültem, hogy kedveskedni akar nekem.
- Igyekszek – vonta meg a vállát.
- Nagyon helyes! – bólogattam.
- És, ha már itt járunk. Meg kell, hogy dicsérjelek a szobája miatt. Nagyon ízléses – mosolyodott el.
- Oh, köszi. De nem csak az én érdemem – legyintettem.
- Tudom én, hogy Lauren is nagyban közre játszott. Attól, hogy nem voltam jelen, tudtam, hogy mi történik.
- Na, ne mond! – vágtam rá – akkor miért csak most vetted észre, hogy van a házban egy gyerek szoba? – húztam fel a szemöldököm.
- Ezt már megbeszéltük – komorodott el.
- Oké, csak kérdeztem – mosolyodtam el halványan.
- Felhívtam reggel Marie-t, hogy ma jöhet. Délelőttre beszéltük meg, hogy akkor fogja hozni a holmijait is, így majd arra az időre elmegyek.
- Na, ezt jól tetted, hogy felhívtad! – bólogattam.
- Hát… ne akkor költözzön befelé, amikor már ti is otthon vagytok – vonta meg a vállát.
- Ühüm – bólogattam ismét – szeretném, ha ma elmennél Laurenékhez!
- Oké – bólintott – ha végeztünk Marie-val, akkor elmegyek.
- Nem akarom, hogy rosszba legyetek. Ő a legjobb barátnőm. Nem hiányzik az, hogy ti ketten szítsátok egymás között a tüzet. De ugye tudod, hogy Jace-nek is tartozol egy hatalmas bocsánatkéréssel?
- Tudom – hajtotta le a fejét – ő meg az én legjobb barátom. Nem kellett volna hátba szúrnom és elfordulnom tőle.
- Így van! – vágtam rá – de meg fognak bocsátani, mert szeretnek téged! – mosolyodtam el halványan, s erre csillogó szemekkel felkapta a fejét.
- Akkor te is szeretsz! – húzogatta a szemöldökét viccesen, és jött közelebb.
- Nem, én, nem szeretlek! Hanem utállak! – állítottam meg mielőtt megcsókolt volna, tetetett komolysággal.
Elmosolyodott huncutul, értve, hogy pont az ellenkezőjét érzem, majd Annabellhez fordult.
- Hallod te ezt? Az anyád ki nem állhat engem! Mit tegyünk, mit tegyünk?! – emelte rám lassan a tekintetét mosolyogva.
- Te gazfickó! – ingattam a fejem mosolyogva.
- Na, még ezt se hallottam a szádból! – kuncogta el magát meglepődve.
- Hát… most hallottad – vontam meg a vállam, végig tartva vele a szemkontaktust.
Elmosolyodott ismét, tipikus azzal a tekintetével, aminek sajnos nem igazán tudok ellenállni, majd hagyva magam, közelebb hajolt és egy gyengéd csókot lehelt az ajkaimra. Szétválva egymástól, alig pár centire megállította előttem az arcát, és csakúgy, mint az előbb, folyamatosan mosolygott. Tudja, hogy ezzel a tekintettel tud nagyon megbabonázni, és most sem történt máshogy.
- Fogd be! – motyogtam észbe kapva, és gyorsan lenéztem Annabellre elmosolyodva.
- Ismétlem: meg se szólaltam! – kuncogott Tay – és már mondtam, hogy ne beszélj előtte így!
- Úgy látom, nagyon érzed ezt az apás dolgot – néztem vissza rá felhúzott szemöldökkel.
- Hát… legalább ezt ne rontsam el – vonta meg a vállát elkomorodva.
- Nem azért mondtam! – ingattam a fejem bocsánatkérően, hiszen láttam rajta, hogy újra eszébe jutottak a tettei, én pedig nem akartam elvenni a jó kedvét.
- Tudom – suttogta elhúzott szájjal.
- Nem akartalak elszomorítani.
- Nehogy már neked legyen bűntudatod – horkant fel.
- Nem is csak… jó kedved volt és nem akartam elvenni.
- Nem vetted el – ingatta a fejét – csak eszembe jutott, és ez még jobban ösztönöz arra, hogy mindent jobban és helyesen csináljak.
- Aha, értem – bólintottam.

Taylor óvatosan letelepedett mellénk, majd ismét Annabellen ragadt a tekintete, én pedig ezt csak elmosolyodva figyeltem. Az elmémben dédelgetett kis álom valóra vált. A terhességem alatt, mindig is azt képzeltem, hogy Annabell születése után, Taylor már a kórházban apaként fog viselkedni, és ez így is történt, annak ellenére, hogy ez az álom a terhességem utolsó stádiumába kezdett megrepedezni. Megkönnyebbülést jelentett ez számomra, és persze boldogságot. Most már egyre jobban elhiszem, hogy Taylor be fogja tartani a szavát, és nem fog minket magunkra hagyni, hiszen látom rajta az aktív változást, és a néhány hete mutatkozott Taylorból már semmi nem lett. Visszatért az igazi Taylor Daniel Lautner, akit a világ egy jó szívű és szerény fiúnak ismert meg. Fiút mondtam? Úgy értem, férfi. Mert így viselkedik egy igazi férfi és pontosan ezt várom el tőle. Egyre biztosabb vagyok abban is, hogy azt, ami összerombolódott közöttünk, sokkal könnyebb lesz újra építeni, mint gondolnánk, a mi drága kis Annabellünknek köszönhetően. Hiszen lehet, ha most ő nem lenne, akkor valóban már nem lennénk együtt, mert kétlem, hogy együtt tudnék lenni egy olyan öntelt felfuvalkodott hólyaggal, mint Taylor volt. Igen, de a volt szót kihangsúlyoznám, mert már semmi jel nem utal arra, hogy az ördög Taylor vissza akarna merészkedni közénk. Ha esetleg ez megtörténne, biztosíthatom, hogy Taylor már nem csak Lauren dühös hangját hallgathatja majd, hanem az enyémet is. Hiszen a terhességem alatt mindig próbáltam kerülni a veszekedéseket illetve a feszültségeket, mert féltem attól, hogy valami baja esik Annabellnek, de most, hogy végre köztünk van, nem adok alább, és ha úgy van meg mondom Taylornak a magamét, úgy, ahogy régen is tettem.
Ezen elgondolkodva Taylor mozdulata térített vissza, ahogy szembe megállt velem.
- Na, mennem kell. De sietek, és megpróbálok minél hamarabb visszajönni – mosolyodott el halványan.
- Ajánlom is – motyogtam neki elmosolyodva.
Erre még jobban elmosolyodott csillogó szemeivel, majd egy rövid és halvány csókot váltva, el is tűnt az ajtó mögött.
Annabell már hevesen mozgolódott a karjaimba, és mivel a nővér említette, hogy két óránként van az etetés, így úgy gondoltam, hogy most alkalom nyílik rá, hiszen senki sincs bent, és senki sem zavarhat meg. Így gyorsan visszaemlékeztem mindenre, amit a kedves nővér mondott, és Annabellt a kellő pozícióba helyezve, nekiláttam az etetésének.
Miután végeztem mindennel, óvatosan felálltam és Annabellt beleraktam az ideiglenes ágyába, majd lehajolva a táskához, amit Tay hozott, megnéztem, hogy mik voltak benne. Persze egyből felfedeztem a kis ruhácskát, amit neki hozott.
- Hogy milyen édes apukád van neked! – motyogtam Annabellnek, aki mintha értené egyből elkezdett a kezével-lábával mozgolódni.
Ilyenkor annyira aranyos volt, hogy majd meg faltam a kis csöppségemet. Mivel nem akartam, hogy Annabell egész végig abban a fehér pólyában legyen betakargatva, így úgy döntöttem, hogy ha már Taylor behozta neki azt az édes kis rózsaszín ruhát,- ami csatolós volt középen, és apró kis csillogó díszek voltak az egyik oldalán, illetve hosszított volt a kar résznél, és a láb résznél – feladom rá. De mivel még elég gyakorlatlan vagyok ebben, ezért óvatosan csináltam mindent, hogy véletlenül se sértsem meg a kislányt. Lassan kihámoztam a gondosan betakart fehér pólyából, de mielőtt rá adtam volna, csillogó szemekkel meredtem rá milyen kis picike az egész teste is. Most először láttam egész testében, hiszen eddig mindig abba a pólyába volt bebugyolálva. Annyira aranyos volt, hogy tényleg azt hittem felfalom a kis pici lábujjait, ami még az én kisujjamtól is kisebb volt. Néhány percig így vizslattam csodálkozva, majd észbe kapva, nehogy megfázzon, lassan felöltöztettem, és a szintén rózsaszín kis takarójába bebugyoláltam, majd a karom közé vettem, és visszafeküdtem az ágyra. Továbbra is folyamatosan Annabellt néztem. Egyszerűen nem tudtam vele betelni. Már a csend is csodálatos időtöltés volt vele. Sőt, ahogy a karjaimba mocorgott és tekintetével engem fürkészett, egyszerű boldogság érzet ment át rajtam. Mintha tudta volna, hogy ki vagyok neki. De hát persze, hogy tudja. A babák megérzik az anyjukat. Legalábbis ezt szokták mondani. És ez fordítva is így van. Biztos vagyok abban, hogy soha senkinek nem adnám oda ezt a kis csodát, és nem értem azokat az anyákat, akik felnevelhetnék a gyereküket, még is van szívük oda adni, vagy otthagyni valahol. Még is milyen anya az ilyen? Kőből van a szíve vagy mi? Legalább akkor ott hagyják, ahol tud majd valaki vigyázni rá, és nevelheti. Milyen ez a mai világ! Tele van goromba nőkkel, akik csak magukkal tudnak foglalkozni. Legalábbis ez derül ki a hírekből. Sosem fogom megérteni őket, hogy tudják cserbenhagyni a saját vérüket. Én biztos nem lennék képes erre.
Gondolkodásomból hírtelen az ajtó nyílása vetett véget, ahogy anyukám, Nick és Stella lépett be. Mondanom sem kell, hogy azonnal egyből elvigyorodtam, hiszen talán ennyire még sosem örültem, hogy végre bejöttek hozzám és láthatom a drága testvéreimet. Egyedül apukám hiányzott, de bizonyára már tud róla, és ahogy hazaért első útja ide fog vezetni hozzám, a kórházba.
- Hát itt vannak az én bébikéim! – mondta anyukám elmosolyodva. Közelebb jött és homlokon puszilt, majd Annabellt is óvatosan megpuszilta – hogy milyen szép ez a kislány! – ingatta a fejét mosolyogva, miután kihúzta magát.
Erre csak szótlanul boldogan és halkan elnevettem magam.
- Teljesen egyetértek veled anyu – jött közelebb mosolyogva Nick, majd ő is homlokon puszilt – gratulálok, tényleg nagyon szép – nézett Annabellre csillogó szemekkel – kiköpött anyja! – motyogta néhány másodpercnyi vizslatás után.
- Ezzel vitába szállhatnék, de most nem teszem – kuncogtam el magam.
Nick is halkan elkuncogta magát, majd Stellára terelődött a tekintetem, aki még mindig az ágyam tövében állt félénken.
- Szia, Stella! – mosolyogtam rá.
- Szia – mosolyodott el ő is.
- Nem akarod megnézni az unokahúgod?
- De – vágta rá heves bólogatással.
- Gyere ide, bátran – mosolyogtam.
Bár még mindig kicsit félénken, de ugyanakkor bátrabban jött közelebb, majd Nick felültette velem szembe az ágyamra, és Stella aranyosan kezdte nyújtogatni a nyakát, hogy megpillantsa újszülött unokahúgát.
- Jajj, de aranyos! – vigyorodott el kis szemlélés után.
- Úgy gondolod? – mosolyogtam rá.
- Igen – vágta rá.
- Hát… ennek a kislánynak, te vagy a nénikéje. Tudtad ezt?
- Nem – ingatta a fejét meglepődve.
- Pedig így van. Te vagy az ő nagy nénikéje.
- Tényleg? – vigyorodott el.
- Bizony – vágtam rá.
- Megfoghatom? – kérdezte csillogó szemekkel.
Anyukámra néztem tanácstalanul, hogy oda adhatom-e neki, aki csak halványan bólintott.
- Rendben, de óvatosan fogd meg, mert még nagyon pici – adtam lágyan a kezébe, úgy, hogy véletlenül se ejthesse el.
- Oké – vigyorgott aranyosan.
Annabell ekkorra már mélyen elaludt, és most sem kelt fel. Annyira aranyosak voltak mindketten. Ennyire boldog még talán sosem voltam. Azt hiszem, kimondhatom, hogy most már teljes az életem. Semmi másra nincs szükségem. És igaz volt az a mondás, hogy egy nőnek az élete kisbaba nélkül üres. Bár az én életem nem mondható annyira üresnek, de mindig is éreztem egy kis helyet, amit most Annabell létezése töltött be.
- Annyira cuki! – rikkantott fel Stella hírtelen mosolyogva – majd játszhatok vele?
- Igen, persze – mosolyogtam rá – bár most még kicsike, de majd ha elkezd nőni, akkor majd játszhatsz vele, sőt még vigyázhatsz is majd rá.
- De jó – vigyorgott.
- Kicsi Stellám – szólalt meg anyukám – ide adod nekem is egy kicsit? Egész este alig bírtam magammal, már annyira jönni akartam – mosolyodott el rám anyukám – vagy Nick, ha te is meg szeretnéd fogni, akkor hajrá. Mert én nem tíz percig akarom a karjaimba tartani.
- Oké, akkor inkább most meg fogom – kuncogta el magát Nick.
Lassan elvette Stellától, és immár Nick karjaiba volt a kis édeském.

- Hát, hugi – motyogta Nick végig Annabellt figyelve – büszke vagyok rád, komolyan! – nézett fel rám mosolyogva – eddig is az voltam, de ezek után, már csodállak is.
- Oh, köszi – nevettem fel halkan.
- Remélem az a tökfej normálisan viselkedett, mert ha nem esküszöm, kiütöm.
- Nyugi, minden rendben volt – mosolyogtam rájuk.
- Akkor okés – mosolyodott el ő is.
Kis ideig még Nicknél volt, majd látva anyukám toporzékolását, Nick sóhajtozva adta oda anyukámnak, aki már tényleg alig bírt magával, és ahogy megkapta, egyből olyan csillogó szemekkel nézett rá, amit még nem igazán láttam.
- Jaj, nem tudok betelni ezzel a kis csöppséggel – ingatta a fejét rám nézve. Közben leült az ágy másik oldalán lévő kényelmes fotelbe.
- Én is így vagyok vele – mosolyogtam boldogan – és apu tud már róla?
- Igen – nézett rám anyukám – azt mondta, hogy talán már ma estére hazaér, és egyből be is fog jönni – mosolyodott el.
- Ennek nagyon örülök. Rég láttam már aput. Hiányzik. És jó lenne, ha összeismerkedne az unokájával.
- Nyugodj meg. Ahogy ismerem, a legközelebbi géppel már jön is hazafelé, hogy láthassa Annabellt.
- Remélem is – vágtam rá.
- Még most nézem, hogy az a takaró van rajta, amit vettünk neki. Nem emlékszem, hogy tegnap behoztuk volna – nézett fel rám meglepődve.
- Taylor hozta be – mosolyodtam el – meg azt a ruhát is, amit ráadtam.
- Már volt bent ma? – húzta fel a szemöldökét.
- Ühüm – bólogattam hevesen – korán bejött. De van egy kis elintézni valója otthon délelőtt, ezért majd csak délután fog ismét bejönni.
- A lényeg, hogy nem viselkedik gyerekesen – húzta el a száját anyu.
- Tegnap este még itt maradt miután elmentetek és megbeszéltük a dolgokat. Bocsánatot kért meg minden. Ma pedig teljesen úgy viselkedik, mint egy arany apa.
- Végre férfiként viselkedik! – mordult fel Nick – ha nem jött volna meg az esze, komolyan kiütöttem volna azt a száz wattos fogsorát!
- Nyugi – kuncogtam el magam – veletek is tisztázni fogja a dolgokat, de előbb elküldtem, hogy bocsánatot kérjen a barátaitól.
- Nagyon helyes. Ideje volt, hogy megjöjjön az esze – mondta anyukám halványan elmosolyodva.
- Hm… igen – bólogattam egyetértően – de ha látnátok Annabellel… - mosolyodtam el – olyan, mint akit teljesen kicseréltek. Imádja ezt a kis csajt!
- Hát még szép, hogy imádja! – szólt Nick – csak a saját lánya! Én is imádom! – mosolyodott el drága bátyám is.
- Abban biztos vagyok, hogy Annabellnek lesz a legjobb nagybátyja – mosolyogtam Nickre.
- Hé – szólt közbe Stella durcásan.
- És persze a legjobb nagynénje – mosolyogtam rá is, mire ő is elvigyorodott.

Folyamatosan beszélgettem a drága családommal, és közben elkezdtem eszegetni azokból, amiket ők hoztak be nekem, mivel már elég éhes voltam. Anyukám sokszor megjegyzett valami szépet Annabellről, hiszen egész végig el nem engedte újdonsült és első kis unokáját.
Nem sokra rá újra nyílni kezdett az ajtó, mire kíváncsi szemekkel fürkésztem, hogy ki fog belépni, majd meglátva először Debi mosolygós arcát, egyből gondoltam, hogy ezúttal a Lautner család látogatott meg. Debi után természetesen sorba jött Make, aztán pedig Dan is. Ők is meglepődtek, hogy ilyen sokan összegyűltünk, de én nagyon örültem, hogy a család egybe van. Már csak Taylor és apukám hiányzott.
Mindenkit köszöntöttem, majd anyukám nagy nehezére oda adta Annabellt a másik nagyijának, Debinek, aki szintén csillogó szemekkel fogta karjai közé és ő is megjegyzett valami szépet, kislányomról. Én viszont végig Dan arcát fürkésztem, hiszen az ő reakciójára voltam a legjobban kíváncsi, mert az egész terhességem alatt, ritkán beszélt velem róla. De egyből leesett, hogy ő is nagyon örül, hiszen csodálkozva nyújtogatta a nyakát, hogy láthassa Debi karjai közt. Furcsa volt Dan-t nagypapa szerepbe látni, de be kell vallanom, hogy nagyon tetszett. Debi után következett Make, aki szintén úgy reagált, mint az én kicsi húgom, Stella, majd végül Dan fogta meg Annabellt. Egyértelműen le lehetett olvasni róla is a büszkeséget, és, hogy teljesen el van lágyulva a látványtól. Arra számítottam, hogy nem fogja szavakba önteni az érzéseit, de Dan lágyan elmondta végig rám nézve, hogy „teljesen elvarázsolta az a kis tünemény, és, hogy büszke nagypapaként fog viselkedni, mert már is nagyon megszerette Annabellt”. Persze erre én is boldogan elmosolyodtam. Kis ideig még a karjai közt tartotta, majd Debi türelmetlen toporzékolására, visszaadta neki. Szegény kislányomat ekkor már nagyon sajnáltam, hiszen alig egy órán belül csak hat kézben volt tartva és még annyiszor puszilták meg, ráadásul még előttünk állt a délután is.
Nem tudom mennyi ideig lehettek bent Debiék és anyuék, de biztosan eltelt egy óra, mire úgy döntöttek, hogy ideje menniük. Így még egyszer összepuszilgatták Annabellt, majd tőlem is elbúcsúztak, de mivel már holnap ki is engednek, így nem sok időre búcsúzkodtunk, majd hamar eltűntek az ajtót maguk után bezárva. Szegény kicsi lányom nem tudott aludni, míg itt voltak, így a karjaim közt percek alatt elálmosodott és ezt hatalmas ásításával adta tudtomra. Nagyon édes volt és én még mindig nem tudtam betelni vele. Nagyon szeretem ezt a kis babát, kétségek nélkül. Sőt nem is szeretem, hanem imádom. Egyszerűen nincs arra megfelelő szó, hogy kifejezhessem, mennyire szeretem, imádom az én kis Annabellemet. A terhességem előtt, és az elején nagyon megijedtem az anyaságtól, de mostanra semmi félelem nincs bennem és hihetetlen milyen anyai érzéseket tud belőlem kihozni Annabell. Már többször is elmondtam, de sosem gondoltam volna, hogy tizennyolc évesen egy kórházban fogok feküdni az első kislányommal. Azt meg végképp nem gondoltam volna, hogy ennyire rá fogok érezni az anyaságra.
Most először ötlött belém az a gondolat, hogy vajon milyen lehetett az igazi anyám. Bár mindig elmondom, hogy nekem csakis Shanell az anyukám, de most valahogy jó szívvel tudok a biológiai anyámra gondolni annak ellenére, hogy fogalmam sincs, ki lehet az. Valójában nem túlzottan érdekel még most sem, hogy ki az, de érdekelne az, hogy vajon miért dobott el magától? Hogy volt ahhoz szíve? Vagy tényleg csak nem adták a körülmények, hogy meg tudjon tartani engem? Lehet, hogy még is jó ember én pedig túl hamar elítéltem. Lehet, hogy évek óta keres engem, közben meg fogalma sincs arról, hogy valójában milyen könnyen megtalálhatna, hiszen hála istennek, világszerte ismerik a nevem és csak annyit kellene tennie, hogy eljön Los Angelesbe és itt kezd kutatni. Vagy az is lehet, hogy ő is az a fajta nő, aki túl önző ahhoz, hogy saját gyereket neveljen, és inkább eldobja magától, mint hogy szeretetben felnevelje. De legalább neki volt annyi esze, hogy egy kórházban hagyott, nem egy elhagyatott erdőben, vagy az utca szélén.
Ezeken gondolkodva valahogy egyre jobban furdalta az oldalamat. Lehet, hogy csak a túlzott boldogság érzet hozta ezt ki belőlem, de egy fura ötlet jutott az eszembe. Az, hogy mi lenne, ha elkezdenék utána kutatni? Biztosan meg tudnék valamit. Bár az is lehet, hogy már meghalt. Viszont az adott körülmények miatt, nem hiszem, hogy időm lenne felkeresni. De miért is járatom ezen az agyam? Hiszen nem is tudok róla semmit. Azt sem tudom, hogy néz ki, mi a neve, vagy esetleg hol lakott régen. A szüleim sem tudnak róla mondani semmit, hiszen nem találkoztak vele. Szóval az esélyeim egyenlők a nullával. És amúgy sem szeretném Annabellt veszélyeknek kitenni. Hiszen ki tudja milyen ember a biológiai anyám? Lehet valóban egy komor asszony, aki mindenkiben csak a hibát találja. És vajon mi a helyzet az apámmal? Vajon együtt vannak még? Vagy az is lehet, hogy csak egy futó kalandból vagyok? Ki tudja.
Hírtelen gondolataimból újra az ajtó nyílása vetett véget. Felsóhajtva figyeltem, hogy ki jöhet már megint, majd meglepetten torzult el az arcom, ahogy megláttam Lauren-t és Jace-t mosolyogva bejönni. Persze meglepettségemben én is elmosolyodtam, hiszen nagyon örültem, hogy ők is bejöttek.
- Hát, szia – vigyorgott rám Lauren és köszönt halkan, látva a karjaim közt szundikáló babát.
- Sziasztok – mosolyogtam rájuk.
- Hogy vagy? – jött közelebb Lauren, és óvatosan leült velem szembe az ágyra.
- Nagyszerűen – vágtam rá mosolyogva.
- Megnézhetem a kislányt? – nézett csillogó szemekkel.
- Persze.
Lauren óvatosan közelebb hajolt, és jobban szemügyre vette Annabellt, majd néhány percnyi szemlélgetés után kihúzta magát mosolyogva.
- Gyönyörű szép kisbaba – mosolygott ellágyulva – gratulálok nektek!
- Köszi – mosolyogtam én is.
- Én is hadd lessem már meg a kis hercegnőt! – nyújtogatta Jace a nyakát kíváncsian, mire csak halkan felnevettem, majd Lauren helyet adva neki, ő is megpillantotta néhány percen át – tényleg nagyon szép. Én is gratulálok – ölelt meg óvatosan.
- Köszi – motyogtam kibújva ölelésünkből – Taylor volt nálatok? – tettem fel egyből a kérdést, ami már a megérkezésükkor furkálta az oldalamat.
- Volt – bólogatott Lauren elmosolyodva – bocsánatot kért és mindent elmondott. Hihetetlen milyen rövid idő alatt visszaváltozott. Látod! – húzta ki magát – hatott a kis monológom rá.
- Igen, így van – bólogattam egyetértően – most úgy viselkedik, mint egy arany apa. Szó szerint! Folyamatosan kedveskedik meg minden – mosolyodtam el.
- Helyes, helyes! Muszáj valahogy kibékítenie – kacsintott egyet Lauren – látom, hogy alszik de… - nézett rám Lauren kissé félénken – megfoghatom egy pár percre?
- Persze – mosolyodtam el.
Óvatosan, hogy ne keljen fel, oda adtam Laurennek, aki mosolyogva nézegette a kis szépségemet.
- Most már ti jöttök! – mosolyogtam rájuk halkan elkuncogva magam.
- Oh. Ráérünk még – nézett fel rám Lauren szintén halkan kuncogva.
- Hm… én is ezt mondtam – vontam meg a vállam – most meg csak nézzetek rám. Anya vagyok! – mutattam magamra.
- De próbálkozni lehet! – tette fel Jace a mutató ujját viccesen.
Erre mindhárman elkezdtünk halkan felnevetni, hiszen Jace-nek igaza van. Próbálkozni mindig lehet. Beszélgettünk még néhány dologról és elmesélték, hogy Taylor, hogyan kért tőlük bocsánatot, illetve, hogy szerintük is visszatért teljesen az általunk ismert igazi Taylor. De sajnos nem maradhattak túl sokáig, mert Laurennek dolgoznia kellett, Jace-nek pedig valami dolga akadt, így Lauren vissza adta még mindig édesen szundikáló kislányomat, majd egy gyors búcsúzkodás után, elmentek, így újra kettesben hagyva Annabellel. Bevallom most már nagyon reméltem, hogy Tayloron kívül senki nem fog jönni látogatóba, mert én is eléggé elfáradtam, és szerettem volna már egy nagyot aludni, annak ellenére, hogy még csak a délután közepénél jártunk. Ám, amikor eldöntöttem, hogy Annabellt lerakom aludni, amíg én is pihenek egy kicsit, elkezdett mocorogni és nyitogatni a szemét. Feltűnően gyorsan kezdett el mozgolódni és nyöszörgéséből bevallom nem tudtam, hogy mit tehetnék. Az órára pillantottam, ami már jelezte, hogy talán éhes, ezért egyből rájöttem, hogy ez lehet nyöszörgésének tárgya. Így újra belekezdtem a már szokásos menetbe.
Bevallom kezdtem már élvezni ezt a szoptatásos dolgot. Valahogy ezekkel az etetésekkel, egyre közelebb éreztem magamhoz Annabellt, és tudom, hogy ez a fajta etetési módszer nagyon sokat javít az anya-lánya kapcsolatokon. Ráadásul most már egyre kevésbé érzem emiatt magam elszégyellve, hiszen meggyőztem magam, hogy ez a természetes és senki nem fog kinevetni, ha véletlenül így lát.
Hírtelen ismét nyílni kezdett az ajtó és újra felsóhajtva vártam, hogy ezúttal ki lép be, de, ahogy megláttam ki jött meg, immár megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat.
- Uh, látom zavarok! – húzta el Tay a száját.
- Ne viccelj már! – morogtam le egyből – gyere befelé! – mosolyodtam el.
- Hát… csak azt hittem szégyenlős vagy! – mosolyodott el huncutul.
- Már nem – vágtam rá.
- Akkor jó – kuncogta el magát – hoztam sütit – mutatta fel a csomagolt dobozt.
- Uh, nem mondod! – néztem rá csillogó szemekkel – ezért imádlak!
- Tudom én, mi kell neked – húzogatta a szemöldökét kajánul.
- Hát nem az, amire most gondolsz! – húztam fel a szemöldököm mosolyogva. Erre hamar lerogyott a vigyor az arcáról.
- A sütire gondoltam – motyogta kis szünet után.
- Persze, persze – mondtam hitetlenkedve. Túl jól ismerem már, szóval…
Letette a sütit a mellettem lévő éjjeli szekrényre, majd gyengéden belepuszilt az arcomba. Megkerülte az ágyat, és leült a mellette lévő fotelbe, majd folytattam a mondanivalóm.
- Hallom voltál Laurenéknél – mosolyodtam el.
- Úgy látom, már akkor jártak is itt – mosolyodott el ő is.
- Igen, itt voltak, de nem, sokáig mert dolguk volt. De a lényeg, hogy béke van, igaz?
- Igaz – bólogatott.
- Helyes! – vágtam rá.
Miután Annabell végzett, ugyanúgy óvatosan a vállamra raktam a fejét, és a hátát megveregettem gyengéden, míg kellett, majd ásítva raktam vissza karjaim közé.
- Úgy látom, egyre jobban belejössz ebbe – mondta Tay mosolyogva.
- Ösztönből jön most már – vontam meg a vállam. Hírtelen újabb ásítás vett maga alá, mire gyorsan az egyik kezemet, amelyikkel nem tartottam Annabellt, a szám elé kaptam.
- Fáradt vagy? – kérdezte gyengéden Tay.
- Ühüm – bólogattam – elég volt ma a látogatókból. Nem akarok többet – ingattam a fejem – gondolhatod, anyukádék meg az én anyukámék egyszerre voltak itt. Olyan zsivaj volt, hogy szegény picikénk se tudott aludni – magyaráztam neki – rá tíz percre meg jöttek Laurenék, szóval kábé annyi időm volt pihenni.
- Elhiszem – mosolyodott el – akkor add ide. Majd én vigyázok rá, amíg pihensz – állt fel kitárva a kezét.
- Az jó lesz – egyeztem bele azonnal, hiszen jelenleg Taylor volt az egyetlen, akiben megbízom a felől, hogy úgy vigyáz Annabellre, mint a szeme fényére.
Óvatosan elvette, majd visszaült a kényelmes fotelbe.
- Egyébként Marie beköltözött. Azzal telt el az idő, hogy megmutattam neki, hogy mi hol van. De minden simán ment.
- Örülök – bólogattam fáradtan – tudod min gondolkodtam ma?
- Min? – nézett rám kíváncsian.
- Az igazi anyámról – erre a kíváncsi tekintete hírtelen meglepetté változott.
- Hogy-hogy? – kérdezte.
- Nem tudom – vontam meg a vállam – csak eszembe jutott. Hogy vajon milyen ember lehet, és meg tudja-e nekem adni a válaszát arra, hogy miért hagyott el?! Egy percig az is átfutott az agyamon, hogy talán elkezdek kutatni utána. De inkább nem, mert minden időmet Annabellre akarom szentelni.
- Furcsa, hogy pont most rágódsz ezen.
- Tudom, hogy eddig ellenséges voltam ezzel a témával, de… most valahogy elkezdett érdekelni. Nem is tudom – vontam meg a vállam.
- Ha gondolod, utána járhatok a dolognak.
- Nem – ingattam a fejem – még is miből indulnál ki? Semmit sem tudunk róla. Inkább csak a sorsban hiszek. Ha úgy akarja, akkor úgy is fel fog bukkanni, ha pedig nem, akkor nem – vontam meg a vállam.
- Ez is igaz – értett velem egyet.
- Egyébként már holnap után haza engednek minket – mosolyodtam el.
- Tényleg? – csillant fel a szeme – és mikor?
- Azt nem tudom, de remélem, hogy már délelőtt!
- Azt hittem több napig bent lesztek, de ez jó hír – mosolygott.
- Nagyon szeretnék már végre hazamenni.
- Én is szeretném már – vágta rá mosolyogva.
Erre ismét el kellett mosolyognom, hiszen valóban azt láttam rajta, hogy őszinte, és nem csak azért mondja, mert az jól esik nekem. Egyre jobban éreztem a rám nehezülő fáradtságot, így gyorsan eldaráltam Tay-nek, hogy ledőlök kicsit, majd a fejemet a párnába mélyesztve, lecsuktam az épp már lefelé ragadó szemhéjaimat.

Néhány óra pihenés után, arra lettem figyelmes, hogy bejön egy nővérke, és mivel már javában este volt, így kötelessége volt elvinni Annabellt. Nem túlzottan örültem annak, hogy elviszi, mert mindig féltem, nehogy valami baja essen, de ez a szabály és nem tudok ellene mit tenni. Így Taylor is és én is elbúcsúztunk az aprócska kislányunktól, majd a nővér halkan ki is gurította a kórteremből.
Taylorral még beszélgettünk szinte mondhatni, hogy órákon át. Részletesebben elmesélte, hogy milyen napja volt, és, hogy, hogy fogadták Laurenék a szívéjes bocsánatkérését. Mivel már késő volt, és nem akartam, hogy Tay holnap kialvatlanul jöjjön be, így elkezdtem mondogatni neki, hogy menjen haza, és majd holnap jön, de először nem igazán hallgatott rám. De végül egy kis győzködés után, még is rávettem, így egy gyors búcsút véve egymástól, hazaindult.
Én is újra éreztem magamon a fáradtságot, ám mielőtt álomra hunytam volna a szemem, a nővér behozta Annabellt egy újabb etetésre, majd miután végeztünk, kivitte, én pedig, mint akit fejbe kólintottak, álmosan heveredtem bele az ágyba és percek alatt sikerült elaludnom…

Szandra Burke's life 128 -129 rész

2011-06-18T14:58:00.000-07:00

Hello honeys!! Mondtam, hogy későn jön a friss, és mivel már 0:02 van ezért azt mondom, hogy ma is jönni fog nem kell izgulni:D
Elég jó estét zártam le magam mögött és tök jó kedvem van, ráadásul még fittnek is érzem magam.
Nah a lényeg, hogy itt van a két rész és remélem tetszeni fog:D
Hozzá tenném, hogy mostanában elég gyengén kapom a véleményeket, és 43 rendszerestől többet várnék:/ Mindegy, nem erőszakolok semmit senkire, csak gondoltam megemlítem. Persze tisztelet a kivételnek:D
Puszilok mindenkit!!

"Miért van az, ha meg akarlak érinteni, csak még jobban érzem a távolságot köztünk"

A költözést néhány nap alatt végül lebonyolítottuk és be kell vallanom, hogy egyszerűen imádtam azt a házat. Féltem kicsit attól, hogy idegen lesz nekünk, de mivel három napot folyamatosan reggel-este ott töltöttünk, így hamar megszoktam és már egyáltalán nem volt idegen. A bútorok behordása is simán ment, bár amikor az emeletre cipelték a nehéz tárgyakat, mindenki kissé leizzadt, és mivel szigorúan Taylor eltiltott attól, hogy bármilyen nehezebb dolgot megemeljek, így csak annyit tudtam segíteni, hogy hozom-viszem nekik a finom hideg italokat, amivel le tudták magukat hűsíteni. Persze azért annak ellenére, hogy nem emelhettem meg a nehezebb dolgokat, a könnyebbeket én is behordtam, mivel azért még is akartam csinálni valamit. Az első nap sikeresen behordtunk minden bútort, ráadásul az alsó szinten a nappalit teljes egészében, Laurennel a kreativitásunkat kiélve, berendeztük. Sőt még Taylor dolgozószobáját is majdnem befejeztük, ami nagyon tetszett neki, és persze a kedvenc székét, vagy fotelját, nevezzük, aminek akarjuk, szóval azt is berakták neki és azonnal elégedett arccal a képén, ki is próbálta. A konyhát is teljesen sikerült befejezni, főleg Debi és anyukám segítségével, de persze én is segédkezdtem, hogy nehogy eltévedjek a saját konyhámban. Egyébként ezt még nem említettem, de a terhességem miatt felszabadult szabadidőmben, anyukámtól sokszor vettem főzőleckéket, és naphosszakat álldogálva mellette, figyeltem, ahogy mozog a konyhában, így már némi tapasztalattal állhattam a saját kis konyhámban.
A második nap szintén korán odamentünk, és az emelettel folytattuk. Mindkét szobában mindent a helyére illesztettünk, a férfiak segítségével természetesen, illetve az erkélyeket is ízlésünk szerint megcsináltuk. Furcsa volt, hogy az utolsó szoba, a gyerekszoba még üresen állt, de reménykedtem abban, hogy az is hamarosan csodaszép és aranyos kis baba bútorokkal lesz tele. Aznap szerencsére sikerült áthordani a hangszereimet, így ügyesen berendeztük a zene szobát is, amit már is első számú kedvenc szobámnak tituláltam. Egyszerűen imádtam, és azonnal ahogy készen lettünk azzal, azonnal teljesen otthon éreztem magam. A pakolászások közben, volt olyan, hogy könnyen elfáradtam a terhességem miatt, és néhány percre le akartam pihenni az újdonsült nappalink kanapéjára, de mindig elaludtam valahogy, aztán mindig arra ugrottam fel, hogy valaki rám terít egy vékony takarót. Az első két nap, még természetesen nem aludtunk ott.
A harmadik napon már inkább otthon a szobámba dobozokba pakoltam el a ruháimat, és azokat a fontos dolgokat, amiket érzéseim szerint, muszáj magammal vinnem oda. Ilyen volt például, a fényképek, amik a szobám egyik keskeny falán voltak felragasztva, vagy a gardróbomban rejtegetett számomra kincseket rejtő dobozka, amibe gyakorlatilag az egész életem megtalálható. Ezek a dolgok nagyon fontosak nekem, és eszembe sem volt otthagyni őket. Természetesen, ezekhez a tárgyakhoz, még hozzá mentek azok a díjak, amiket a zenei karrierem által különböző díj átadókon nyertem, illetve az a néhány kincset érő három szoros platina lemez és kétszeres aranylemez, keretbe téve, ami az első két nagylemezem sikerességét mutatja. A rajongóimtól kapott egyedi ajándékokat sem szándékoztam otthagyni, illetve a macijaimat sem, amiket úgy terveztem, hogy mindet az én drága kislányomnak fogok oda adni. Taylor is így tett. Ő is otthon mindent összepakolt és eldobozolta minden holmiját, de mivel mindkettőnknek az egész napot elvette az a pakolászás, így a változatosság kedvéért, utoljára még mindketten a saját szobánkba aludtunk.
Majd másnap kora reggel hívattunk egy költöztető autót, aki először Taylor cuccait pakolta bele a furgonba, majd hozzám érkezve, az enyéimet is felpakolta. De még mielőtt elmentem volna, még egyszer körbe néztem a szobámban. Amit már csak a régi szobámnak mondhatok. Nagyon furcsa volt, hogy minden eltűnt. Minden ruhám, minden kis csecsebecsém, minden fotó a falról, minden hangszerem, egyszerűen minden. Mintha sosem én lettem volna itt. Ezekben a pillanatokban végig futott az agyamban azok a szép és csodálatos emlékek, amiket ebben a szobában éltem meg. És bevallom, hogy el is érzékenyültem valamiért. Végigment bennem az összes csajos találkozó, az összes beszélgetés, a nevetések, a boldogság. Az, amikor itt sírdogáltam fájdalommal telin, vagy csak unottan a tévé előtt gubbasztottam. A buli előtti készülődések a barátnőimmel, a Taylorral való beszélgetések. Az összes dalom itt született meg. Itt örültem, amikor valami jó történt velem. Mindig ide menekülhettem el a bajok elől. Itt keltem fel minden reggel reményekkel telin. Nagyon furcsa érzés volt. Bár tényleg fel voltam készülve az „új” életemre, és nagyon vártam már Annabell érkezését, de valahol az elérzékenyülésemben ott volt az, hogy rettenetesen hiányozni fognak ezek és nehéz elmenni innen úgy, hogy rengeteg emléket rejteget ez a szoba. Tudom, hogy csak egy szoba, de nekem itt volt az egész gyerekkorom, itt nőttem fel, és nem utolsó sorban imádtam itt lenni. Hiszen ez egy saját kis kuckó volt nekem, amit kedvemre alakítgathattam és saját magam mondhattam meg, hogy mi hol legyen, senki nem avatkozott bele. Egy menedék, amiben megnyugodtam, amikor bánat gyötört, vagy, amiben jó kedvre derültem, amikor jó hírt hallottam. Ugyanakkor azt is tudom, hogy nem örökre búcsúzok el innen, hiszen biztos vagyok benne, hogy lesz még alkalmam itt aludni, de az már nem lesz ugyanolyan. Ezért még utoljára jól körbejártam, és letörölve apró kis könnyeimet, mosolyogva zártam be magam mögött az ajtót, így lezárva a múltat, és belépve egy új életbe.

A közös házunkba miután átvitték minden cuccunkat, Lauren és Jace segítségével sikerült mindkettőnk ruháit és holmijait kipakolni, illetve a helyükre tenni. Meglepetésemre, a szobánk hatalmas gardrób szekrényében, tökéletesen mindkettőnk ruhái elfértek, sőt még hely is maradt. Egészen késő estéig pakolásztunk, mire minden a helyére került, majd Jacetől és Laurentől elbúcsúztunk, így kettesben maradva. Nagyon furcsa volt még mindig, hogy ebben a nagy házban csak ketten vagyunk, még. De ugyanakkor jó is volt, nagyon jó. Hiszen eddig mindig tartottunk attól, hogy valaki kihallgat minket beszélgetés közbe, vagy nem hagynak minket kettesben, vagy csak megpróbálnak minket rajta kapni, de e-miatt már nem kell aggódnunk végre. Aznap este többször is elhangzott a számból, hogy „Ez nagyon furcsa”, és Taylor is tudtomra adta, hogy ő benne is ilyen érzés van. De amikor lefeküdtünk összebújva, egyből kezdett eltűnni belőlem ez a furcsa érzés és viszonylag hamar el is tudtunk aludni. Persze mondanom sem kell, hogy másnap úgy keltünk fel, hogy hírtelen azt se tudtuk hol vagyunk.

Igazából nem sok időt voltunk a házunkban, mert Taylornak már utaznia is kellett vissza, így én is visszatértem a régi szobámba. Persze bevallom szó szerint sírtam, amikor visszament, hiszen tényleg már az az utolsó két hónapom, és szükségem volt Taylorra, hogy mellettem legyen. De ugye a munka, az munka. Muszáj voltam elviselni a hiányát, de próbáltam azzal nyugtatgatni magam, hogy nem sokára vége, és utána hónapokig itthon lesz immár nem csak velem, hanem Annabellel is. Na, és persze, nagyon féltem attól, hogy nem lesz bent a szülésnél a munkája miatt, de mindig csak azt hajtogatta erre, hogy a kiírt időpont előtt egy héttel befejeződik a forgatás. Csak itt egy bibi van. Mi van, ha hamarabb megindul a szülés? Ezzel Tay nem számolt. De nyugisan a tudtára adtam, hogyha nem lesz ott, akkor enyhén szólva, megölöm. Na, jó. Ez durva kifejezés erre, de biztos lehet abban, hogy nagyon mérges leszek rá, hiszen ha most nincs velem, akkor legalább akkor legyen ott, mikor születik a lánya, mert biztos vagyok abban, hogy akkor lesz igazán szükségem rá.

Így miután visszament, néhány hétre rá megbeszéltük, hogy nélküle fogom megvásárolni a babaszobához szükséges dolgokat, mert nem engedték haza még egy napra sem. De persze segítségemre jött Jace és Lauren is, mivel megint jócskán nőtt a hasam, és még képtelenebb voltam az aktív mozgásra. Ez a vásárlás szerencsére hamar meg volt. Egy fél nap alatt sikerült mindent megvenni, és el is szállították a házunkhoz. Onnan pedig felhordták a kiválasztott szobába. Szép kislány szobát terveztünk neki, ezért a fehér-rózsaszín lett az alap. Jace és még apukám is segített összerakni a dolgokat, na és persze addig én és Lauren elpakoltuk a kis szekrényébe az összes babaholmit. Majd miután végeztek a férfiak, Laurennel úgy döntöttünk, hogy ecsetet fogunk a kezünkbe, és valami színeset festünk Annabell szoba falára. Mindenféle vidám dolgot felrajzoltunk, mint például színes virágok, vagy fák. És mivel vettem olyan betűket, amiket fel lehet ragasztani, így Annabell ajtajára szépen kiraktam a nevét szintén színes betűkkel, így bár késő estére, de készen lettünk azzal is. A végeredményt pedig egyszerűen imádtam. Annyira szép és békés hangulata volt az egész szobának. Most már teljes izgalomban vártam a pici érkezését, és csak akkor döbbentem rá, hogy a terhességem alatt, alig gondoltam a karrieremre. És be kell, valljam, hogy még most sem túlzottan hiányzik. Inkább jobban várom, hogy végre magamhoz öleljem a pici babámat, simogassam, és vigyázzak rá. Egyre jobban anyának éreztem magam, és már a fejemben eldöntöttem, hogy mindent meg fogok tenni a boldogságáért és azért, hogy életében sose keljen szenvednie. Már így a pocakomon keresztül is nagyon imádom, és majd ha megérkezik, biztos vagyok abban, hogy majd ki fogok csattani az örömtől. És egyébként, mivel nem tudom egyedül vezetni a házat, ezért közös döntés alapján, felvettünk egy bejárónőt, akit már oda is költöztettünk, mivel elég megbízhatónak és kedvesnek tűnt. De megbeszéltük vele, hogy majd csak akkor álljon munkába, miután hazahoztuk Annabell-t, így majd csak akkor fogja elfoglalni a neki szánt szobát, és akkor fog belekezdeni a munkájába, amiért felvettük.

Eltelt ismét egy hét, és boldogságom immár kezdett alábbhagyni, ugyanis Taylor iránt érzett aggódásom, kezdett sajnos beválni. Valamiért egyik napról a másikra, elkezdte azt csinálni, hogy nem hívott fel, vagy ha fel is hívott, akkor furcsa volt és nem úgy beszélt velem, ahogy szokott. Egy megérzésem volt vele kapcsolatban, és az egyáltalán nem volt jó. Ez a furcsa érzés csak akkor erősödött meg, amikor néhány napra hazajött és komolyan nagyon furcsán viselkedett. Gyakorlatilag az alatt a néhány nap alatt, többször veszekedtünk, mint az utóbbi 4 hónapban. Nem foglalkozott velem, és állandóan flegmázott. Feszült volt és folyton azt éreztette velem, hogy egyre kevésbé szeret a társaságomban lenni. Szóval röviden az a néhány nap katasztrofálisan telt, és amikor visszament el sem búcsúzott tőlem, ami mondanom sem kell, hogy nagyon-nagyon rosszul esett. Próbáltam vele telefonon beszélni, de mindig az volt a kifogása, hogy a kollégáival mennie kell valahová. Onnantól kezdve majdnem minden este pityeregve feküdtem le, hiszen sosem viselkedett velem így és fogalmam sem volt, hogy miért teszi ezt. Sokszor végig gondoltam, hogy mit tettem, amitől ilyen velem, de semmi ép magyarázatot nem találtam. Egyedül a drága kollégáira gyanakodtam, akikről már említettem, hogy azok a tipikus szoknyapecér, kivagyok, én vagyok féle flegmás pasik. Féltem attól, hogy ők tették Taylort olyanná. És újra előjöttek a fájdalmas érzéseim. Bár Taylor nagyon megbántott a viselkedésével, de megbocsájtok neki és próbálom békésen kezelni a dolgot, hiszen tudom, hogy ő nem ilyen. Viszont Taylor a hetek teltével egyre… flegmásabban beszélt velem még telefonon keresztül is. Próbáltam megkérdezni, hogy mi a baja, de mindig csak azt mondta rá, hogy idegesítem, ami persze szintén nagyon rosszul esett, de inkább nem szóltam rá semmit. Pedig tudom, hogy rég visszaszóltam volna neki, de valahogy jobbnak láttam inkább nem szólni. Fogalmam sem volt arról, hogy mi lelte Taylort, de tény, hogy nagyon megbántott, és a kiírt időpont előtt 2 héttel ez nagyon nem jött jól. Lauren szerint csak a baba miatt ilyen ideges, de én már jól ismerem, és tudom, hogy ehhez a babának semmi köze. Ráadásul pont most kell csinálnia. Komolyan nem hittem el, hogy most kell cirkuszolnia és veszekednie velem.

Ahogy ígérte Tay, a forgatás végül tényleg befejeződött még a szülés előtt, és amikor hazajött valahogy javítottunk a helyzeten és bocsánatot kért, amiért úgy viselkedett velem, de azt nem mondta meg, hogy miért. Én már úgy voltam vele, hogy ennek is örültem. Legalább bocsánatot kért. De még mindig éreztem közöttünk némi feszültséget, ami már nem veszekedésbe torkollott, hanem abba, hogy nem sokat beszéltünk egymáshoz. És ez viszont újra kicsit rombolt a kapcsolatunkon. Nem tudtunk beszélgetni szinte semmiről sem. Este, mikor lefeküdtünk meg sem ölelt, és ugyanúgy nem igazán foglalkozott velem. Nem beszélt velem tiszteletlenül, de ugyanúgy fájt az, hogy ennyire nem törődik velem, holott komolyan ő lenne az a személy, akitől elvárom, hogy most álljon mellettem és törődjön velem. Nem tudtam, mit tegyek. Próbálkoztam azzal, hogy amikor kettesben voltunk a szobában kezdeményezek egy beszélgetést, de hamar kibújt alóla és magamra hagyott abban a nagy házban azzal a rövid válaszával, hogy „elmentem”. Sosem mondta meg, hogy hová megy, kivel lesz, vagy mikor jön haza. Nagyon elszomorított ez, és egyre több fájdalom gyűlt bennem össze miatta. De próbáltam kontrolálni magam és kizárni ezeket a rossz érzéseket, hiszen ez most nagyon ártott volna nekem, sőt még az is lehet, hogyha felidegesítem magam, akkor könnyen beindulhat a szülés is. Így nem szóltam semmit rá, csak hagytam, hogy ott hagyjon egyedül. A szüleink és minden barátunk észrevette a furcsa viselkedését, és bevallom az kicsit megnyugtatott, hogy nem csak velem olyan flegma és ellenséges. Sokszor beszéltem Debivel, hogy amikor nincs otthon, akkor oda ment-e hozzájuk, de ott sem volt, így már a miatt is aggódhattam, hogy hová járhatott el mindig. Persze az érzéseimet nem akartam túlságosan kimutatni senkinek sem, még Laurennek sem. De ugyanakkor éreztem, hogy megértenek még akkor is, ha nem mondtam el miket érzek legbelül Taylor miatt. Aztán miután hazajött, rá két napra még furcsábban kezdett viselkedni, ugyanis nem volt elég az, hogy a nappal nagy részét nem velem töltötte, de már az éjszaka felét sem. De legalább megmondta, hogy hová megy este. Mert mindig, amikor láttam, hogy készülődik valahová, óvatosan rákérdeztem, hogy hová megy, és arra csak azt válaszolta, hogy „az új barátaival elmegy szórakozni”. Szóval egyből rájöttem, hogy a viselkedéséért az undorító kollégái felelnek, akiknek sorban legszívesebben lekevernék egy pofont, hogy így elirányították Taylort a jó útról. De persze próbáltam még itt nem idegesíteni magam. Nagyon fájt, hogy ennyire nem érdeklem, sőt még a hamarosan megszülető kislánya sem érdekli. Fogalmam sem volt, hogy tudtak ennyire hatással lenni rá, vagy, hogy miféle baromságokat tömtek a fejébe. Már-már olyan lett volna, mintha csak úgy lakótársak lennénk és ennyi. Nem tudtam, hogy tudnám észhez téríteni, mert sosem akart leülni velem beszélgetni, vagy csak meghallgatni. Teljes ellentéte volt annak a Taylornak, akit annyira szerettem. Már nem volt az, akivel órákon át tudtam beszélgetni, vagy zavartalanul nevetni és hülyéskedni. Már nem akart velem lenni, nem akart még csak hozzám se szólni. És nem értettem, hogy azok a srácok, akikkel olyan sok időt együtt lógott, hogy lehetnek ennyire rosszmájúak, hogy tudják, hogy a gyerekét várom, és szükségem lenne rá. Erre csak még jobban elveszik tőlem. Taylor soha nem volt az a bulizós féle, most megy egyik napról a másikra, minden este elmegy valahová szórakozni. Rendben lett volna ez, mondjuk egy évvel ezelőtt. De most? Most éli ki a tini korát, amikor már férfiként kellene viselkednie? Hogy anyukám szavaival éljek, szégyellhetné magát, hogy ezt teszi nem csak velem, de mindenkivel, akit elvileg szeret. És nem veszi észre magát, hogy mennyire megbántott engem, vagy a szüleit. Komolyan már sokszor megfordult a fejemben, hogy esetleg nem is a barátaival ment el valahová, hanem megcsal valakivel. És ezért jön haza hajnalok hajnalán, nem pedig azért mert addig buliztak. De nem akartam még jobban bonyolítani a bonyolultat, ezért már meg se kérdeztem. Tudom, hogy én is változtam. Legfőképpen a hírtelen haragom és a forrófejűségem tűnt el belőlem, és mostanra mindent szeretnék nyugodtan kezelni. Lehet ez a terhességem műve, és lehet, hogyha megszületik Annabell, én is visszakapom a régi énemet. Nem tudom. De ha így lesz, akkor Taylor addig használja ki ezt a nyugodtságomat, amíg lehet, mert tudom, hogy a régi forrófejű énemmel, már rég egy hatalmasat vitáztam volna vele a viselkedése miatt, és a szakítással fenyegetném, ami általában mindig észhez téríti. Lehet most is azzal kellene jönnöm, hogy elhagyom és el fog veszíteni, de mi van akkor, ha az új énjével, ezzel csak megkönnyebbül, és nem lesz apja a kislányomnak? Vagy ha tényleg elhagynám, és lenne egy új barátom, akivel mondjuk komoly is lenne a dolog, akkor Taylornak az, hogy esne, ha Annabell valaki mást hívna apának? Szerintem nagyon rosszul esne neki. Utolsó reménységem a felől, hogy észhez tér, Annabell születése. Abban reménykedek, hogy ha megérkezik a babánk, akkor újra feltör az igazi énje és visszakapom az én Tayloromat. De biztosíthatom, ha nem így lesz, akkor komolyan nagyon hamar el fog veszíteni nem csak engem, de a kislányát is. Szeretem, de nem fogom akkor már eltűrni ezt a viselkedését. Velem csinálhatja ezt, de Annabellel nem! Nem lehet ilyen apja a lányomnak, még ha fájni is fog, hogy ha elhagyom. Az én Annabellem sokkal jobbat érdemel ettől a Taylortól. A kislányom a régi Tayloromat érdemelné meg, aki tudom, hogy vigyázna rá és játszana vele. Szeretné és gondozná. Ráadásul nekem sincs szükségem olyan emberre, aki tiszteletlen velem és az sem érdekli, hogy élek-e vagy esetleg már meg is haltam. Szóval, míg meg nem születik a kislány, csak reménykedni tudok, hogy az elképzeléseim be fognak válni és újra visszakapom Taylor igazi énjét.

A mai nap szintén semlegesen kezdődött. Mire felkeltem, szokásosan Taylor már nem volt mellettem, és semmit sem hagyott maga után, amiből meg tudtam volna, hogy hová ment. Nagyon egyedül éreztem magam abban a nagy házban, de a tűrő képességem még nem érte el a felső szintet, így mielőtt kikeltem volna az ágyból, mély levegőt vettem. A kiírt időpontig már csak két nap van, és bevallom az, hogy bármelyik nap most már megérkezhet a rég várt kislányom, egy kis boldogsággal töltött el, de ugyanakkor a félelem is körbe kerítette az érzéseimet. Féltem attól, hogy Taylor nem akar majd ott lenni, és attól is, hogy nehogy valami rossz történjen a szülés alatt. Mert bár Taylor viselkedése nagyon lerombolta a kapcsolatunkat, de nekem attól még szükségem volt arra, hogy bent legyen velem. Ráadásul ma este el kell utaznia Franciaországba valamit intéznie a filmjével kapcsolatban, és ezért még jobban féltem, hogy nehogy ma induljon meg a szülés.
Mivel tudtam, hogy nem veszi fel már nekem a telefont se, így meg se próbáltam felhívni és rákérdezni, hogy merre ment. Lassan felöltöztem és felkészültem a napra, amit biztosra vettem, hogy megint Taylor nélkül fogok eltölteni, és majd csak este fog hazajönni. De mivel nem akartam egyedül lenni, és vágytam anyukám szeretetére, ezért a délelőtti nap folyamán úgy döntöttem, hogy átsétálok hozzá. Bár már tényleg alig bírtam mozogni a nagy hasamtól, de valahogy lassan sikerült átvánszorognom a rövid útszakaszon, majd ahogy bementem, kissé meglepetten, de elmosolyodva figyeltem, ahogy épp anyukám, Debi társagában beszélgetnek a nappaliban. Gyorsan köszöntem nekik és én is csatlakoztam a kis beszélgetéshez.
Leginkább Taylor volt a csevej fő témája. Elmeséltem nekik, hogy mostanában csak egyre rosszabbodott a viselkedése, és most már annyit sem beszélünk, mint amikor hazajött. Mindketten mérgesek voltak rá, és Debi próbált azzal nyugtatni, hogy majd beszél a fejével, de tudtam, hogy semmit nem hatna rá, ugyanis Taylor, úgy ahogy van kifordult saját önmagából és már csak az új barátai érdeklik. Majd valahogy mindketten megjegyezték, hogy mintha kicsit el lenne változva az arcom, ami szerintük azt mutatja, hogy a mai nap talán beindulhat a szülés. Na, innentől kezdve teljesen elkezdtem félni, hiszen ők már túl vannak legalább két szülésen, és tudják, hogy mik a szülés előtti jelek. Elborzadtam, amikor átfutott a fejemben, hogy Taylor nélkül kell végigcsinálnom, de ugyanakkor tudtam azt is, hogy anyukám és Debi biztosan ott lenne velem. De nekem még is Taylorra lenne szükségem, és senki nem tudja helyettesíteni, még akkor, sem ha így viselkedik.
Reménykedtem abban, hogy anyukámnak és Debinek nem lesz igaza, és nem ma fog megérkezni Annabell. Ezek után igazából másra se tudtam gondolni. Próbáltam kitalálni valamit, amivel otthon tarthatom Taylort, hogy ne utazzon el, de semmi ép ötletet nem találtam, így csak annál maradtam, hogy majd szépen megkérem rá. Bár bevallom, bennem van az, hogy nemet fog mondani rá egyből, de ugye a remény hal meg utoljára, és abban reménykedek, hogy talán még is igen-t mond és nem fog elutazni.
Néhány órán át beszélgettünk még, és mindketten próbáltak megnyugtatni, hogy az igazi Taylor vissza fog térni, illetve anyukám rám parancsolta, hogy ma aludjak itt, nehogy tényleg bejöjjön a jóslatuk és egyedül legyek otthon akkor. De megmondtam anyukámnak, hogy majd csak este jövök át, ha esetleg nem sikerül Taylort meggyőznöm, így elbúcsúztam tőlük, és mivel tudtam, hogy Taylor valamikor este fog haza vágódni, így mielőtt a hazafelé vettem volna az utam, Laurenhez becsöngettem.
Ott is szépen elbeszéltük az időt, és nagyjából ugyanaz volt a téma. Taylor, illetve Annabell. Lauren nagyon mérges Taylorra, amiért ilyeneket művel, és már néhányszor felajánlotta, hogy jól beolvas neki ezért, de nem akartam, így megkértem, hogy ne tegye meg, majd csak akkor, ha tényleg nagyon szükséges. Még nem említettem, de Jace is ki van akadva rá, és megpróbált már vele beszélni, de úgy, ahogy engem is, Jace-t is elküldte Taylor melegebb éghajlatra. Legszívesebben sokszor én is felpofoznám Taylort, amiért ilyen. Hiszen Jace a legjobb barátja, mindig kiállt mellette, erre most hátba szúrja nem csak őt, de tényleg mindenkit, akit szeret. Főleg engem. Lauren megígérte, hogy ha nem fog változtatni Taylor a viselkedésén, akkor nem fogja érdekelni, de akkor is meg fogja neki mondani a magáét, és észhez téríti valahogy, ha már se nekem se Jace-nek, sőt még Debinek sem sikerült. Erre már muszáj voltam igen-t mondani, hiszen teljesen egyet értettem vele. Valakinek észhez kell térítenie, de megígértettem Laurennel, hogy majd ha nem fog változni Annabell születése után, csak akkor váltsa be a tervét.
Már jócskán este volt, amikor elbúcsúztam Laurentől, és haza indultam. Bevallom, mióta itthon van Taylor, mindig úgy megyek haza, hogy van egy görcs a gyomromban, hiszen sosem tudom, hogy milyen kedvében van. Tudom, hogy ez beteges és nem normális, de valamiért úgy érzem, hogy nem tudok mit tenni. Ha tennék is valamit, akkor az lenne az első, hogy elhagyom. De így csak a tűrőképességemre és a kitartásomra számíthatok. Lassan mentem be az ajtón, majd ahogy bentebb léptem, megláttam, ahogy Taylor az ebédlő asztalnál épp falatozik. Rám nézett a szokásos rideg tekintetével, én pedig úgy döntöttem, hogy inkább nem is szólok semmit, majd csak később. A konyhába lépkedtem, és szótlanul öntöttem magamnak egy pohár vizet. Halkan belekortyoltam, közben folyamatosan azon gondolkodva, hogy hogyan kezdhetnék bele abba, hogy megkérjem, maradjon itthon.

- Hol voltál? – szólalt meg Taylor nagy meglepetésemre.
Lassan fordultam meg.
- Anyukámmal beszélgettem – mondtam rá se nézve – de ezt én is kérdezhetném tőled – néztem rá szomorú arckifejezéssel.
- Dolgom volt – vonta meg a vállát és folytatta az evést.
Ja, biztos egész nap! – tettem hozzá magamban. Nem éreztem szükségét, hogy továbbra is itt ácsorogjak szótlanul, ezért bementem a szobába, és óvatosan leülve az ágyon, bekapcsoltam a tévét, majd az egyik érdekes csatornánál akadtam meg. Nem sokra rá Taylor is bejött a szobába, és egyből a fürdőbe ment. Én persze ismét azon kezdtem el morfondírozni, hogy, hogy kezdjek el vele beszélgetni, a nélkül, hogy kiabálás lenne a vége. Csak remélni tudtam, hogy jó kedvében van. Esküszöm, már úgy viselkedek, mintha Taylor testi bántalmazó lenne, és nem merek még csak hozzá se szólni, mert attól félek, hogy megüt. Bár ilyen még sosem történt meg, de bevallom, néhányszor komolyan megijedek tőle. Például, amikor már szikrázó tekintettel ordibál velem, azért mert állítólag idegesítem, de azt sosem mondja meg, hogy mivel. Azt hiszem, ezért félek már beszélni is vele, mert nem akarom, hogy veszekedés és ordibálás legyen belőle. Elgondolkodásomból újra Taylor jelenléte szakított félbe, ahogy kijött a fürdőből és a szekrényben kezdett el valami után kutatni.
- Beszélhetek veled? – kérdeztem félénken.
Megálltak a mozdulatai, és egy sóhajjal kísérve, felém fordult csípőre vágott kézzel.
- Miről? – húzta fel a szemöldökét.
- Arról, hogy ne utazz el ma.
- Mi? – szökött még magasabbra, a szemöldökre – már miért ne utaznék? – ingatta a fejét újra a flegmás hanglejtését használva.
- Mert anyukám és a te anyukád szerint, lehetséges, hogy ma be fog indulni a szülés – magyaráztam nyugodtan, holott már éreztem, hogy a görcs ismét belerándul a gyomromba.
- És? Azért mert ők jósolgatnak ide-oda, még nem azt jelenti, hogy be is válnak! – mondta ingerültebben – ne fárassz már ezekkel – fordult vissza a szekrényhez.
Ezekre a szavaira, éreztem, hogy a torkomban egy gombóc keletkezik, mivel ismét ez nagyon rosszul esett tőle. De erőt vettem magamon, és lenyeltem a gombócot, a majdnem feltörő könnyeimmel együtt.
- És, ha tényleg így van? – szólaltam meg felsóhajtva – vagy talán már nem akarsz ott lenni?
- A munkám is fontos – motyogta az orra alatt.
- Tudom nagyon jól, hogy a munkád is fontos, de remélem, rosszul gondolom, hogy ezzel azt akartad mondani, hogy fontosabb a munkád, mint én vagy a lányod – mondtam feltételezve.
De Taylor, mint aki se lát, se hall, nem válaszolt erre semmit, amiből azt szűrtem le, hogy még is igazam van.
- Hallgatás, beleegyezés – makogtam halkan.
- Jól van akkor – mormolta.
Újra felgyülemlettek bennem az érzelmek, és úgy éreztem, hogy a percen kitörnek egyszerre, de vettem egy mély levegőt, és újra lenyeltem mindet.
- Ha nem lettél volna olyan befolyásolható, akkor most nem lenne ez – motyogtam neki kissé megrökönyödött hangnemben.
- Nem! – vágta rá és fordult felém – ha nem lennél terhes, akkor már nem lennénk együtt – nézett rám szúró tekintettel.
Mintha a szívemben egy óriás méretű késsel szúrtak volna bele ekkor. Annyira fájt mindenem, és legszívesebben sírva fakadtam volna, ahogy kimondta a szavait. Szóval szerinte, már nem lennénk együtt. Pedig reménykedtem, hogy még érdekli egy kicsit is a baba, de úgy tűnik, még sincs így.
- Tudod, nem muszáj ott lenned. Sőt, az apjának sem kell, hogy legyél. Fel tudom nevelni egyedül is. Nincs rád szükségem – mondtam összeszedve magam.
- Ja, persze – húzta fel a szemöldökét szemrehányóan.
- Majd lesz valaki más az apja, aki törődik is vele, és aki szeretni is fogja – motyogtam a szemébe nézve, bízva abban, hogy ezzel tudok hatni rá.
- Ne idegesíts már a hülyeségeiddel! – ráncolta a homlokát.
- Miért vagy ilyen velem? – emeltem fel kissé a hangom – nem csináltam semmi rosszat. Hová lett az, akit szerettem? Hová lett az igazi Taylor? Egyáltalán ki vagy te? – kérdeztem bekönnyesedett szemekkel és megremegett hanggal.
Ez volt az első alkalom, hogy nem tudtam előtte azt játszani, hogy erős vagyok. Mert úgy éreztem, hogy ebben a pillanatban én vagyok a legsebezhetőbb ember a világon. Akarattal sem tudtam vissza tartani a könnyeimet, és szinte patakokban kezdett el folyni a sós víz az arcomról. Mély levegőket vettem, hogy azzal próbáljam nyugtatni érzéseimet, de egyfolytában csak fájó szavai jártak az eszemben. Taylorra néztem szívfájdalomtól duzzadó arckifejezéssel, és ő is épp engem kissé meglágyult arckifejezéssel. Heteken át, most először láttam rajta, hogy e percekben elgondolkodott azon, hogy valójában miket művelt, és hogy viselkedett mindannyiunkkal. Láttam a tekintetéből, hogy talán egy percre visszakaptam a régi Tayloromat, és, hogy csak most jön rá, mennyire letért a helyes útjáról, és, hogy mennyire nem volt önmaga. Nem szólt semmit, csak folyamatosan arcom fürkészésével volt elfoglalva, én pedig könnyeimmel együtt, szipogva ültem ott. Tudtam, hogy büszkesége miatt, nem fog semmit sem tenni, ezért mivel nem szándékoztam a társaságába lenni, letöröltem a könnyeimet, és felkapva egy meleg kardigánt, anyukám szavaira emlékeztem, miszerint, ma aludjak ott, így eldöntöttem, hogy már is átsétálok hozzájuk. Úgy is szükségem volt most a friss levegőre. De valahogy még sem apadt el a könnycsatornám, és csak egyre szaporább könnyekben hullottak az arcomon. Nagyon fájt minden részem. A szavai a szívemig hatoltak, ami mostanra már csak darabokban hever. Egy percre megörültem annak, hogy talán most sikerült észhez térítenem, de már sok ilyen ábrándom volt, és mostanra már nem hittem el, hogy valaha is visszakapom, régi imádott Tayloromat.
Sietve kaptam fel magamra a kardigánt, és az ajtót kicsapva, közben a szememet dörzsölve indultam neki a rövid útra a szüleim háza felé. Ám, amikor leértem a járdára, hírtelen észrevettem, hogy Lauren közeleg felém mosolyogva, viszont, amikor meglátta kisírt arcomat, elkomorodott és sietősen lépkedett tovább felém.
- Mi történt? – jött oda aggodalmas arccal.
A könnyek csak úgy égették a torkomat, ezért képtelen voltam egy hangot is kipasszírozni a számon. Csak fájdalommal telin ránéztem, és újabb adag könny támadta meg a szememet, amiket egyből megéreztem, ahogy az arcomon, az államig végig száguldottak.
- Az az idióta barom, megint mit mondott neked? – kérdezte immár szikrázó és dühös tekintettel.
Mély levegőt vettem, hogy szóhoz jussak, majd összeszedve magam, megszólaltam.
- Azt mondta, hogy ha nem lennék terhes, már rég nem lennénk együtt, és, hogy fontosabb a munkája, mint én vagy Annabell, sőt még kiabált is velem – hadartam el szipogva és letörölve könnyeimet.
- Adok én neki, olyan kiabálást, hogy még a haja is kihullik! – emelte fel a hangját dühösen – várj meg itt! – adta ki parancsszerűen.
- Hová mész? – követtem a mozdulatait, ahogy sietően az ajtó felé lépkedett.
- Adok én neki, várjál! – mondta meg sem hallva kérdésemet.
Valahol éreztem, és láttam Laurenen, hogy nála most telt be a pohár és elege lett Taylorból, ezért megszegve ígéretét, azt hiszem, most készült egy szép fejmosást adni neki, amit bevallok most már igazán nem bántam. De nem akartam, hogy túlságosan elfajuljon közöttük a bekövetkező veszekedés, és kíváncsi is voltam, hogyan ossza ki Lauren Taylort, ezért utána mentem…

129:

Taylor szemszög

Még mindig ott álltam a szekrénynél földbe gyökerezett lábbal. Nem értettem, hogy miért mondta azokat nekem Szandra. Nem éreztem magamon a változást, bár valóban valamiért idegesített mindenki, kivéve a kollégáimat. Sosem értettem ezt, hiszen ezelőtt imádtam őket és bármit megtettem volna értük, de mostanában egyre azt érzem, hogy nem érdeklem őket és akármit csinálok az csak rossz. Szandrával a kapcsolatunk nagyon megromlott. Fogalmam sincs, hogy honnan kezdődött, de valamiért nem akartam már vele lenni. Olyan mintha folyton mérges lennék rá, pedig nem vagyok. Csak valahogy idegesít minden szava, még a jelenléte is. Feszült vagyok a társaságában, ezért kerülöm a közös perceket és ezért nem akarok sosem otthon lenni. Az új barátaim folyton ösztönöznek rá, hogy elmenjek velük, és bulizzam ki magam, ami meglepetésemre tényleg jól esik, és legalább kikapcsolódok. Bár sosem voltam az a fajta, de azt hiszem, most bepótolom az elmulasztott éveket. Mindenki azt hajtogatja nekem, hogy mennyire megváltoztam, de szerintem csak ők változtak meg. Meglepett, hogy Szandra megkért arra, hogy ne utazzak el. Miből gondolta, hogy megteszem, mikor tudja, hogy nem mondhatom le?! Komolyan kiborít ez a nőszemély.
Egészen addig így gondoltam, amíg elkezdte nekem szegezni a furcsa kérdéseket. Most először mondta ezeket nekem, és bevallom, hogyha már ő is ezt mondja, akkor talán lehet benne valami, hiszen tőle jobban senki nem ismer. Még is azt kérdezte tőlem, hogy ki vagyok én? Ahogy ránéztem fájdalommal teli arcára, rájöttem, hogy valóban nem ők, akik változtak, hanem én. Hírtelen visszagondoltam durva és modortalan cselekedeteimre, és elszörnyülködtem rajta, hogy miket műveltem. Értettem, miért sírt Szandra előttem annyira, és, hogy, miért nem mert hozzám szólni. Esküszöm olyan voltam, mint egy megközelíthetetlen bádog ember. Hogy történhetett ez? Nem értettem, mit miért csináltam, de egy biztos, hogy, ahogy láttam sírni, egyből belém vágott a bűntudat és tudom, hogy én bántottam a legtöbbet ebben a néhány hétben. Hogy szeretem-e még? Sokszor megkérdeztem magamtól, és mostanáig azt válaszoltam rá, hogy: nem tudom. Fogalmam sincs, hogy miért ez a válaszom rá, hiszen tudom, hogy szeretem és erre csak most jöttem rá. Annabell-t is ugyanúgy szeretem, és ezek az érzések eddig valahová mélyen elkeveredtek bennem és csak most törtek utat maguknak. A felismerés adott egy pofont, miszerint életem nagy hibáit követtem el ezekben a hetekben. Bántottam Szandrát, még hozzá nem is akárhogy. És nem csak Szandrát, de mindenkit, akit szeretek. Ráadásul most is csak úgy hagytam elmenni Szandrát, minthogy utána mentem volna és minimum bocsánatot kértem volna. De valóban hív a munka, ezért úgy döntöttem, hogy még is elutazok, viszont mivel egy nagyon rövid megbeszélés lesz, így már az éjféli járattal indulok is vissza, hogy minél hamarabb Szandra bocsánatáért esedezzek, és ha kell akár ezerszer is megtenném, hiszen csak akkor láttam rajta, hogy mennyire összetört, és mindezt csak nekem köszönheti. Főleg, ha valóban beválik a szava, miszerint ma jön el az idő Annabell érkezéséhez, és ha nem lehetek ott, sosem bocsátanám meg magamnak. Tudom, hogy azt mutattam neki, hogy nem akarok ott lenni, de természetesen nem így gondoltam, hiszen nagyon is ott akarok lenni, csak a makacsságom és a büszkeségem megakadályozta, hogy ezt nyíltan ki is mondjam. Reménykedek abban, hogy nem lesz túl késő bocsánatot kérni miután hazajöttem, de addig fogok utána menni, amíg be nem adja a derekát. Rettenetes bűntudatom volt még mindig, de annak az átkozott megbeszélésnek is most kell lenni, ráadásul Franciaországban. És most már nem mondhatom le.
Próbáltam eloszlatni bűnös érzéseimet, de nem ment, ezért úgy döntöttem, hogy Szandra után megyek, még ha lekésem a gépemet is. Épp leléptem az utolsó lépcsőfokról, amikor hírtelen Lauren dühös és szikrázó tekintetével találtam szembe magam.
- Na, ide figyelj! – kezdett bele idegesen – hogy jössz te ahhoz, hogy Szandrával így viselkedj, huh? Pont vele nem kellene így beszélned te barom! Normális vagy? Vagy mi van veled? Mióta lettél te ilyen idióta állat? – ordította rám, de tudtam, hogy miért ideges, így nem szándékoztam bele szólni – tudod te mennyit sírt miattad? Nem? Hát képzeld, hogy minden este úgy hívott fel, hogy megint ezt meg ezt mondtad neki, és, hogy tiszteletlenül viselkedsz vele, amiért úgy kiborult, hogy még mindig csodálkozok azon, hogy nem indult be a szülés. Mit képzelsz te magadról, huh? Hogy te vagy Lord nagyképű paraszt? Hát felvilágosítalak, hogy senki nem bánthatja az én legjobb barátnőmet. Nagy szerencséd van, hogy az egyik barátom vagy, különben most egy akkora pofont kapnál, hogy a fejed kivinné még a szélvédőt is. Hová lett Taylor Daniel Lautner? Mert fogalmam sincs, hogy most ki vagy te! Elvileg szereted, akkor miért viselkedsz vele így, huh? Régen seggbe kellett volna rúgni, és észhez téríteni, de ááh, én hagytam, hogy csináld, de szivi, most nálam is betelt a pohár. Nem fogom elviselni, hogy így viselkedj velünk. Úgy, hogy kapd össze magad, de nagyon gyorsan és légy végre férfi! Különben istenemre mondom, hogy én fogok gondoskodni arról, hogy többet se Szandrát, de még Annabell-t se fogod látni! – fenyegetőzött szikrázó tekintettel Lauren.
Meglepődtem, hogy Lauren ennyire kikelt magából, de nem szóltam semmit, mivel nagyon jól tudtam, hogy minden szava igaz. Bár a fenyegetőzésére bevallom egy kis méreg elöntött, de tudtam, hogy nem gondolja komolyan, és amúgy se tudná tőlem egyikkőjüket se eltiltani, mivel ahhoz semmiféle joga nincs.
Hírtelen, ahogy Lauren abbahagyta az ordibálást, megláttam, ahogy Szandra gyötrődő arccal az ajtóban áll, és egyből oda akartam menni hozzá, de Lauren megelőzött. Kézen ragadta, majd dühösen kimentek a házból, maguk után becsapva az ajtót. Tudtam, hogy most semmi értelme nem lenne utánuk menni, mert Lauren tényleg nagyon dühös volt és nem akartam, hogy még egy gyors megaláztatást kenjen a fejemre. Szandrában pedig reménykedtem, hogy meg fog bocsátani és esküszöm, mindent meg fogok tenni, hogy teljesen kibékítsem.

Szandra szemszög

Végig néztem a jelenetet, ahogy Lauren ordibált vele és bevallom őszintén, hogy egyáltalán nem éreztem kellemetlennek, vagy rossznak, hogy így kiosztotta Taylort, hiszen teljes mértékben megérdemelte. Reméltem, hogy ez észhez térítette. A könnycsatornám végre elapadt a veszekedés végén, és amikor észrevette Taylor, hogy az ajtóban állok, szomorúan nézett rám, s ebből kiszúrtam, hogy talán még is sikerült észhez téríteni. Elindult felém, de Lauren hamar megelőzte, majd kézen ragadva, magunk mögött becsaptuk az ajtót, és elindultunk a szüleim háza felé. Ekkor rám tört egy kisebb lelkiismeret-furdalás, hogy csak úgy rácsaptuk az ajtót és eljöttünk, de hamar eloszlattam a viselkedésére gondolva. A néhány perces úton nem sokat beszéltem, mert Lauren mindent összehadart mérgében, amiben bevallom jókat mosolyogtam, és belül még talán el is kuncogtam magam. Persze közben próbáltam nyugtatgatni, mert a végén még kórházba kerül idegösszeomlással.
Elkísért a szüleim házáig, ahol megígértettem vele, hogy vigyáz magára és megpróbál lenyugodni, majd egy gyors búcsút követve, bementem a házba, onnan pedig egyből fel a szüleim szobájába. De mielőtt beléptem volna, összeszedtem magam, hogy a veszekedésnek egy nyoma se látszódjon, mivel semmi energiám nem volt még anyukámnak elmesélni, majd néhány kopogás után, benyitottam.
- Szia – mosolyodtam el anyukám mosolyára.
- Szia – mosolygott ő is és szállt le az ágyról megölelni – már épp hívni akartalak, hogy mikor jössz – motyogta kibújva ölelésünkből.
- Hát, most már itt vagyok.
- Oké – mosolygott.
- És apu? – néztem körbe a szobán.
- Nem mondtam még? – húzta fel a szemöldökét.
- Mit? – néztem rá kérdőn.
- Ja, igen – eszmélt fel – ma délután elutazott, hogy valami híres cég igazgatójával találkozzon Londonba. De már holnap este itthon lesz.
- Ja – bólintottam – akkor én megyek, és lassan lefekszek – indultam el a régi szobám felé.
- Figyelj… - állított meg hírtelen anyukám.
- Tessék? – mosolyogtam rá.
- Örülnék, ha a mellettem lévő üres szobában aludnál ma, mert így közelebb vagyok, ha történne valami – nézett rám aggódóan.
- Rendben – bólintottam rá ismét mosolyogva.
Megöleltük egymást még egyszer, majd jó éjt kívánva, elvonultam az előbb említett üres szobába. Elrendeztem az ágyat, hogy jó puha legyen, majd a fürdőben egy gyors zuhany után, felvettem a magammal hozott pizsamám, és az ágyba bújva a tévét kezdtem kapcsolgatni. De persze semmi nem terelte el a figyelmemet Taylorról. Kíváncsi lettem volna, hogy vajon most mit gondol, vagy, hogy ezek ellenére is elutazott? Bár ebben biztos vagyok, hogy elutazott, hiszen nem mondta le. Várom már, hogy milyen lesz a viselkedése a legközelebbi találkozásunkkor. Nagyon bízom abban, hogy visszakapom a régi Tayloromat.
Ezeken gondolkodtam egy jó ideig, majd érezve, hogy a szememre kiül a fáradtság, kikapcsoltam a tévét, és magamra húzva a takarót, egy kis forgolódás után, végül sikeresen álomra hunytam a szemem.

Nem tudom hány óra volt, de arra keltem fel, hogy valami vizeset éreztem magam körül. Azt hittem, hogy csak képzelődök, vagy álmodok, de amikor felnyitottam a szemem, rájöttem, hogy nem álmodok, és tényleg van valami víz alattam. Egyből arra gondoltam, hogy, lehet ez most nevetségesen fog hangzani, de komolyan először az ugrott be, hogy bepisiltem, ugyanis ebben az időszakban a terhes nőknél ez sajnos előfordul. De, ahogy jobban elkezdtem szaglászni, valami furcsa szagot észleltem és ennek egyáltalán nem olyan szaga volt.
Aztán hírtelen belém ütött a felismerés. Ledermedve feküdtem ott, közben a szívem egyszerre úgy elkezdett verni, hogy majd kiesett a mellkasomból. Levegőt is elfelejtettem venni. Megpróbáltam magamat észhez kapni majd vettem egy mély levegőt, és óvatosan felültem az ágyon, hogy szemügyre vehessem a dolgot. Ekkor már biztos voltam benne, végül észbe kapva szóra nyitottam a szám.
- Elfojt a magzatvizem! – suttogtam magamnak…

Szandra Burke's life 126 -127 rész

2011-06-17T12:15:00.000-07:00

Nah szijasztok! Bocsi, hogy csak most hoztam de így is örülök, hogy le tudtam ülni a gép elé, ugyanis tesóm holnap ballag és ma mindent el kellett intézni!! Ezért is valószínű, hogy holnap is későn fog jönni a friss!!
Nah de a részekről annyit, hogy kicsit előre ugrottunk, bár azt hiszem mindenki sejtette, hogy nem fogom leírni mind a 9 hónapot:D
Remélem tetszeni fog.
Jó olvasást.
Puszi!

Eltelt már néhány hónap az óta a gyönyörű este óta. Sikerült megtartanom a búcsú koncertet is, aminek a fele könnyekbe ázódott el, de attól bombasiker volt. Tényleg már az első lassú dalomnál elkezdtem pityeregni, amit nagyon sajnáltam, mert nem akartam sírni, még is majdnem az egész koncertet végig sírtam és a legtöbb lassú dalomnál berekedt a hangom az elérzékenyülés miatt. Bár azt hiszem félig a terhességemnek köszönhető, hogy nem tudtam visszafojtani a boldog könnyeimet, mert sokkal érzékenyebb lettem. De a lényeg, hogy jól sikerült és boldog voltam, hogy így köszönhettem el a drága és kitartó rajongóimtól, akiktől aznap nagyon sok szeretetet kaptam és éreztették velem, hogy mellettem vannak. A média is természetesen meg tudta, de nagy meglepetésemre egyáltalán nem az történt, amire számítottam. Néhány rosszindulatú írón kívül, mindenhol csak a jót láttam és azt, hogy mellettünk állnak. Egyáltalán nem szedtek szét egyikünket sem, csak nagyon sok magazin igazgatója ránk küldte a fotósait. Erre viszont már mindketten számítottunk, így egy ideig nem is mentünk ki az utcára, maximum, ha nagyon kellett valahová menni. Ahogy az orvosom mondta az első vizsgálaton, már a harmadik hónapban lehetett látni, hogy kerekedik a hasam. Elkísért Taylor a harmadik vizsgálatra, ahol ugye akkor volt az első ultrahangos vizsgálat. Nagyon izgultam, de ugyanakkor már vártam is, hogy hogy néz ki a kisbabánk. Az szintén egy szép pillanat volt, mert amikor lefeküdtem a vizsgálati ágyra, és az orvosom elkezdte a hasamon mozgatni azt a valamit, Taylor végig a kezemet fogta, s közben a monitorra meredtünk mindketten, majd egyszer megállította az orvos a hasamon azt a kart és csak annyit mondott, hogy „meg van a szívhang”. Erre mindketten elmosolyodtunk megkönnyebbülve, és miután elcsendesedtünk már mi is hallottuk azt a bizonyos kis szívhangot. Aztán amikor megláttam a monitoron is, mintha egy villámcsapás ért volna. Annyira jó volt látni. Bár még nagyon kicsit volt, és tényleg egy kis ufónak látszódott, de nekem annyira jó érzés volt. Mintha újra szerelmes lettem volna, csak egy másik fajta szerelemmel, aminek a neve inkább az, hogy szeretet. Akkor jutott el véglegesen az agyamig, hogy anya leszek és az, akit ott a monitoron láttunk, az enyém és a Tayloré. A kis közös szerzeményünk. Taylor is végig mosolygott és láttam rajta, hogy benne is az játszódott le, ami bennem. Az a fajta szeretet, amit a szülő a gyereke iránt érez, most mi is éreztük. És most már értem, hogy a szüleim miért aggódtak annyira nem csak értem, de a testvéreimért is. Innentől kezdve minden nap minimum egy órát álltam a tükör előtt, közben végig a hasamat simogatva és minden nap elképzeltem, hogy milyen lesz majd, amikor már nem a hasamban fogok vigyázni rá, hanem a karjaim közt. Hamar elment a negyedik hónap is, majd az ötödik hónapi vizsgálatra Taylor helyett anyukám és Debi tartott velem, mivel Taylornak valami közbe jött. És örültem is, hogy eljöttek velem, mivel szerettem volna, ha ők is látják, még mielőtt megszületik. Az szintén egy szép pillanat volt, hiszen amikor újra megláttam a monitoron, pont akkor kaptuk el, hogy ásít egyet és ez szintén annyira aranyos volt. Viszont amikor Debi és anyukám fele fordultam elérzékenyülve figyeltem, hogy mindketten pityeregnek, amit utána elmagyaráztak, hogy csak a boldogságtól volt és azért, mert ők is ennyire elérzékenyültek. Egyre izgatottabb voltam az érkezése miatt, és amikor elmentünk Laurennel egy-egy napra vásárolgatni, mindig muszáj voltam benézni egy baba boltba, ahol már nézelődtem is, de egyelőre nem vettem semmit sem. A hatodik hónap is hamar eljött. Ennél a vizsgálatnál iszonyatosan izgultam, hiszen ekkor derült ki, hogy mi a neme. Taylor viszont nagyon nehezen szakadt el a munkájától, hiszen már javában forgatott Új-Zélandon, de azért még is el tudott jönni. Anyukám is velünk tartott, aki szintén már nagy lázban égett. Majd ahogy újra megláttam a monitoron, immár sokkal jobban kivehetőbb volt, hogy ő egy baba. És egy kis időzés után az orvos hunyorogva nézte a monitort, ezzel váratva minket, majd mosolyogva ránk nézett és kimondta, hogy „Kislány lesz”. Mondanom sem kell, hogy Taylor arcára azonnal fülig érő mosoly kerekedett, de annak ellenére, hogy én fiút akartam, én is nagyon örültem neki. Anyukám meg egyenesen repdesett a boldogságtól, hogy az első kis unokája lány lesz. Utána persze a család többi tagja is tudatosult róla, és mindenki nagyon örült. Lauren pedig szintén majd ki ugrott a bőréből, mikor mondtam neki, hogy egy pici lányunk lesz. Egyből elkezdte hadarni nekem, hogy rengeteg „cuki” cuccot veszünk neki és csupa rózsaszín szobája lesz, amivel én is egyetértettem, hiszen egy kislánynak a rózsaszín a jele. És abban a hónapban nagy meglepetésemre, egyre több ajándékcsomagot kaptunk mindenféle magazintól, csatornától, divat cégektől, rádiótól ezzel kifejezve, hogy örülnek az új „sztár” babának. Mivel ők így hívják őt. Nagyon örültem ezeknek az ajándékoknak, de ugyanakkor ez még furcsa volt nekem, hogy a szobámban csupa baba cucc volt. - mivel mindig hozzám küldték és már nem akartuk ide-oda pakolgatni – Ráadásul sok mindent így már nem is kell venni, hiszen az egyik cégtől, név szerint „baba divat”, már kaptunk is egy fekete-rózsaszín babakocsit, ami pontosan az én színem, így még jobban örültem neki. Meg persze kaptunk még rengeteg nagyon aranyos ruhát, meg kis játékokat, meg még sok mindent. De természetesen már én is vettem itt, néhány édes ruhácskát neki, ami épp megtetszett a baba boltokban.

Épp Taylor hazajött néhány napra, mivel most már lenyugodott a média egy kicsit, és tudtunk nézelődni végre házak után. Apukám is segített egyben, és ahogy ígérte, felhívta az egyik ingatlan eladó ismerősét, aki nagyon kedvesen fogadott minket, viszont elég érthetetlen felfogása van. Már az első nap leszögeztem neki, hogy a közelben akarunk házat venni, erre érthetetlen módon, egy olyan házat mutatott nekünk, ami még a nagymamámtól is messzebb volt tőlünk. Egyébként egy kis kitérőnek elmondanám, hogy a nagymamám végül hozzánk költözött és a lovainkat is arra a tanyára vittük, ahol talán még boldogabbak, hiszen sokat foglalkoznak velük és az óta Make minden nap lejár oda lovagolni, mivel ő is nagyon szeret, Stellával együtt. Szóval a házakra visszatérve… egyébként nagyon szép volt az, amit először mutatott, de túl nagy volt nekünk. Hármunknak nem hiszem, hogy akkora nagy ház kellene. És egyébként az elrendezése se túlságosan tetszett, így egyből elvetettük. Másnap újabb házat indultunk megnézni, de már az előző nap újra megemlítettem az ingatlanosnak, hogy közel szeretnénk házat venni, de megint csak legalább fél órát kellett utazni, hogy oda érjünk a következő jelölt házhoz. Most komolyan, vagy bolond az a férfi, vagy ennyire nem érti, hogy közel akarunk lakni a szüleinkhez?! Azt meg nem nagyon hiszem el, hogy egyetlen eladó ház sincs azon a környéken. Így amikor oda megérkeztünk, már kissé rosszkedvűen néztem Taylorra, hogy már megint hova vitt minket az az ürge, de erre csak elmosolyodott és ölelésével nyugtatott le. Aztán végül is az a ház jobban tetszett, mint az előző, de nem az volt az igazi. A nagysága jó volt, de úgy éreztem, hogy nem ez a ház kell nekünk, és mivel ezúttal most Taylornak nem tetszett a ház, így mindketten nemet mondtunk.

Ma reggel arra ébredtem, hogy a hasamban egy kisebb rúgást éreztem, amire egyből el kellett mosolyodnom, hiszen jó érzéssel töltött el még mindig, főleg erre kelni, hogy mozgolódik bennem. Bár kicsit kellemetlen érzés az, amikor épp megrúg, főleg ha a méhemnél rúg egyet, vagy amikor a gerincem majd leszakad, de kibírható. Hallottam még, hogy Taylor mellettem szuszog, de mivel nem akartam felkelteni, így lassan kimásztam mellőle és a konyhába indultam. Egyébként el kell mondanom, hogy mióta terhes vagyok, és Tay megkérte a kezem, az óta nagyon ritkán alszik otthon, és általában mindig hozzám jön aludni. Ezért pedig Debi sokszor viccelődve megdorgál, hogy az ő kisfia már nem otthon alszik, meg, hogy biztos oda csalogatom mindig. De erre mindig csak viccelődve azt válaszolom, hogy „Nem kell csalogatni, jön ő magától is”. Persze Debi mindig elmondja, hogy tudja, hogy ott a helye mellettem, és, hogy csak viccelődik, de azért érzem, hogy valahol komolyan is gondolja, már, mint azt, hogy sosem alszik otthon már Taylor és így keveset látja. De ezt megértem, hiszen nekem is hiányozna a még bennem lévő kis csöppségem. És ezért szoktam is szólni Tay-nek, hogy menjen haza is és legyen az anyukájával is egy kicsit, mert nem akarom, hogy a végén ezért meg haragudjon rám. Persze ezt kétlem, hogy megtörténhetne, hiszen Debi nem olyan, de azért még is szüksége van még a fiára.
Ahogy leértem a konyhába, mosolyogva figyeltem anyukámat, ahogy épp a reggelin ügyködött.
- Jó reggelt – mosolyogtam rá.
- Jó reggelt – mosolygott vissza – hogy aludtál? – kérdezte s én –e közben odamentem egy reggeli puszit nyomva az arcára.
- Este néhányszor jókat rúgott, amire felébredtem, de ezen kívül jól, köszi – magyaráztam mosolyogva.
- Mentek ma is házat nézni?
- Ühüm – mondtam szem forgatva – remélem az az ürge ezúttal megértette, hogy közel akarunk házat, mivel tegnap is szépen elmagyaráztam neki. De ha már azzal kezdi, hogy utazunk, el se indulok sehova – morogtam visszagondolva az előző két napra.
- Biztosan itt fogtok találni valami szép házat – mosolygott kedvesen.
- Remélem. És azt is remélem, hogy Taylornak nem kell hamar visszamenni, mert akkor egyedül pakolgathatok ott, ha esetleg sikerül venni egyet – vettem el közbe egy almát és azt kezdtem el eszegetni.
- E-miatt ne izgulj. Mi mindannyian segíteni fogunk pakolni – mosolygott.
- Ennek örülök, és előre is, köszi – mosolyogtam vissza – főleg az lesz a gáz, ha egyből az új házba egyedül fogok lakni.
- A-a – ingatta fejét, mire értetlenül néztem rá – nem lehetsz most már egyedül. Legalábbis én nem engedem. Figyelj – nézett rám – az lesz, hogyha meglesz a házatok és Taylornak vissza kell mennie a forgatásra, addig itt fogsz aludni, elvégre ez mindig is a te otthonod marad, és a szobádat úgy fogjuk hagyni, ahogy van, így bármikor itt aludhatsz. Meg nem szabad amúgy sem egyedül lenned, hiszen bármi megtörténhet veled, és akkor nem tud ki segíteni, azt pedig nem bocsájtanám meg magamnak, ha neked vagy Annabellnek bármi baja esne.
- Köszi, anyukám – mosolyogtam rá és öleltem meg hálálkodva.
- Ne köszönd – bújt ki ölelésünkből mosolyogva – ez természetes.
Lassan meg eszegettem az almámat, majd hirtelen Taylor vánszorgott le az emeletről, még kómás fejjel, amin mosolyognom kellett, hiszen mindig olyan édes ilyenkor.
- Jó reggelt! – mondta rekedtesen, s vakarta meg a fejét, majd hunyorogva rám emelte a tekintetét.
- Neked is – mosolyogtam rá.
Még mintha gondolkodott volna valamin - de szerintem még túlságosan reggel volt neki – majd oda bandukolt hozzám, és belepuszilt az arcomba finoman, amit reggeli puszinak vettem.
- Mikor is jön az az ember? – nézett rám még mindig félig aludva.
- Tizenegykor – válaszoltam neki mosolyogva.
- Ja – bólintott – és hány óra? – kérdezte pár másodpercnyi csönd után.
- Fél tíz – vágtam rá.
- Akkor minek másztál ki mellőlem olyan hamar? – ráncolta a homlokát.
- Mert nem tudtam tovább aludni – kuncogtam el magam édes arcára. Mindig imádtam a reggeli álmos fejét, mert tényleg olyankor majd összefaltam, olyan aranyos volt.
- Ja – bólintott ismét kómásan.
- Kérsz? – nyújtottam fel előtte egy almát.
- Hmm…. – hunyorgott – nem, köszi – ingatta a fejét.
- Ideje felkelni – simogattam meg a haját kuncogva.
- Mindjárt – bólogatott, félig lecsukva a szemét.
Ezen csak ismét elkuncogtam magam, majd gyorsan megettem az almát és a kukába dobva, elnézést kértem anyutól és magammal húztam Taylort vissza a szobába. Ahogy felértünk, Taylor még álmosan leheveredett az ágyra, én pedig a fürdőbe mentem, hogy kezdjek készülődni. Elvégeztem a szokásos reggeli teendőket, majd miután végeztem a gardróbba mentem és a már megvett terhes cuccok között kezdtem keresgélni. Nagyon fura volt nekem, hogy nagyobb ruhákat kellett vásárolnom, hiszen sosem volt olyan nagy a méretem. Bár az a nagy szerencsém, hogy eddig csak alig pár kilót híztam fel, annak ellenére, hogy a terhességem elején mindent összezabáltam. Most már végre egyébként ez az állandó éhség érzet is elmúlt, és rendesen megválogattam, hogy mit eszek, hiszen tovább már nem akartam hízni. Kis ideig válogattam közöttük, majd végül egy farmernál és egy szürke hosszú ujjú felsőnél maradtam. Felöltöztem és újra a fürdőbe lépve, rendbe tettem az arc berendezésemet, mivel ismét a terhességnek köszönhetően, mindig volt az arcomon egy-két pattanás, holott tini koromban alig-alig jött elő csak néhány. Aztán a hajamat lófarokba összefogtam, és visszamentem a szobába, ahol már végre Taylor is elkezdett készülődni. Átadtam neki a fürdőt, s addig én össze lomoltam a szobát. Miután kész lett, az órára pillantottam, ami már majdnem tizenegyet mutatott, így Tay is összeszedte magát majd leindultunk a földszintre, és mivel ide fog jönni az ingatlanos, így úgy döntöttünk, hogy a levegőn fogjuk megvárni. Gyorsan elbúcsúztunk anyukámtól és kimentünk a ház elé.
- Remélem értette a célzásomat tegnap – motyogtam az orrom alatt – mert ha megint úgy kezdi, hogy kis időt utazni fogunk, akkor már szólok, hogy el se indulok – néztem rá morcosan.
- Jól van – kuncogott.
- Világosan megmondtam neki, hogy itt a közelbe keressen. Már komolyan idegesít az az ember – morogtam.
- Nyugi – mosolygott és ölelt át egy puszival a homlokomon.
Nem sokat kellett várnunk, már percek múlva láttuk az ingatlanos autóját, s ahogy megállt, szokásosan Taylor beült előre, én pedig hátra, hogy kényelmesen tudjak ott ülni.
- Na, merre? – kérdezte egyből Taylor, rá nézve.
- Nem hiszitek el, de egy utcával lentebb van egy szép ház, ami szerintem tetszeni fog nektek – magyarázta, s erre megkönnyebbülten sóhajtottam fel.
- És ezt eddig miért nem lehetett megmutatni? – húztam fel rá a szemöldököm.
- Csak tegnap hirdették meg, én pedig egyből lecsaptam rá nektek – mosolyodott el.
- Ja – bólintottam – akkor menjünk.
Taylor is elmosolyodott rám a tükörből, majd végre elindultunk a ház felé. Nagyon örültem, hogy végre talált egy házat a közelben, ráadásul csak egy utcával van lentebb, ami nagyon jó. Mert így még tíz percre se lennének a szüleim és Taylor szülei sem. Sőt, azt hiszem, pont közöttük lennénk, hiszen Taylorék két utcával laknak lentebb, és így mindkét fél fele csak egy utca lesz. Már csak abban bíztam, hogy tetszeni fog mindkettőnknek, és nem lesz akkora nagy. Izgatott is lettem az út közben, és mivel olyan közel volt az a ház, néhány perc alatt odaértünk, s ahogy megláttam elmosolyodtam, hiszen már a külseje egyből meg is tetszett. Nagyon barátságos, szép és családias volt az egész ház. Ráadásul olyan nagy volt, mint amilyet elképzeltem magunknak. Szép volt a fű, és a pázsit is, egyszerűen minden tetszett benne. Leállt a kocsi alattunk, majd mosolyogva szálltam ki.
- Nem rossz – bólogatott Tay ahogy ő is kiszállt.
- Nekem nagyon tetszik – mosolyogtam rá.
- Akkor, bemehetünk? – csapta össze a kezét az ingatlanos.
- Ühüm – bólogattam.
Lassan besétáltunk, s közben a kerten legeltettem a szemem, hogy mennyire szép és tisztán van tartva, majd ahogy kinyitotta az ajtót lassan bementünk. Először volt egy picike folyosó, amiből jobbra nyílt a konyha, és ahogy megláttam elámultam. Nagyon tetszett már egyből a konyha, és úgy éreztem az pont nekem való volt, hiszen nem volt túl nagy, de túl kicsi sem. Ráadásul teljesen fel volt szerelve, és hasonlított is az otthoni konyhára, csak egy picit kisebb volt. De nekem tökéletes volt. Taylorra néztem, aki ő is épp a konyha körül nézelődött, és láttam rajta, hogy ő is elégedett és tetszik neki.
- Ez lenne a nappali – mutatta az ingatlanos a konyhából egyből nyíló nagy térre, ami most még teljesen üres volt.
Nagy volt az a tér, és az is nagyon tetszett annak ellenére, hogy üres volt. Már is beindultam a fantáziám és elképzeltem, hogy nagyjából milyen lenne a nappali. A nappalinál volt egy lépcső, ami az emeletre vezetett, de mielőtt felmentünk volna, megmutatta nekünk a lenti fürdőszobát, ami szintén nagyon tetszett. Bár a piros csempével nem voltam teljesen kibékülve, de azon kívül nagyon jó volt. Onnan átvezetett minket egy tornaterem féleségbe, ahol lehetett kosarazni és focizni is egyben. De megmondom őszintén, ez engem nem túlságosan érdekelt, viszont ahogy láttam Taylornak nagyon bejött. Bár sosem értettem, hogy az emberek miért építenek saját tornatermet a házukba, de a férfiaknak biztos jó, hiszen ott még télen is sportolhatnak vagy nyugodtan játszhatnak. A tornateremből nyílt az egyik ajtó, ami a hátsó kertbe vezetett, s ahogy az ajtón kinéztem elámulva figyeltem, a medencét, és a vízesést, ami egyszerűen csodálatos volt, és egyből beleszerettem.
- Aszta! – préseltem ki a számon, és indultam ki a hátsó kertbe.
- Ez tényleg szép – jött utánam Taylor, és ő is nézegette a medencét, és a vízesést.
Sőt, ahogy körbe néztem a kerten, volt még egy jakuzzi is és maga az egész, úgy ahogy volt, szép volt. Tiszta, békés és nagy volt. Nekem ez is nagyon tetszett, és legfőképpen az a vízesés fogott meg. Kicsit elidőztem ott, majd, amikor kinézelődtem magam, visszamentünk a házba. Mutatott még a földszinten néhány közepes méretű szobát, amit már is elterveztem, hogy az egyik egy zene szoba lesz, ahová majd áthozzák a hangszereimet, és az lesz úgymond az én dolgozó szobám. Illetve volt még egy majdnem ugyanolyan méretű szoba, amit úgy gondoltam, hogy Taylornak be lehetne rendezni szintén egy dolgozó szobának, vagy, ha neki jobb, akkor egy kondi „teremnek”, hogy ne kelljen mindig elmennie még kondizni is, hanem akkor csak lejönne a földszintre és már edzhet is. Ezek után végre felmentünk az emeletre, s közben elmondta az ingatlanos, hogy fent van három szoba, és a hozzá járó fürdő, illetve két szoba erkélyes, aminek nagyon-nagyon örültem, hiszen az én szobám is erkélyes, ráadásul tengerre látó, ami azt jelenti, hogy közel van a part. Megnéztük mindhárom szobát, volt két nagyobb és egy közepes, illetve a fürdők is nagyon tetszettek. A legjobb, hogy mindhárom szobához járt még külön gardrób szoba is, ráadásul az egyik erkélyes szobához egy különösen nagy gardrób tartozott. Mindkét erkélyért odáig voltam, hiszen teljes szemszögből rá lehetett látni a partra és a tengerre, ami nekem mindig megnyugvást okozott. Még egy társalgó is volt, ahol meglepetésemre egy kandalló virított, aminek szintén örültem, és még a társalgóhoz is járt egy pici erkély. Bár egyik szobában sem volt semmi, kivéve persze a fürdőket és a konyhát, de nekem már is beindult a fantáziám, és teljesen beleszerettem ebbe a házba. Már azt is eldöntöttem magamban, hogy melyik legyen a mi szobánk, és melyik legyen majd Annabellé. Bár inkább nem éltem bele magam túlságosan, mert ehhez Taylor véleményére is szükség volt, de ahogy rá-rá néztem, az arcáról leolvastam, hogy neki is tetszett. Visszamentünk a földszintre, ahol még tájolódtam egy kicsit.
- Na, mit szóltok? – kérdezte az ingatlanos mosolyogva.
- Mondja meg a főnök asszony! – mondta Taylor a hátam mögül, mire meglepődve néztem rá.
- Én? – mutattam magamra.
- Ühüm – bólogatott.
- Hát... neked tetszik? – néztem rá kérdőn.
- Bejövős – vágta rá.
- Akkor ez jó lesz – vigyorodtam el visszafordulva, hogy újra körbe tájolódjam magam.
- Ne azért, mert nekem tetszik. Ha neked is jó csak akkor – motyogta még mindig a hátam mögül néhány méterre.
- Viccelsz? Imádom! Jó lesz! – mondtam határozottan.
- Akkor ez marad – egyezett bele Taylor is.
- Remek. Épp el is hoztam magammal a papírokat. Ha gondolják, már is rendezhetjük – mondta az ingatlanos.
- Oké – vágta rá Tay.
- Én… addig még nézelődök – motyogtam – úgy is te értesz az üzleti dolgokhoz – néztem Taylorra.
- Rendben – bólogatott.
Elindultam ismét egy körutat tenni a házban és persze az első, ahová mentem az az udvar volt, hogy még egyszer megnézzem azt a szép vízesést. Komolyan teljesen elvarázsolt. Ugyanakkor meg is nyugtatott. Tudva, hogy most már tényleg ez lesz a házunk, izgatott lettem és bevallom végre már nagyon vártam ezt a pillanatot, hogy megtaláljuk a tökéletes házat. Egyszerűen imádtam. Olyan mintha az otthonomból, az otthonomba költöznék, mert az erkélyek, a szobák, a konyha, és maga a tengerre néző kilátás, már is a szüleim házára emlékeztet és ez nagyon felvidított, hiszen így még sem egy teljesen idegen házba költözünk be. Ráadásul a konyha és a fürdő teljesen modern volt, és nem az a régi fajta, amiket nem szeretek. Alig vártam, hogy kezdhetjük a berendezkedést, bár tudom, hogy lehet három nap alatt se fog sikerülni a beköltözés, de attól még nagyon izgultam, hogy végre, ha talán megengedi Taylor, akkor Laurennel kiélhetjük a kreativitásunkat a lakberendezésben is, mert valahogy ezt mindig is szerettem csinálni. Általában minden színes dologban láttam valami fantáziát, legyen, az mondjuk egy szalag, vagy egy egyszerű fekete karton lap. Azonnal tudtam, hogy mit akarok belőle csinálni, vagy, hogy hol nézne ki jól. Sőt, így valószínűleg a holnapi nap folyamán vásárolni fogunk menni, mivel a bútorokat még meg sem vettük. És ezek eddig eszembe se jutottak, így lehet, hogy még nem fogunk pár napig költözni. Legalábbis addig, amíg a bútorok meg nem lesznek. És ahogy ismerem magam, egy bútor boltban akár két órát is tudok gondolkodni egy ágyon, vagy egy szekrényen, hogy az legyen-e vagy inkább ne. Szóval már előre sajnálom Taylort, mert biztos vagyok benne, hogy kiáll a vallásából, ha tényleg annyit fogok időzni egy-egy bútornál. Vagy hívok magunkkal segítséget Lauren személyében, és talán, hogy Taylor se unatkozzon a mi társaságunkban, Jace-t is el lehetne hívni. Na, de itt már túl messzire elkalandoztak a gondolataim, így gyorsan visszaráztam magam a jelenbe, és csak sétálgattam ide-oda, míg Taylor és az ingatlanos rendezi a dolgokat.
Majd miután már vagy kétszer is körbe jártam a házat, úgy döntöttem, hogy visszamegyek az „üzletemberekhez” és ott megvárom, míg végeznek.
- Akkor írd alá itt, és itt – hallottam meg az ingatlanos hangját, ahogy leléptem a lépcsőről.
- Rendben, a pénzt pedig ma vagy holnap át is utalom – mondta Tay miközben láttam, hogy aláfirkantja a papírokat.
Közelebb mentem immár csípőre tett kézzel, hogy kihúzhassam magam, mert igen ám már fájt a hátam, és a lábam is. Ez a… már nem is tudom hányadik átka a terhességemnek.
- És mikor költöznétek? – nézett rám is az ingatlanos, majd Tay-re.
- Nem tudom – vonta meg a vállát Taylor, rám nézve.
- Hát holnap még biztos nem – ingattam a fejem – talán néhány nap múlva? – néztem vissza Taylorra, kérdésnek szánva.
- Igen, talán – bólogatott egyetértően.
- Rendben – bólintott – akkor oda is adnám a kulcsot – vette a kezébe, majd egy mozdulattal oda adta Taylornak, és csak valóban ekkor tudatosult bennem, hogy itt fogjuk elkezdeni közös életünket, ebben a csodálatos házban. Így ahogy megláttam kezében a kulcsot, egyből mosolyra derültem, majd rám nézett és ő is elmosolyodott.
Még magyarázott valamit az ingatlanos Taylornak, amiből semmit nem értettem, majd még egyszer egy gyors pillantást vetettem a helyre, és beülve az autóba, hazaindultunk, hogy izgatottan végre elújságoljam, hogy megvan a ház.

Ahogy hazaértünk, megköszöntük az ingatlanos segítségét, aki hamar el is tűnt az úton, majd derűsen indultam el a házba. Tayloron láttam, hogy ő is örül, hogy tényleg ilyen közel találtunk házat, de egyáltalán nem volt izgatott, sőt még ki is nevetett halkan, jó kedvem miatt. Bár mit is várjak tőle, hiszen általában a férfiakat nem túlságosan érdeklik az ilyen dolgok. A lényeg, hogy meg van a ház és punk tum. De persze nekem még csak most jön az izgalmas része. Amint beléptünk a házba, anyukámra néztem elvigyorodva.
- Úgy látom jó hírekkel jöttetek! – mosolyodott el.
- Nem hiszed el… - kezdtem bele.
- Én felmentem! – szólt közbe Taylor mosolyogva. Szerintem már tudta, hogy ha nem „menekül” el gyorsan, akkor egy traccspartiba fog keveredni.
És mielőtt folytattam volna, leültettem anyukámat izgatottan a kanapéra, majd belekezdtem.
- Szóval… nem fogod elhinni, de egy utcával lentebb fogunk lakni – vigyorodtam el ismét.
- Mi? – húzta fel a szemöldökét mosolyogva – vagyis… nem értem. Már meg is vettétek? Nem korai ez? Át kellett volna beszélni, nem? – tette fel elhadarva a kérdéseket.
- Hidd el nekem, hogy attól jobb nem kell. Itt vagyunk köztetek, meg Debiék közt. Gyönyörű a ház, és a kert is. A konyha is nagyon szép, van egy nagy nappalija, még egy tornaterem is van benne, meg még lent van néhány tök jó szoba, amit zene szobának, vagy dolgozó szobának fogunk kialakítani. És a kert… - sóhajtottam nagyot – az meseszép. Még van egy vízesés is a medencénél. Fent pedig van három szoba, fürdővel és gardróbszobával, abból pedig kettő erkélyes. És tengerre néző. Annyira szép. Komolyan beleszerettem azonnal. Sőt, van még egy társalgó rész is. De a legjobb tényleg az, hogy így mindenkihez közel tudunk maradni. Hozzátok, Debiékhez, sőt, így még Laurenhez is közelebb lakok. Alig pár házzal arrébb vagyunk egymástól, és ha megtudja, dob egy hátast – meséltem élvezettel.
- Hm… tényleg jól hangzik. És igazad van. Nagyon jó, hogy alig pár percre lesztek tőlünk, így még autóba se kell szállni.
- De szerintem holnap már megyünk is bútorokat venni, meg minden.
- Én is megyek, és veszek nektek valami szépet, hogy tőlünk is legyen valami – mosolyodott el.
- Áh, nem kell – legyintettem.
- De! – vágta rá – ragaszkodok hozzá. Mondjuk egy szép kerti bútor, vagy… nem is tudom. Valamit!
- Rendben – bólintottam rá mosolyogva – még át megyek ma Laurenhez és neki is elmondom, és szerintem ő is fog velünk jönni. És ha holnap sikerül megvenni mindent, bár ezt egyébként kétlem, de akkor már talán holnap után költözhetünk is. Mondjuk nem is vettünk még bele semmit, így elég sok bútor kell.
- Ne aggódj! – ingatta a fejét – segítünk – mosolygott.
- Tudom – mosolyogtam vissza – egyébként már vannak elképzeléseim, de nem tervezgetek inkább. Majd spontán. Jaj, szegény Tay – jutott eszembe megint – ki fog készülni három nővel, ha nem jön Jace – kuncogtam el magam.
- Hm… - bólogatott anyu is mosolyogva.
- Fel is megyek hozzá, és közlöm a „jó” hírt – álltam fel mosolyogva,
Vigyorogva sétáltam fel lassan, és mivel megint elkezdett fájni a hátam, így kissé görnyedve lépkedtem felfelé. Majd ahogy beléptem a szobámba, meredten néztem Taylorra, aki fura módon, ismét, lustán az ágyon szétterülve, a tévét kapcsolgatta.
- Mi van veled? Tök lusta vagy mióta hazajöttél – húztam fel rá a szemöldököm, majd ültem le vele szembe az ágyon.
- Tudod, én dolgozok – makogta az orra alatt.
- Ezzel azt akarod mondani, hogy én meg csak itthon alszok egész nap a semmit tevéssel? – húztam fel ismét a szemöldököm, immár elkomorodva.
- Nem, ezzel azt akarom mondani, hogy fáradt vagyok, mert dolgozok. Gondolom – forgatta a szemét komoly arckifejezéssel, amit nem tudtam mire vélni, hiszen úgy gondoltam, hogy semmi rosszat nem követtem el.
- Mi bajod van?
- Semmi – vonta meg a vállát.
- Még tíz perce semmi bajod nem volt, most meg itt duzzogsz.
- Nem duzzogok – vágta rá.
- Hát, jó – vontam meg a vállam – vagy azzal van bajod, hogy már holnap menni akarok vásárolni?
- Mondtam, hogy nincs semmi bajom, csak pihenni akarok.
- Tudod, ezt meg lehetne mondani normálisan is – ráncoltam össze a homlokom.
- Jó, akkor ezt a beszélgetést most inkább abba hagyom – mondta rám se nézve.
- Jó – válaszoltam meglepődve a viselkedésén.
Jobbnak láttam, ha most inkább békén hagyom, mivel amúgy is át akarok menni Laurenhez, úgy döntöttem, hogy akkor most megteszem. Egyébként fogalmam sem volt arról, hogy mi baja lehet. Tényleg egész nap semmi baja nem volt, most meg feljövök, és ott duzzog. Csak reméltem, hogy majd elmondja, vagy második okként lehetett az is, hogy tényleg fáradt és rossz kedve van. Mondjuk nem értem, hogy lehet rossz kedve, amikor épp az imént vásároltuk meg a nekünk legtökéletesebb házat. Örülnie kellene, nem? Mert én eddig majd kicsattantam az örömtől, de most átragasztotta rám a rosszkedvét, így már én se voltam olyan derűs. Leérve a lépcsőn, eldaráltam anyukámnak, hogy hová megyek, majd az autóba pattanva – mivel a lábam és a hátam nem hiszem, hogy kibírná addig – kigurultam, és elindultam az alig pár perces úton.
Ahogy odaértem, kiszálltam, majd a kopogást követve, néhány percig vártam, és Lauren mosolyogva engedett be a házba. Üdvözöltük egymást a szokásos öleléssel, és a kanapéra levágódva, immár picit jobb kedvvel kezdtem bele a mesélésbe.
- Szóval, hogy ment ma? – kérdezte Lauren kíváncsi tekintettel.
- Jó híreim vannak – vágtam rá egyből.
- Na! – ült fentebb csillogó szemekkel.
- Örömmel jelentem be, hogy alig pár napon belül, majdnem szomszédok leszünk – mosolyodtam el büszkén.
- Micsoda? – húzta fel a szemöldökét mosolyogva – tényleg? Ah, de jó – kezdett őrjöngésbe – na, de mesélj el mindent. És melyik az a ház?
- Nagyon szép az egész ház egyébként. Tök modern, meg teljesen olyan… nekünk való. Szóval érted – mosolyogtam rá, s ő csak egyetértően bólogatott – igaz, semmi bútor nincs benne, így valószínűleg, holnap megyünk vásárolni – vigyorodtam el erre.
- Benne vagyok! – vágta rá izgatottan.
- És amúgy, igaz, nem épp a közvetlen szomszédod leszek, de innen vagy ötháznyira fogunk lakni.
- Ajj, de jóó – csapkodta össze a kezét örömtelin.
- És ez a legjobb. Hogy mindenkihez közel lehetünk.
- Bizony! – vágta rá – majd megyek bébiszitterkedni – kacsintott mosolyogva.
- Oké – kuncogtam el magam – akkor holnap eljössz velünk?
- Naná! – vágta rá.
- Bár Taylor még nem tud erről a vásárlós dologról, de szerintem biztos sejti. Anyukám is velünk tart majd. Ja, és tényleg – jutott eszembe Jace – nem szólnál Jace-nek, hogy nem-e lenne kedve eljönni velünk? Taylor meg fog zavarodni hármunkkal.
- De, de. Megkérdezem majd és felhívlak – mosolygott.
- Rendben. Mondjuk még az se biztos, hogy Tay jön – vontam meg a vállam és hajtottam le a fejem, furcsa viselkedésére visszaemlékezve.
- Történt valamit? – váltott komolyra Lauren is.
- Nem tudom – vontam meg a vállam újra rá nézve – ma egész nap nem volt semmi baja. Aztán hazamentünk, felment a szobába és az óta duzzog, vagy nem tudom, mi van vele. Rossz kedve van. Azt mondta, hogy fáradt és pihenni akar, de… nem tudom, mi lehet a baja – vontam meg a vállam.
- Lehet már belefáradt ebbe a házkeresésbe, és azt piheni ki.
- Az is lehet. Én is így voltam ezzel ma reggelig, és amikor eldöntöttük, hogy megvesszük azt a házat, onnantól minden ilyen rossz kedvem elszállt. Neki is elvileg örülni kellene – húztam el a szám –de mindegy – legyintettem – majd elmondja, remélem.
- Biztos – mosolyodott el.
- Na. De visszatérve a házra – mosolyodtam el ismét – uh, hallod. Nagy nappalija van. És úristen, a kert. Eszméletlenül szép. Még egy vízesés is van.
- Aah – maradt tátva a szája.
- Fent meg szintén nagyon szép. Már nagyjából tudom is, hogy, hogy fognak kinézni a szobák. De biztos vagyok abban, hogy lesz, egy hét mire mindent át tudunk pakolni.
- Szerintem is – bólogatott.
- Ma összeírom este, hogy mi kell, és mennyi belőle. De persze csak akkor, ha Tay igen-t mond a vásárlásra. Aztán majd este hívlak, hogy mikor induljunk.
- Oké – vágta rá mosolyogva – már alig várom. Főleg a babaszoba.
- Uh, ezt el is felejtettem – csaptam a homlokomra – azt majd csak akkor fogjuk berendezni, ha minden a helyére került. Mert az még ráér.
- Persze, okés.
- Akkor ezt meg is beszéltük – mosolyodtam el.

Beszélgettünk még néhány dologról, és főleg a házról és a baba születéséről. Épp beszélgetés közben, megint elkezdett aprókat rúgni, és Lauren csillogó szemekkel kért meg, hogy hadd érezze, hogy rúg. És persze nem is ellenkeztem. Oda tette a kezét, épp ahol éreztem a kis rúgásokat, és amikor megérezte, ijedten hőkölt hátra, de aztán már bátrabban csinálta. Ezek a kis rúgásai jó érzéseket keltettek bennem, hiszen azt jelzi, hogy ott van, viszont elég kellemetlenek néha. Kislány létére, elég kis mozgékony. Azt hiszem apja fajta lesz. Egyébként már sokszor azon is elgondolkodtam, hogy vajon nagyobb korába mivel szeretne foglalkozni, vagy esetleg valamelyikünk nevét vinné tovább az iparban? Bevallom, örülnék neki, ha ő is énekesnő lenne, de természetesen annak is, ha például színészi karrierbe fogna. Igazából felőlem bármi lehet, ha szereti csinálni.
Néhány óráig beszélgettünk Laurennel, majd késő délután, egy gyors búcsút követve, autómba szálltam és hazafelé vettem az irányt. Amint hazaértem, beálltam a garázsba, és anyukámnak odaköszönve, felmentem Taylorhoz kíváncsian, hogy vajon elmúlt már-e a rossz kedve, vagy tényleg rám pikkel valamiért. Belépve a szobába, még mindig azt láttam, hogy az ágyon fekszik unottan és tévézik. Ez nagyon nem megszokott tőle, és ezért komolyan kezdtem aggódni érte. Nem szólt hozzám, ahogy bentebb mentem, így még is azt feltételeztem, hogy rám haragszik. És mivel nem akartam rontani a helyzeten, én sem kívántam hozzá szólni, csak bementem a fürdőbe, mert valahogy olyan ellenérzésem volt vele kapcsolatban és a feszültséget is éreztem közöttünk. A fürdőben a tükör elé álltam és azon kezdtem gondolkodni, hogy mit tegyek most. Ugyanis már sehová nem akartam menni, és így feszültségek közt pedig kínos, csöndben üldögélni. Vagy akkor talán még is valahogy bele kellene kezdenem, hogy mi baja lehet, de attól félek, ha meg kérdezem és még mindig ideges, akkor azzal csak bennem is még jobban gerjeszteni fogja a feszültséget, azt pedig nagyon nem akarom. Kis ideig ezen gondolkodtam még, de végül úgy döntöttem, hogy még is megpróbálom kideríteni a duzzogása okát. Lassan mentem ki a fürdőből szomorúan rá nézve. Taylor is rám emelte a tekintetét, és néhány percnyi méregetés után, hirtelen megkönnyebbülve néztem, ahogy elmosolyodik és mindkét kezét kitárta félig fekvő-ülő helyzetében. Nagyot sóhajtottam, és az ágyon átmászva, megöleltem, így megnyugodva, hogy béke van és a hirtelen jött feszültségek, ugyanúgy hirtelen el is mentek.
- Rendben, akkor most már elmondhatod, hogy miért haragudtál rám? – motyogtam kibújva az öleléséből.
- Nem haragudtam – ingatta a fejét – tényleg csak fáradt voltam és pihenni akartam egy kicsit, ugyanis mióta hazajöttem ugyanúgy jövök-megyek és alig pihentem valamit.
- És miért kellett akkor velem úgy viselkedni? – húztam fel a szemöldököm.
- Fájt a fejem és ezért feszült voltam – vallotta be elhúzva a száját.
- Ja – eszméltem fel.
- Ne haragudj, oké? – nézett a szemembe.
- Én nem haragszok, csak azt hittem, hogy te haragszol rám valamiért.
- Hát ez jó – mosolyodott el jobb kedvre derülve – te azt hitted, hogy haragszok rád, én pedig mikor elmentél azt hittem, hogy te haragszol rám. Közben meg egyikünk sem haragszik szóval… - ráncolta össze a homlokát értetlenül – mindegy – legyintett elkuncogva magát.
Jóval megkönnyebbültem, hogy béke van és tényleg csak fáradt volt. Ráadásul, ha jól belegondolok, tényleg az ember feszült és ideges, amikor nem piheni ki magát. Ezért hamar elszállt belőlem mindenféle ellenérzet, és megkönnyebbülten öleltem meg még egyszer, hogy azért biztosra menjek. Néhány percig így maradtunk, s közben én már azon kezdtem gondolkodni, hogy vajon, hogy adjam be neki a holnapi napot, úgy, hogy ne kapjon agygörcsöt. Majd miután nagyjából átgondoltam, valahogy még is belekezdtem.
- Figyelj csak… - ültem fel törökülésbe, hogy szembe lehessek vele – szeretnék beszélni a vásárlásról.
- Jaj – forgatta a szemét kuncogva.
- Gondolom, nem egy hónapot leszel itthon, hogy legyen időnk mindenre, így ki kell használni azt az időt, míg itt vagy és nagyjából mindent megvenni.
- Igaz – bólogatott.
- Akkor… - váltottam már is a boci szemekre – holnap elmegyünk?
- Ühüm – bólintott ismét mosolyogva.
- Van egy jó hírem – vigyorodtam el – jön anyukám és Lauren is – böktem ki gyorsan.
Erre csak mereven rám nézett, és mint, aki lefagyott volna, nem szólt semmit. Bár azt hiszem valami ilyesmi reakciót vártam tőle, hiszen minden pasi rémálma, hogy egyszerre három nővel vásároljon. Így mielőtt nemet mondott volna, gyorsan felhoztam neki a felmentő „sereget”.
- De azt hiszem Jace is jön. Ha Lauren rá tudja venni.
- Huh – fújta ki a levegőt – legalább nem egyedül fogok szenvedni – kuncogott halkan.
- Na, azért annyira rosszak nem vagyunk – mosolyogtam rá.
- Rosszak nem, de… elég egész nap azt hallgatni, hogy „uh, ezt kellett volna megvenni, vagy az még is jobb? Melyik legyen?” – utánozta a hangomat, meglepően jól, mert tényleg valahogy így szoktam csinálni, és erre csak én is halkan felkuncogtam.
- Jól van, jól van – nevettem még mindig – ígérem, hogy gyorsak és határozottak leszünk – húztam ki magam büszkén.
- Na, erre még fogadni is mernék – vágta rá.
- Akkor összeírhatom, hogy mik kellenek? – néztem rá csillogó szemekkel.
- Igen, de úgy, hogy én is halljam – szögezte le.
- Oké – vágtam rá.
Lepattantam az ágyról – már amilyen gyorsan tudtam – és a noteszemet illetve egy tollat elővéve, újra Taylorral szembe ültem le, és elkezdtem felfelé írni, amit tudtam, hogy biztosan kell.
Egészen majdnem tíz óráig írogattuk, hogy mi mindenre lesz szükségünk és közben megkaptam Laurentől a telefonhívást, miszerint Jace is eljön, és persze erre Taylor egyből megkönnyebbült. Megbeszéltük, hogy minél hamarabb megpróbálunk felkelni, hogy ugyanúgy hamar el is tudjunk indulni a vásárlásra. Majd miután készen lettünk a lista írásával, kissé fáradtan mentem be a fürdőbe egy gyors zuhanyra. A pizsamámba átvedlettem, és az ágyba bújtam, közben a tévét kapcsolgatva. Nem sokra rá Taylor is immár megfürödve, cakon-pakk készen állva a lefekvésre, bújt be mellém az ágyba, és egy kis tévézgetés után, éreztem, hogy kezdek álmosodni, így Taylorhoz szorosan odabújva, hamar álomra zártam a szemeimet…

127:

Másnap ugyanúgy a hasamban a kis mocorgásra keltem fel, ahogy aprókat rugdosott bennem, és ezt a jelet bizony annak vettem, hogy mivel már ő sem szundikál, így én sem aludhatok tovább. És mivel ma korán akarunk indulni, vásárolni, így most hálás is voltam drága kis csöppségemnek, hogy hamarabb felébresztett. Izgatottságom miatt, hamar kiment az álmosság a szememből, majd az órára pillantottam, ami már nyolcat mutatott. Ezért, bár nem volt ínyemre, de azt se akartam, hogy Taylor túl sokáig aludjon, és későn induljunk el, így óvatosan, reggeli puszikat adva az arcára próbáltam felébreszteni. Ez látszólag hatásosnak tűnt, mert szinte azonnal elkezdett mocorogni, majd miután elmosolyodva néztem, ahogy hunyorogva, félig még kómásan nyitogatja a szemét, lassan és érhetően elmondtam neki, hogy lassan keljen és menjünk, amire csak röviden azt válaszolta, hogy „még öt perc”. Én viszont kikelve az ágyból, a fürdőbe mentem elvégezni a szokásos reggeli teendőimet, majd miután végeztem, a gardróbba indultam és néhány percnyi keresgélés után egy lila felsőnél és egy farmernál maradtam. Felöltöztem, és mielőtt újra a fürdőbe tértem volna vissza, Taylorra pillantottam, hogy nem-e aludt vissza, de megnyugodva szemléltem, hogy ő is már az ágyon ülve kezdett neki a készülődésnek. A fürdőben még rendeztem arcberendezésemet, és a hajamat lófarokba kötöttem, majd Taylornak adtam át a fürdőt. Amíg ő is elkészült, addig összepakoltam nagyjából a szobát, majd látva, hogy ő is kész van, felhúztam egy fekete kényelmes csizmát, és izgatottan várva a vásárlást, indultam le vele a földszintre, ahol már anyukám is volt.
- Jó reggelt! – csiripeltem neki mosolyogva.
- Nektek is – mosolygott vissza ránk – indulhatunk?
- Igen – bólintottam rá vigyorogva.
- Jaj – motyogta Tay az orra alatt somolyogva.
- Nem leszünk katasztrofálisak – veregettem meg a vállát nyugtatólag mosolyogva.
- Oké – kuncogott.
Anyukám a vállára kapta a táskáját, majd az autómba vágódva, Taylor elfordította a slusszkulcsot, és indultunk is Lauren felé. Az úton már elkezdtük anyukámmal beszélni, hogy az első megálló az egyik legnagyobb bútor diszkont lesz, ahol remélhetőleg mindent fogunk kapni. Majd Laurenék előtt megállva, Tay dudált egyet és néhány percnyi várakozás után, Jace társaságában mosolyogva sétáltak felénk. Még gyorsan hátra vágódtam, hogy Jace, Taylor mellett az anyós ülésen békésen beszélgethessenek, és hogy mi is nyugodtan beszélgethessünk a mai programról, majd Taylornak anyukám elmagyarázta, hogy merre van az első állomás, és végre elindultunk odafelé.
Mindhárman már izgatottan és felpörögve vártuk, hogy a szebbnél szebb bútorok között válogathassunk. Meglepetésemre, még most anyukám is olyan izgatottan viselkedett, mint egy tizenhat éves tinédzser, aki most kapta meg az első bank kártyáját. De nagyon tetszett, hogy ők is ugyanúgy várták már, mint én. Persze a két férfi nemű tag, nagy rikácsolásunkra vagy elhúzták a szájukat, vagy halkan kuncogtak rajtunk, de jelenleg ez most nem zavart. És úgy voltam vele, hogy nem kényszerítettem Taylort, hogy jöjjön, így ne panaszkodjon majd nekem. Mondhatta volna, hogy nincs kedve jönnie, vagy nem akar minket hallgatni egész nap, megértettem volna, mert tudom, hogyha Laurennel ketten vásárlásba kezdünk, akkor olyanok vagyunk, mint két nyivákoló elkényeztetett liba, főleg most, hogy még anyukám is velünk tartott. De vállalta a fuvarozást, így magára vessen, ha lefárasztjuk. Majd kárpótolom valamivel. Persze mondjuk, ez rá is tartozik, hiszen a közös házunkba vesszük meg a dolgokat.
Ahogy leparkolt a nagy diszkont parkolójába, vigyorogva szálltam ki Lauren barátnőmmel és drága anyukámmal, majd hallva az ajtó zár pityegését, izgatottan indultunk be…

*********

Reményeim beálltak, ugyanis egészen zárásig ott tartózkodtunk, és azt hiszem a két férfinemű tagunk ez idáig pípet növesztett. Meglepetésemre mindketten jól bírták. Egyedül csak egy ebédre mentünk el onnan. Néhányszor húzták Taylorék a szájukat, de hála istennek voltak olyan bútorok, amik lekötötték az ő figyelmüket is, mint például egy masszás szék, amit Taylor gondolkodás nélkül meg is vett magának. Nagyon jól zártuk a napot, és hálás voltam anyukámnak, hogy eljött velünk, mert nagyon sok bútornál hezitáltunk Laurennel, hogy melyik legyen, aztán a végszót mindig anyukám mondta ki. Nem számítottam arra sem, hogy egy nap alatt minden meglesz, amiket akartam, de még is így történt. Minden szobába megvannak a bútorok, ráadásul, még ami megtetszett, azokat is megvettük. Az biztos, hogy rengeteg pénzt hagytunk ott, de ez érdekelt jelenleg a legkevésbé. Nézelődtünk a babaszobához is dolgokat, de Taylorral úgy döntöttünk, hogy még nem vesszük meg, majd csak utána, miután az új házba, minden a helyére került.
Megbeszéltük a diszkont vezetőjével, hogy amíg nem költözünk, addig ott lehetnek a bútorok, és mivel nem akartuk tovább húzni ezt az egész költözősdit, így mindannyian úgy láttuk a legjobbnak, hogy már holnap korán neki is kezdhetnénk, mivel Taylor már csak néhány napig lesz itthon. Így a kedves vezető felajánlotta, hogy holnap délelőtt oda szállíttatja a bútorokat, amiért hálásak voltunk neki, így már ezért sem kellett törnünk a fejünket. Bár fogalmam sincs, hogy, hogy lesz ez az egész költözés, de reménykedek abban, hogy a szüleim, Tay szülei, Lauren és Jace, illetve a testvéreink segítségével, hamar be tudjuk rendezgetni legalább nagyjából a házat. És, ha minden jól megy, akkor talán már holnap este ott is aludhatunk. Ebbe belegondolni kicsit furcsa, hogy egy idegen helyen fogunk aludni, de, ha arra gondolok, hogy a közös házunkba, a közös szobánkba és a közös… mindenbe ott leszünk, megnyugtató érzés tölti el a lelkemet, hiszen tudom, hogy ott jó helyen leszünk. A lehető legjobb helyen.
Egészen már este volt, mikor Laurenéket is hazafuvaroztuk és mi is hazaértünk. Még mielőtt felmentünk volna a szobámba, apukámnak elmeséltem a napot, és, hogy szerencsére mindent sikeresen megvettünk, majd örömmel jelentette be, hogy kivett két szabad napot csak azért, hogy segítsen nekünk, és, hogy végre több időt töltsön velünk. Ennek nagyon örültem, hiszen már régen volt olyan, hogy apukám magától vett ki szabad napot. Komolyan már a munka megszállottja, de valahogy azért még is sikerül neki ránk is szánnia némi időt. A kis beszélgetés után, felmentünk Taylorral a szobámba majd egy gyors zuhany után, mindketten az ágyba bújva tévéztünk. Közben mi is elkezdtünk beszélgetni a holnapi napról, és, hogy tényleg már csak néhány napot lesz, itthon utána pedig megint nem fogom látni hetekig. Viszont ahogy ezeket elmondta, nagyon elszomorodtam és bevallom még majdnem el is sírtam magam, hiszen most lenne rá a legnagyobb szükségem. Persze tudom, hogy nem mondhatja vissza a forgatást, és nem is akarnám, hogy ezt tegye miattam, de nagyon elszomorít, hogy olyan messze forgat és szó szerint hetekig csak a telefonon, vagy lap-topon tudunk beszélni. Esküszöm ez olyan, mintha katona lenne és behívnák valami háborúba, aztán a családját hónapokig nem is láthatja. Na, jó. Lehet a katonaság sokkal rosszabb, hiszen ott még telefonálni se telefonálhat haza olyan sokszor. De a lényeg az, hogy ezen a szinten utálom a munkáját, amiért olyan sokat távol van tőlem és gyakorlatilag távkapcsolatba vagyunk csak. A mostani filmjének a rendezőjét se különösebben kedvelem, hiszen tudja, hogy terhes vagyok, mégsem engedi haza Taylort akár csak egy napra sem. Erre a néhány napra is csak úgy engedte el, hogy ha visszamegy reggel-este forgatni fognak. Nem tudom milyen rendező az ilyen. Úgy viselkedik a színészeivel, mintha valami érzéketlen bábok lennének, akiket kedve szerint irányíthat. Ezt már többször is említettem Taylornak, de mindig azt válaszolta rá, hogy „ez a rendező munkája, nem kell ezért utálni”. Bár mondjuk erős szó az, hogy utálom, de komolyan nem kedvelem. Ha jobban belegondolok, valamiért Taylor mostani kollégáit se igazán kedvelem. Az Incarceront-t forgatják és van néhány vele egykorú férfi kollégája, akik viszont Taylor pontos ellentétei. Egyszer mentem el a forgatásra, és már akkor éreztem, hogy nem szimpatikusak azok a fiúk. Olyanok, mint azok a tipikus „bulizok, csajozok, flegmázok és élem a saját életemet” félék. És mivel Taylor elég sok időt tölt velük, ezért mindig bennem van az a félelem, hogy hatással lesznek rá és őt is bele fogják keverni a rosszba. Ezt is szoktam neki mondogatni, de mindig az a válasza rá, hogy „ne féljek ettől, ő nem fog megváltozni”. Ez nem túlságosan nyugtatott meg, de jobb, mint a semmi. Sajnálom, hogy pont most kell ilyen társaságba keverednie, ahol könnyen befolyásolhatják és elvihetik a rossz irányba. Bár Taylor nem az a befolyásolhatóféle, de azért én még is tartok ettől. Jobban érezném magam, ha még mindig a Twilight kollégáival dolgozna együtt, de sajnos már ez a szakasz is lezárult az életében, és vége a Twilight saga forgatásoknak, lassan egy éve. Egyébként hál’ azóta még szoktunk találkozni a Robsten párossal, és mindig jók ezek a kis beszélgetések olyankor. Kristen mindig elmondja nekem, hogy csodál azért, amiért 18 évesen ilyen könnyen veszem a terhességi, a házassági, sőt még a költözési dolgot is. De viszont nem ítélt meg túl jól, mert amikor kiderült az egész, akkor ugyan csak ki voltam borulva, de amikor Taylor felvázolta a jó lehetőségeket, akkor már én is másképp láttam mindent. Bár bevallom, szívesen visszamennék az időbe, hogy ökörködjek és elkövessek butaságokat, de még nem találták fel az időgépet, így az nem lehetséges. Ennek is örülök természetesen, és boldog is vagyok, de azért persze nagyon hiányoznak azok a korszakok, amikor kedvemre lófrálhattam ide-oda és élvezhettem a felelősség nélküli életet. De sajnos egyszer mindenki felnő, és ezt el kellett fogadnom. Igazából úgy vettük ezt fel Taylorral, hogy megpróbáljuk kihozni belőle a legjobbat, és próbálunk felnőttként viselkedni, amennyire tudunk, de azért persze még mindig megvan nem csak nekem, de Taylor gyermeki énje is. Meg amúgy sem szabad a múltban élni, hiszen az már elmúlt, és valószínűleg nem igazán lehet visszahozni. Érdekes, de mindketten szinte egymás mellett nőttünk fel, hiszen már egy jó négy és fél éve ismerjük egymást, és bár abból csak 2 éve vagyunk együtt, de olyan mintha már ezer éve együtt lennénk. Ráadásul az a két év sem épp unalmasan ment el, hanem rendesen voltak események és bajok. De az új életünkben reménykedek abban, hogy nem fog gátolni minket semmi a boldogság útján és békésen tudunk hármasban, vagy esetleg majd az évek teltével, négyesben élni. Nagyon furcsa belegondolni, hogy kezdtük az elején, és hogy jutottunk el idáig. Még javában gyerekek voltunk, amikor megismertük egymást és mindketten sokat változtunk az óta. Fogalmunk sem volt arról, hogy milyen is valójában az élet, de az évek során megtanultuk. És azt is megtanultuk, hogy minden apró jó dolognak is örülni kell, mert nem tudjuk, hogy meddig fog tartani. Akkor még senki sem gondolta, hogy mi ketten ilyen sokáig eljutunk majd, és azt se gondolták, hogy ilyen sok minden gátolta a boldog életünket. De valahogy közös erővel mindig sikerült kievickélni a sötétségből. Sok mindent megéltünk már, és büszkén állíthatom, hogy szerintem kevesen tudtak volna olyan erősek maradni, mint, ahogy mi voltunk. Még abban az öt hónapban is kitartottunk egymás mellett, amikor nem lehettünk együtt. Ráadásul a távolság általában tönkreteszi a kapcsolatokat, de nálunk ez sem így történt. Igaz, az első hosszabb távollétünkkor, vagyis ugye a turnémon történtek baklövések, de már azon is rég túljutottunk és most már teljesen megbízom benne, a felől, hogy nem fog megcsalni. Tiszteljük egymást, és ami az egyik legfontosabb, hogy nem csak szerelmesek, de barátok is vagyunk. Számíthatunk egymásra, mindig minden körülmények között. Teljes mértékben benne bízom meg a legjobban, és tudom, hogy annak ellenére, hogy veszekedéseknél könnyen elkezdünk kiabálni egymásra, nem bántana meg szándékosan és én sem őt. Taylor már az elején megmondta, hogy minket különleges szálak fűznek össze, amit iszonyú nehéz kettészakítani. Megkockáztatom, hogy talán lehetetlen azokat a szálakat kettétépni. A sors persze megpróbált kettőnk közé férkőzni, és azt hiszem, hogy a fenti nagy isteneknek nem tetszett, hogy mi együtt vagyunk, hiszen sokszor megleckéztettek minket, de mi mindig legyőztük őket, és most már végre talán belenyugodtak, hogy minket egymásnak teremtettek és semmilyen nagy erő nem tud szétszakítani egymástól. Még, ha néha nagyobb veszekedéseknél el is kalandozik az agyam a szakításnál, akkor is tudom, hogy úgy is vele maradok, hiszen, amíg szeretem addig mindig meg fogok neki bocsájtani, bizonyos mértékig. Az a mérték pedig az, hogy testileg megcsaljon. Ebben pedig biztos vagyok, hogy sosem tenné meg. A csók is megcsalásnak számítható, de megbocsájtható addig a szintig, amíg érzelem nélkül történik. Na, de ebbe ne is menjünk bele, hiszen semmi szükség ezeket végig firtatni, hogy mi számít megcsalásnak és mi nem, hiszen tudom, hogy nem csalna meg Taylor.

A nagy elgondolkodásomból Taylor meleg ölelése vetett véget, ahogy szorosan magához húzott és egy forró jó éjt-puszit adott az arcomra. Én is éreztem magamon az egész napi pörgés fáradalmait, így én sem tettem másképp. Halvány szájra puszit adtam neki, majd mélyen karjai közé bújva, hamar elszenderültünk az álomnak nevezett sötétségbe…

**********

Kora reggel arra ébredtem, ahogy Taylor az arcomat lágyan édes puszikkal cirógatja, s erre öntudatlanul is elmosolyodtam. Álmos voltam még, ezért adtam még magamnak öt percet, de ahogy ezt eldöntöttem, egy nagy rúgást éreztem a hasfalamnál, ami jelezte, hogy Annabell is felkelt, és innentől kezdve, nem is fogja hagyni, hogy egy kicsit tovább aludjak.

- A lányod elemébe van! – nyitottam fel a szemem sziszegve.
- Persze, most az enyém, amikor rosszalkodik, mi? – kuncogott halkan – amikor édes meg aranyos, akkor meg a tiéd.
- Így van – vágtam rá egy halvány mosollyal még félig kómásan – nem amúgy – kuncogtam el én is magam – de tényleg rugdos most nagyon – ültem fel lassan hunyorogva.
- Hát nem is tudom, kire ütött! – nézett egyből rám Tay, mire kérdőn néztem vissza rá – te pörögsz állandóan – válaszolt kérdő arckifejezésemre.
- Én? – mutattam magamra felhúzott szemöldökkel.
- Ühüm – bólogatott.
- Hú, de pörgök. Csak alig bírok kimászni az ágyból, annyira pörgök! – bólogattam viccelődve.

Taylor ismét halkan felkuncogott, én pedig látva az órát, miszerint majdnem a nyolc órát üti, próbáltam lassan kimászni az ágyból, de a drága kiscsaj ismét megnehezítette a dolgomat, mivel majdnem minden mozdulatomnál rúgott egyet. Szerintem már ő is izgatott volt a mai nap miatt, és reméltem, hogy hamar le fog nyugodni, mivel ha egész nap így fog rugdosni, akkor kétlem, hogy bármit meg tudnék csinálni az új háznál. Miután lassan feltápászkodtam, megnyugodva éreztem, hogy Annabell kezd felhagyni az erős rúgásaival, majd a fürdőbe indultam, hogy elvégezhessem a reggeli teendőimet. Most nem sokat időztem ott, mert úgy is egész nap munkába leszünk, így miután végeztem a gardróbba mentem, ahonnan egyből előszedtem egy kényelmes csíkos overál féleséget és egy fehér felsőt alá, amiben talán nem tűnik olyan nagynak a pocakom. És mivel lenge, így nagyon kényelmes is. A szobába visszaérve, épp anyukám kopogott, mire értetlenül néztem rá, hiszen sosem szokott reggel bejönni. De persze nem volt gond.
- Jó reggelt – mosolyodott el, ahogy látta, hogy már mindketten öltözködünk.
- Neked is – mosolyogtam én is rá.
- Az előbb szóltak, hogy tíz perc múlva meghozzák a bútorokat a ház elé.
- Már is? – dülledtek ki a szemeim erre.
- Ühüm – bólogatott.
- Jól van, nem baj. Legalább behordják nekünk.
- Csak szóltam – mosolygott.
- Rendben, köszi. Mindjárt úgy is kész van Tay is és akkor átmegyünk – mosolyogtam rá.
- Oké, oké – ment ki a szobából.
Taylor is hamar összeszedte magát, majd lementünk a földszintre, ahol már a család is készen létben állt, csak ránk várva. Taylorral beültünk most, az ő autójába, anyuék pedig persze a családi autóba, majd elindultunk az alig öt perces úton. Egyre izgatottabb lettem, amit nem is titkoltam el folyamatos vigyorgásommal. Nem tudom, de valahogy mindig lázba hozott, ha valamit be kell rendezni, és főleg most, hogy a saját házunkról volt szó, iszonyatosan vártam már, hogy láthassam a végeredményt. Sokszor Taylorra pillantottam, és boldogan figyeltem, hogy neki is megjött a kedve a költözéshez, és őt is elkapta az izgatottság egy kis része. Bizonyára megérezhette, hogy őt figyelem, majd rám emelte a tekintetét és halványan elmosolyodva, a combomon heverésző kezemmel, összekulcsolta az övét.
Ahogy odaértünk elvigyorodva figyeltem, hogy már Laurenék is itt vannak, viszont a költöztetők még nem érkeztek meg, annak ellenére, hogy sietettek minket. Taylor leparkolt a szüleim autója hátához, én pedig mosolyogva szálltam ki.
- Na, hogy tetszik? – mentem közelebb, anyukámhoz és Lauren-hez, akik épp a ház felé révedve nézelődtek.
- Imádom! – vágta rá Lauren elvigyorodva.
- Nagyon szép – bólogatott anyukám szintén mosolyra duzzadva – ettől jobbat már nem is találhattatok volna – nézett rám.
- Szerintem is – bólogattam hevesen – menjünk be, amíg meg nem jönnek a költöztetők – szedtem elő a zsebemből a kulcsot – látnotok kell a gyönyörű kertünket! – jegyeztem meg mialatt az ajtó felé sétáltunk.
Hátranéztem és mosolyogva biccentettem Debiéknek is, hogy jöjjenek bentebb nyugodtan, ne ácsorogjanak ott. Ők is elmosolyodtak, majd mindannyian bementünk a házba, és mint a kis sáskák, elkezdtek jobbra-balra nézelődni, és felmérni a terepet. Mindenki tekintetén láttam, hogy tetszik nekik a dolog, majd miután kellő ideig körbetájolták magukat, Lauren-t és anyukámat kézen ragadva a kertbe vonszoltam, hogy megmutathassam kedvenc helységemet. Valahogy ők is úgy reagáltak, mint én. Nagyon tetszett nekik ez is, és Lauren csillogó szemekkel már-már kissé baráti irigykedéssel húzta az orrát rám, és mondta vicces hangon, hogy „mázlista”. Persze tudtam, hogy örül a boldogságomnak, és valójában semmi irigység nincs benne. Anyukám többször is hangoztatta, hogy milyen jól döntöttünk, majd kábé fél órás késéssel végre megérkeztek a költöztetők, így az erős férfiak egyből oda mentek, és egy kis megbeszélés után, bele is kezdtünk a bútorok behordásába…

A ház kinézete majd:

Szandra Burke's life 124 (18+) -125 rész

2011-06-16T04:45:00.000-07:00

Szijasztok! Leírtam az új blogba, de ide is leírom, hogy hétfőn lesz a záró rész.
El se hiszem :/
És arra jutottam, hogy két részt fogok fel rakni egyszerre, hogy minél hamarabb el kezdhessem a másikat, mert úgy látom, (hál' az égnek) mindenki érdeklődik iránta. De azért ezt sem kell elfelejteni ám:)
Most elmondom nektek, hogy nagyon a szívemhez nőtt ez a történet, és - bár lenne még ötletem a továbbiakra is - de úgy gondolom, hogy egyszer minden véget ér. Még egy ilyen hosszú történet is:/
Nah, de remélem tetszeni fog mindkét rész és véleményezitek:D!
Jó olvasást mindenkinek.
Puszi

"Még sohasem látott egyetlen nőt sem olyan gyönyörűen és boldogan mosolyogni, mint ahogy Ő mosolygott rá, amikor felnézett a szemébe. Ezek szerint megértette, amit mondani akart. Az „örökké szeretni foglak" nem feltétlenül kell hogy elhangozzon ahhoz, hogy a másik érezze"

A szívem immár nem háromszáz fokon dobogott, hanem egyenesen vagy hatszázon és rájöttem, hogy valójában, miért csinálta ezt az egész mai estét, ugyanis arra, amit a repülő maga után húzott, az volt írva, hogy… „Hozzám jössz?”. Egyszerűen a mosoly az arcomra fagyott, és tátott szájjal olvastam el még egyszer azért, hogy nehogy félreolvassam. Levegőt venni is elfelejtettem, annyira le voltam sokkolva. Egy szó sem jött ki a számon. Taylorra néztem, aki csak mosolygott rám, majd a tekintetem lentebb terelődött, amint a kezében tartott egy ékszeres dobozba zárt gyűrűt, amitől egyszerűen ismét elállt a lélegzetem. Gyémántkő borította, és a közepén pedig egy szív volt, amiben egy nagyobb kő volt. Annyira gyönyörű volt, hogy esküszöm, ha nem akartam volna elrontani ezt a szép pillanatot, elsírtam volna magam a boldogságtól. Hirtelen eszembe jutott, hogy ugye Taylor várja, hogy mondjak valamit. De ilyenkor mit is kell mondani? – kaptam észbe gyorsan, hiszen még azt is elfelejtettem. Visszanéztem rá és csak ő, ahogy gondoltam várakozóan nézett a szemembe, majd végre eszembe jutott az az egy szó, amit gondolkodás nélkül ki akartam mondani.
- Igen?! – jött ki a számon kissé bizonytalanul, pedig maga biztosan akartam kimondani. De úgy látszik, hogy még a beszédhangom sem tért vissza saját magához.
- Igen? – nézett rám kissé aggódva.
- Igen! – vágtam rá immár biztosabban és nagy vigyorral az arcomon. Erre csak Taylor megkönnyebbülten kifújta a levegőt, majd ő is elmosolyodott.
Kivette a gyűrűt a dobozból, és újra elfelejtve, hogy melyik ujjamra is kell húzni, először a jobb kezemet nyújtottam oda.
- Jaj, nem ez! – ingattam a fejem mosolyogva, s nyújtottam oda a bal kezemet.
Lassan felhúzta az ujjamra azt a csodaszép gyűrűt, és még boldogabban figyeltem, hogy pontosan mintha rám öntötték volna. El voltam bűvölve, és… úgy éreztem, hogy mintha megállt volna körülöttünk a világ. El se hittem, hogy ez tényleg megtörtént. Hiszen oké, Taylor viccelődött ezzel sokszor, de most… tényleg komolyan gondolta, és ezúttal én is. Azt se tudtam, hogy sírjak vagy nevessek, vagy mit csináljak. De boldogságomban még azt is elfelejtettem, hogy, mi a nevem.
- Istenem, ez… - néztem az ujjamon heverésző gyűrűre – gyönyörű – vettem egy mély levegőt, mivel a nagy boldogságban még azt is elfelejtettem venni.
Taylorra néztem, aki a kezemet az övébe fogta, és elmosolyodott, elképedt arckifejezésemen.
- Ez most tényleg igaz, vagy csak álmodok? – néztem rá csodálkozóan.
- Igaz – kuncogta el magát.
És tényleg igaznak véltem, hiszen a szívem úgy lüktetett a mellkasomban, hogy azt hittem a percen kiszakad a helyéről. Így tényleg kezdtem elhinni, hogy ez most nem egy álom, hanem maga a valóság. Fülig érően, elmosolyodtam, majd érezve magamon, hogy csábos pillantása miatt, kissé zavarba jövök, lehajtottam a fejem kuncogva. A kezével a nyakamon heverésző hajamat elsöpörte, majd gyengéden kezdte el simogatni, meztelen részemet. Újra felnéztem rá hitetlenkedve mosolyogva, majd közeledésére, felkészültem örömteli csókunkra. Finoman kezdtük el csókolni egymást, úgy, mintha ez lenne az első csókunk. Derekánál átöleltem, és szorosan magamhoz húztam, hogy érezhessem minden kis felfűtött porcikáját. Eddig is tudtam a valószínűt, de most már biztos voltam abban és rájöttem ebben a pillanatban, hogy kétség kívül megtaláltam életem szerelmét. Azt a férfit, akivel leélhetem az életemet. És akármennyire mondtam, hogy nem állok készen erre az egészre, most ez teljesen megváltozott bennem és mostanra én is azt érzem, hogy teljes testemben-lelkemben készen vagyok rá, és akarom is. És nem fog érdekelni, hogy ki mit fog gondolni. Hirtelen ezeken gondolkodva, eszembe jutott, hogy van egy akadály előttünk. Még hozzá a szülők. Bár tudom, már mindketten nagykorúak vagyunk, de nekem számít az ő véleményük is. Így amikor szétváltunk egymástól, Taylorral egymásnak támasztottuk a homlokunkat.
- Nem akarok ünneprontó lenni, de ugye tudod, hogy a szülők engedélye is kell? – suttogtam a szemébe nézve.
- Ezzel már elkéstél, ugyanis túl vagyok rajta – mosolyodott el huncutul.
Erre csak ismét elámultam rajta, hogy mennyire agyafúrtan kitervelte ezt az egészet.
- Hihetetlen vagy, komolyan – mondtam elkuncogva magam.
Erre csak ő is halkan elnevette magát, majd még egy lágy, de rövid csókot követve, kézen ragadott és a jacht alsó részébe húzott maga után. Végre kicsit körülnézhettem, és bevallom ugyanolyan szép volt lent is, mint fent. Meglepetésemre volt ott minden, csak kisebb méretben. Volt egy kisebb konyha, egy fürdő, még volt meglepetésemre egy kis társalgó hely is, ami elég modern volt. Aztán a szobát is szemügyre vettem, ami meglepetésemre, tágas volt és nagyon szép. Úgy látszik ezen a jachton inkább a szobára tették a hangsúlyt. Ott nézelődtem egy kicsit, mire észbe kaptam, hogy Taylor eltűnt, de ahogy kigondoltam, már mellém is lépett és két pezsgős pohárral a kezében, az egyik nekem adta. Viszont a pohárban nem pezsgő volt, hanem valami piros szénsavas nem tudom mi, így kérdőn néztem vissza Taylorra.
- Ez mi?
- Hát… mivel nem ihatsz alkoholt, és amúgy se ittunk volna, ezért rendes pezsgő helyet… - mosolyodott el huncutul.
- Csak nem? – ráncoltam rá a homlokom mosolyogva.
- De – bólogatott – gyerek pezsgőt kapsz! – mosolygott kacéran.
- Jaj, de bolond vagy! – ingattam a fejem nevetve – de ez is jó – vontam meg a vállam.
Taylor is elnevette magát, majd ismét magamra hagyott néhány percre, és mivel már éreztem, hogy kezd fájni a lábam ebben a cipőben, úgy döntöttem, hogy lehúzom. Így az ágyra ülve, hamar ledobtam, és keresztbe téve a lábamat, szürcsölgettem az „italomból”, míg vissza nem jött Tay.
- Szóval, hogy is volt ez a szülős dolog? – kérdeztem, miután újra jelenlétét adta.
- Mondjam el? – sóhajtott fel mosolyogva
- Ühüm – bólogattam hevesen.
Leült mellém mosolyogva, majd egy halvány csókot adva ajkaimra, hátradőlt az ágyon és lassan belekezdett a mondandójába.
- Szóval? – húztam fel rá a szemöldököm és feküdtem hasra mellé – mondd csak el, hogy szövetkeztél te össze velük? – mosolyogtam rá – egyáltalán mióta tervezed?
- Őszintén? Néhány hete már tervezgetem, csak mikor volt az a kis megingás közöttünk, akkor megijedtem, és inkább abbamaradt.
- És hogy vagy mikor kérdezted meg a szüleimet?
- Tegnap előtt – vágta rá.
- Akkor velem voltál – értetlenkedtem.
- Délután, igen! – bólogatott.
- Akkor ezért nem volt otthon anyukám reggel? – húztam fel a szemöldököm.
- Ezért sem.
- Hogy-hogy?
- Mert ő jött velem – nézett a gyűrűs kezemre – gyűrűt venni.
- Oh, tényleg? – vigyorodtam el – de mondd, hogy te választottad! – szögeztem le gyorsan – mert anyukámnak fura ízlése van gyűrűk terén. De ez nagyon szép – mosolyogtam rá.
- Én választottam – mosolygott – csak elhívtam, hogy besegítsen.
- És mit szóltak hozzá? Apu nem izélt, hogy „felejtsd el” meg ilyenek? – húztam el a szám.
- Nem, dehogy – ingatta a fejét – képzeld, mindketten egyből igen-t mondtak. És örültek is.
- Tényleg? – döbbentem le.
- Ühüm – mondta büszkén.
- És a te szüleid?
- Anyutól kérdeztem meg először, hogy mit szólna hozzá. De akkor még csak gondolkodtam rajta. És egyébként azt mondta, hogy ideje már komolyabb szintre lépni.
- Szóval örült?
- Igen – kuncogta el magát.
- És tudja még más is?
- Nem – ingatta a fejét – ha arra célzol, hogy Lauren tudja-e. Nem, nem tudja. Mert tudom, hogy úgyis addig-meddig magyarázott volna, míg ki nem fecsegi.
- Hát… igen – nevettem el magam.
- És mit gondolsz? Tervezgessük vagy… - nézett rám kérdőn.
- Oh, vagy te már az esküvőt is akarod? – néztem vissza rá meglepődve.
- Hát, gondolom! – vágta rá.
- Majd ha visszanyertem az alakomat, akkor!
- Még el se veszítetted.
- De elfogom. Ne izgulj, nem fogom meggondolni magam – simogattam meg az arcát.
- Akkor jó – mosolyodott el.
- Addig meg kipróbáljuk a jegyességet – mosolyogtam rá.
- Jól hangzik – csillant fel a szeme.
- De ugye tudod, hogy mostantól nincs olyan, hogy megtetszik neked egy másik lány és elkezdesz vele flörtölgetni!
- Úgy mondod, mintha mindig azt csinálnám – húzta fel a szemöldökét.
- Nem, de ismerlek milyen vagy. Neked minden lány szép meg aranyos, és hagyod, hogy rád vessék magukat.
- De ez rád is vonatkozik akkor!
- Mikor flörtöltem én más fiúkkal? – hökkentem meg.
Erre csak felhúzta a szemöldökét, jelezve, hogy tényleg van rá példa, amikor rendesen végig néztem egy-két fiút. De a szemünket legeltetni csak lehet. Ahogy szokták mondani, mindent a szemnek, semmit a kéznek.
- Jó, volt egy-kettő – vontam meg a vállam – de most már nem lesz. De a szememet legeltetni csak lehet.
- Akkor nekem is! – szögezte le.
- Jó – motyogtam – de semmi több!
- Semmi több! – ismételt engem.
- Rendben – bólintottam – akkor most már csapjunk bele az éjszakába – álltam fel mellőle egy kacér mosollyal.
Felcsillant a szeme és ő is huncutul elmosolyodott értve célzásomat, de ugyanúgy heverészett tovább az ágyon elkényelmesedve, végig rajtam tartva a szemét. Hirtelen döntésem követve, a fürdőbe indultam ugyanazzal a mosollyal.
- Ne rosszalkodj! – szólt utánam Tay csibészesen.
- Pedig arra készültem! – szóltam vissza mosolyogva.

Magam mögött bezártam az ajtót, és mivel direkt, egy igen szexi fehérnemű volt rajtam, ezért levettem magamról a ruhát, igazítottam magamon egy kicsit, majd egy pillantást vetve a tükörbe, ugyanazzal a kacér mosollyal léptem ki. Taylornak egyenesen a szemébe néztem, és vártam a reakcióját. Először egy huncut mosollyal húzta fel a szemöldökét, majd testemen végigpásztázva, az ajkaiba harapott. Hogy növeljem a vágyat, közelebb mentem hozzá, de mielőtt „rávetettem” volna magam, 360 fokos fordulatot tettem előtte, majd újra szembe kerülve vele, az ágyékára másztam és mohón az ajkaira tapadtam. Édes ajkaival szenvedélyesen csókolt vissza, mialatt a derekamat két kezét összekulcsolva fogta át. Elválva egymástól, belenéztem vággyal teli tekintetébe, majd felülve rajta, levettem róla az inget, majd egyből ülő helyzetünkbe, ismét, ezúttal Taylor harapott rá ajkamra. Mindketten visszaestünk az ágyra, és levegőért kapkodva váltam le édes ajkairól, majd a nyakától kezdtem el elönteni forró csókjaimmal. Végigcsókoltam a mellkasán, és mind a nyolc kockáján, s közben vággyal teli mély sóhajok hagyták el a száját. Majd visszafelé haladva, ugyanígy csókoltam kínzó lassún, hogy vágyát egyre jobban fokozzam. Ajkaihoz érve, ismét rátapadtam szenvedélyesen, majd hirtelen Taylor derekamat erősen megragadva, maga alá utasított, így a kocka megfordult és ezúttal ő kezdte el nyakamat kényeztetni finom csókjaival. Kezével megemelt egy picit, s a melltartóm csatjával kezdett bíbelődni, de hogy segítsek rajta, jobban felemelkedtem, épp, hogy csak elérjem, majd gyors mozdulatokkal kikapcsoltam és az ágy mellé dobva, visszafeküdtem, hogy folytathassa a már amúgy is túlfűtött vágyam fokozását. A nyakamnál kezdte, majd egyre lentebb haladva, kezelésbe vette immár csupasz mellemet. Ekkor már nem tudtam visszafojtani feltörő nyögésemet és a lélegzetem is egyenlőtlenné vált. Kezemmel beletúrtam hajába, s önkéntelen mozdulatként, ajkaimba haraptam bele. Ott időzött egy kis ideig, majd egyre lentebb haladva, a púpomat, illetve a hasam negyed részét csókolta körbe. Hirtelen megállt a csóközön, és fejemet odahajlítva, láttam, hogy Taylor ráncolt homlokkal néz rám.
- Mi a baj? – suttogtam vággyal telin.
- Nem lesz baja a… pocaklakónak – nézett rám aggódva.
- Nem – suttogtam a fejemet ingatva.
- Ez biztos?
- Igen. Olvastam, úgy, hogy bízhatsz bennem – emlékeztem vissza még anno, amikor az interneten tanulmányoztam a terhességről szóló weblapokat.
Halványan elmosolyodott, majd fentebb csúszva, az ajkaimra tapadt szenvedéllyel telin. Ahogy csupasz forró bőrünk érintkezett, még jobban felfokozta bennem a vágyat és egyre jobban akartam érezni Őt. Ezért nem bírva tovább, csókunkba belenyögtem. Taylor szorosan átölelt, s ágyékát még szorosabban lábam közé nyomta, ezzel éreztetve velem, hogy benne is teljesen fel van fokozódva a vágy. Mély csókokba forrtunk össze, majd zihálva váltunk el egymástól, levegőért kapkodva. Nem bírtam már magammal. Teljesen elveszítettem a fejem, és már csak magamba akartam érezni végre. Összenéztünk, s látva már vággyal teli szinte feketén világító szemét, rájöttem, hogy már ő sem tud ép ésszel gondolkodni és csak arra vár, hogy a magáévá tegyen. Felemelkedett rólam, majd mutató ujjaimat a bugyimra helyeztem, s Taylor kis segítséggel segített lerántani rólam. Ő is lehámozta magáról a nadrágját, majd ismét fölém hajolva, lágyan megcsókolt. Karomat a fejem fölé helyeztem, majd Tay egy mozdulattal gyengéden belém hatolt. Ahogy megéreztem magamban, egy kéjes nyögés hagyta el a számat. Lassan ringatózott bennem, s közben halvány csókokra odahajolt ajkaimhoz. Így tett egy jó ideig, hogy minél tovább tartson, de közben végig éreztem, hogy megfeszül a teste az elfojtott vágyai miatt. Kezét összekulcsolta a fejemnél lazán heverésző kezemmel, majd szorosan összefonva kezünket, hirtelen már nem bírva tovább, tempót váltott, s nagyobb lökéseivel, mindkettőnkből egy hangos nyögés tört fel. Annyira akartam Őt, egyre mélyebben. Másik kezemmel a csupasz hátába markoltam, s közben egyre jobban éreztem, hogy közel a mennyország kapuja. Gyengéden végig simított arcomon, s mélyen a szemembe nézve, forrón csókolt meg, közben újra lassítva tempóján, így késleltetve a beteljesülést. Szétválva egymástól, újabb nyögés hagyta el a számat, s Taylor felbátorodva immár visszaváltott gyorsabb tempójára. Kéjes sóhajok, szerelemmel és szenvedéllyel teli érintések egyaránt keveredtek. Összeért forró bőrünkön csorgott a vágy izzadtsága. Majd hirtelen egy remegés ment át rajtam, s Taylor megfeszült testével, egy utolsó mélyre hatoló lökéssel, az édes gyönyör kapuját mindketten átléptük. Lihegve a nyakamhoz bújt, én pedig gyengéden végigsimítottam hátán, majd nyakára adtam egy halvány csókot.
Néhány percig így maradtunk, míg kedélyeink lecsillapodtak, majd Taylor felemelte rólam a fejét és halványan elmosolyodva gyengéden megcsókolt. Szétválva egymástól mellém gördült, én pedig felé fordulva, felkönyököltem és csak néztem az arcát. Érezve, hogy folyamatosan őt nézem, visszanézett rám, s elmosolyodva, magához húzott, majd egy puszit nyomva a homlokomra, a mellkasára tettem a fejem, és hallgattam a szívverését. Néhány percig így feküdtünk, a csönddel és egymással körbe zárva, majd hirtelen, fogalmam sincs, hogy honnan vagy miért, de úgy éreztem, hogy majd éhen halok, annak ellenére, hogy viszonylag nem is olyan rég vacsoráztunk.
- Te nem vagy éhes? – néztem fel rá
- Nem – kuncogta el magát.
- Mert én majd éhen halok – vallottam be.
- Biztosan találsz valamit a konyhába – mondta mosolyogva.
- Oké – vágtam rá.
Egyből lemásztam az ágyról, majd, hogy legyen valami rajtam, mégse meztelenül rohangáljak itt, magamra kaptam Taylor ingét, ami szintén a többi ruhánkkal együtt az ágy mellé volt dobva, majd a konyha felé igyekeztem. Benéztem először a szekrénybe, ahol meglepetésemre találtam is egy kis harapni valót, majd a hűtőbe is bekukkantottam inni valóért. Épp be akartam zárni a hűtőt, amikor hirtelen megláttam benne egy tál epret. Persze azonnal megkívántam, és gondolkodás nélkül kivettem, majd a nassolni valóval, az eprekkel és némi inni valóval mentem vissza Taylorhoz.
- Látom felpakoltál – nézett rám kuncogva.
- Éhes vagyok! – motyogtam közben bekapva egy chipset.
-
Végig csak kuncogott rajtam. Lepakoltam közénk a hozott enni-inni valókat, majd a mellé térdeltem, hogy szembe lehessek vele, és elkezdtem eszegetni. Falánkságomat Taylor felhúzott szemöldökkel és mosolyogva figyelte, amire úgy éreztem válaszolnom kell.
- Tudod! – néztem rá – a terhesség átka. Kettő helyett kell ennem – motyogtam neki ismét bekapva egy epret.
- Oké – kuncogott – nem baj. Csak nálad ez valami szokás, hogy mindig Az után eszel? – húzta fel a szemöldökét még mindig mosolyogva.
- Hm…? – néztem rá értetlenül.
- Nem vetted még észre? Mert én igen – mosolygott.
- Tényleg? – húztam fel a szemöldököm.
- Ühüm – bólogatott.
- Hm… biztos – vontam meg a vállam –ha te mondod – és ezzel nem is foglalkozva, inkább falatozgattam tovább.
Néhány percig így eszegettem csöndben, Taylor pedig csak nézett, majd éreztem, hogy kezd zsibbadni a lábam, ezért a párnát felpóckoltam, és háttal neki dőltem. Végig éreztem, hogy Taylor nézi minden mozdulatomat, ami már kezdett kissé zavarba hozni.
- Mi az? – néztem rá mosolyogva.
- Semmi – kuncogott – csak olyan jó ízűen eszel, hogy mindjárt én is megéhezek – mosolygott.
- Hát, akkor jó étvágyat – toltam közelebb hozzá a chipses zacskót és az epres tálat.
- Köszi – vett el egyből az eperből mosolyogva.

Jó néhány percig csöndben eszegettünk, s ez idő alatt sokszor ütközött a tekintetünk. Jó volt ez a kis csönd. Egyáltalán nem volt kínos. Újra Taylorra néztem, aki épp a hasamon tartotta a szemét. Valójában ekkor újra rádöbbentem, hogy tényleg van egy még kifejletlen baba bennem, aki a Tayloré és az enyém. Eddig is elhittem, de nem igazán fogtam fel. Persze tudom, hogy vigyáznom kell magamra meg minden, de még sajnos néha elfelejtem, hogy növekszik bennem valaki. Hirtelen Taylor a köztünk lévő nasikat átpakolta a másik oldalamra, majd átkarolta a derekamat, és fejét a hasamra tette gyengéden, amitől mosolyognom kellett, hiszen hihetetlen az, hogy ennyire érzi, hogy apa lesz. A kezével elkezdte simogatni a hasamat, és ez elmondhatatlanul jól esett. Nagyon örültem annak, hogy tényleg érdekli a kis pocaklakó. És komolyan azt érzem, hogy örül annak, hogy apa lesz. Egyébként biztos vagyok abban, hogy kitűnő apja lesz a babának, hiszen Taylortól jobbat nem is kívánhatnék neki. Elmosolyodtam ezen tettére, és az arcát kezdtem el simogatni szeretetteljesen. Olyan aranyos volt és kisfiús. Mint aki az anyukája gyengédségére vágyik, közben pedig tőlem kéri. Pedig szokott ilyen kis bújós lenni, de most különösen nagy örömmel töltött el. Főleg az, hogy ilyen szeretetteljesen simogatja a hasamat, tudva, hogy ott növekszik a gyereke. Nagyon nagy megkönnyebbülés ez nekem, hiszen tudom, hogy nem fog magamra hagyni, és ahogy ismerem, mindenben akar majd segíteni. Szerintem még a pelenkázást is bevállalja, ha szépen meg fogom kérni rá. Ekkor el is döntöttem magamban, hogy most már nem fogok nemet mondani arra, ha jönni akar velem a vizsgálatra, mert látom, hogy érdekli és látni akarja. Bevallom már én is nagyon szeretném látni, és irtó kíváncsi vagyok, hogy vajon fiú vagy lány lesz, vagy esetleg kire fog hasonlítani. Bár én nagyon remélem, hogy Taylorra fog és azt is remélem, hogy akármilyen nemű lesz, Taylor természetét fogja örökölni, hiszen tőle kedvesebb és segítőkészebb férfit, még nem hordott a hátán a föld. Persze szeretném, ha tőlem is örökölne néhány dolgot, de csak a jókat. Azt nem akarom, hogy a forrófejűségemet örökölje. De viszont annak örülnék, hogyha a tehetséget tovább vinné. Legalább valamelyikünkét. Bár természetesen majd az lesz, aki akar lenni. Nem fogom megmondani neki, hogy „na, te most ez meg ez leszel. Tetszik, nem tetszik. Ez van”. Sose mondanék neki ilyet. Mindenkinek van joga eldönteni, hogy mi szeretne lenni, ha felnő. És, bárhogy fog dönteni, én biztos vagyok benne, hogy támogatni fogom. Na, de ezzel jó messzire el is mentem, hiszen még azt érjük el, hogy megszülessen. Bevallom már kicsit izgatott is vagyok, hogy mikor fog nőni a hasam. Most már túltettem magam azon, hogy sokkal nagyobb leszek és hízni is fogok jó néhány kilót, de úgy vagyok vele, hogy lesz időm leadni, és ha valakinek nem tetszik, akkor ne nézze. De persze a kilókkal kapcsolatban, inkább azon leszek, hogy minél vitamindúsabbat egyek, és ne legyen hizlaló, mert azért nem akarok olyan sokat felszedni.
Ezeken gondolkodva, az éhségem is alább hagyott és még jó néhány percig feküdtünk így. Ránéztem félig az arcára, és láttam rajta, hogy kezd álmosodni.
- Hé, gyere ide! – simogattam meg a fejét mosolyogva.
Felemelkedett álmos tekintettel, amin ismét csak mosolyognom kellett, hiszen annyira édes volt. Elpakoltam az éjjeli szekrényre a chipses zacskót, az üres tálat és az inni valót is, majd Taylor fáradtan befészkelte magát az ágyba, én pedig oda bújtam hozzá, alig néhány milliméterre egymás arcától. Megsimogattam lágyan az arcát, és erre Taylor mindkét karjával magához húzott, így immár a hátát kezdtem simogatni gyengéden és a nyakába belepuszilva, halkan szóra nyitottam a szám.
- Köszönöm ezt a mai estét – suttogtam a fülébe.
Erre csak elmosolyodott és engedve szoros öleléséből, mélyen a szemembe nézett.
- Nagyon szeretlek! – motyogta.
- Én is szeretlek! Nagyon! – mosolyodtam el én is.

Újra megsimogattam az arcát, és egy gyengéd csókot leheltem ajkaira, majd szorosan magához húzott, és összebújva, hamar éreztem, hogy rám telepszik a fáradtság. De még hallgatni akartam édes szuszogását, ezért még nem akartam elaludni. Hírtelen a tekintetem az ujjamon heverésző gyűrűre terelődött, amire ismét elmosolyodtam. Annyira szép volt ez a mai este. Tele szerelemmel, szenvedéllyel és romantikával. Bevallom, már nagyon várom, hogy Misis Lautner legyek. Bár elég furán fog hangzani az, hogy Szandra Lautner, ezért a saját nevemnél fogok maradni, de papíron természetesen azért még is csak Misis Lautner leszek.
Még egy ideig ezen gondolkodva, éreztem, hogy a szemem kezd nehezedni. Így Taylorhoz szorosan oda bújva, hamar álom jött a szememre….

125 rész:

Reggel egy finom nyakra-puszira ébredtem, s egyből tudva, hogy hol vagyok, lassan nyitottam ki a szemem elmosolyodva. Ahogy felnyitottam, egyből úgy éreztem, mintha a mennybe lennék, ugyanis Taylor mosolygós arcával találtam szembe magam.
- Jó reggelt, napfényem – puszilt bele gyengéden az arcomba.
- Jó reggelt – néztem rá fülig érő mosollyal.
- Látod? – biccentett az ablak felé, mire egyből oda meresztettem a szemem, de nem értette, miért kell oda néznem – mosolyogsz és a nap is kisütött – puszilt bele ismét az arcomba.
Erre ismét elvigyorodtam, hiszen csodálatos érzés, ha az ember erre kel fel. Elemelkedett az ágytól, majd kiment és kíváncsian vártam, hogy mikor jön vissza. De ahogy visszajött, meglepetten néztem rá, hiszem egy tálcával tért vissza, amiből levettem, hogy biztos reggeli.
- Reggeli is van – motyogta rám kacsintva.
- És te csináltad? – mosolyodtam el.
- Ööh… nem – kuncogta el magát és tette le mellém a tálcát. Majd ő is leült és egy puszit nyomott a nyakamra.
- És palacsinta? – néztem a még gőzölgő finomságra, majd Taylorra csillogó szemekkel – szóval akkor ki csinálta?
- Az étterem csinálta – mondta sunyítva.
- Nem baj – kuncogtam el magam – a szándék a lényeg – fogtam meg egy villát, majd be is kaptam az első falatot – hmm… finom – bólogattam elégedetten.
Erre csak elmosolyodott, majd újabb adag gyengéd reggeli puszival halmozta el az arcomat. Folyamatosan mosolyogtam. Egyszerűen lehetetlen volt lehervasztani fülig érő mosolyomat. Majd ránéztem csillogó szemekkel, és ajkaimra tapadt finoman, egy rövid csók erejéig.
- Hm… tényleg finom – mosolyodott el kacéran.
Elnevettük magunkat mind a ketten, majd ismét egy halvány csókot adtam neki, és újra a palacsintára vetettem magam.
- Te fürödtél már? – néztem Tay-re,- aki egyébként már teljesen fel volt öltözve - miután végeztem a finom palacsintákkal.
- Ühüm – bólogatott mosolyogva.
- Oh – hajtottam le a fejem – nem jössz velem? – néztem rá csillogó szemekkel.
- Hmm… - mosolygott huncutul – jó lenne, de… nem akarok megint vizes lenni.
- Jó kifogás – vágtam rá.
- Nem, komolyan – kuncogott – amúgy is kábé egy óra múlva le kell adnom a jachtot.
- Ja – bólintottam – akkor megyek egyedül – álltam fel végig a szemébe nézve, hívogatóan.
De ellenállva, csak mosolygott rám, és megbukva tervem, miszerint hátha nézésemre még is megenyhül, egyedül zárkóztam be a fürdőbe és gyorsan lekapva magamról Tay ingjét, a zuhany alá álltam és elkezdtem magam verettetni a vízzel.
Miután végeztem, látva, hogy már Tay kikészítette a törölközőt, magam köré csavartam egyet és a szobába lépve, felhúzott szemöldökkel és mosolyogva figyeltem, ahogy Taylor az ágyon elterülve henyél.
- Úgy látom, ma lazára vetted a figurát! – mondtam neki kuncogva.
- Ühüm – bólogatott mosolyogva.
Gyorsan kivettem a táskámból a bekészített egyszerű felsőt, és a farmer ruhát, majd a fürdőbe visszalépve felöltöztem és gyorsan összefogtam a hajamat.
- Kész vagyok – álltam meg Tay előtt, készen állva a haza menetelre.
- Uh – nézett végig rajtam mosolyogva – hová mész?
- Haza – vágtam rá kuncogva.
- Csini cucc – bólogatott.
- Köszi – mosolyogtam rá.
Elmosolyodott majd feltápászkodva az ágyról, belepuszilt az arcomba. Gyorsan összepakoltam a holmijainkat, majd felmentem a fedélzetre, ahol már Tay várt.
- Most már elárulhatod, hogy kié a jacht – néztem rá felhúzott szemöldökkel.
- Egy ismerősömé – mosolygott – mielőtt hazamegyünk, elviszem neki a kulcsokat.
- Máskor is csinálhatsz még ilyet – vigyorodtam el rá.
- Oké – kuncogott.
Elvette tőlem a táskákat, majd egy halvány csókot váltva, elindultunk az autó felé. Ám, ahogy közeledtünk oda, már messziről láttam, hogy fotósok kószálnak erre, majd ahogy megláttak minket, egyből felénk vették az utukat.
- Jaj, ne! – morogtam Taylorra nézve – muszáj elrontaniuk a kedvemet – motyogtam.
- Nyugi – mosolygott és fogta meg a kezem, mivel hirtelen még több fotós feltűnt, és általában annyira szoktak nyomulni, hogy volt olyan, hogy kettészakítottak minket. Na, olyankor elég szépen megijedek, mert akkor már a fotósok erőszakosak meg minden. Utálom ezt.
Ráadásul most csak ketten voltunk, semmi testőr vagy valami segítő ember nem volt velünk, így egyedül kellett megbirkózni azokkal a fránya paparazzikkal. Hamar odaértek hozzánk, majd egyből a gépükkel elkezdtek kattogtatni, és közben magyaráztak nekünk valamit, de mi oda se figyelve sétáltunk az autó felé. Szerencsénkre most nem voltak olyan erőszakosak, és megtartották a tisztes távolságot, de azért persze eléggé zavart, hogy már reggel az arcomba fele nyomják a kamerát. A magyarázásaikból nem sok mindent értettem, de egyet mindketten megértettünk Taylorral. Nem tudom melyik fotós, de észrevette a gyűrűt a kezemen, és egyből Taylorra rákérdezett, hogy mit is jelent az. Erre csak mindketten úgy válaszoltunk, hogy egymásra néztünk elmosolyodva, de egy szót sem szóltunk. Elvégre mi közük van hozzá, de persze, azért büszke voltam, hogy ott virított az ujjamon az a gyönyörű gyűrű. Az autóhoz érve, Tay bedobta a hátsó ülésre a táskánkat, én pedig addig beültem az anyós ülésre, majd mellém vágódva indított és már indultunk is.
- Már látom a holnapi címlap sztorit! – motyogtam Taylorra nézve, miután elindultunk.
- És mit fognak írni? – nézett rám mosolyogva.
- Taylor Lautner megnősül és egy nagy kérdőjellel utána. Úgy, hogy lehet meg is veszem azt az újságot – gondoltam bele – kíváncsi vagyok mit fognak összehordani.
- Majd nekem is mutasd meg – mosolygott.
- Oké – bólintottam mosolyogva.
A haza úton nem sokat beszéltünk, inkább csak a pillantásainkkal „beszélgettünk”. Majd megállt előttünk, és látva, hogy nem akar kiszállni kérdőn néztem rá.
- Nem jössz be?
- Nem, mert mennem kell. Délután lesz egy megbeszélés az Abduction miatt – húzta el a száját.
- Ja, értem – szomorkodtam el – de azért át jössz ma még nem? – csillant fel a szemem elmosolyodva.
- De – mosolyodott el ő is – majd este valamikor.
- Úgy is jó – bólintottam – akkor, szia – hajoltam oda egy halvány csókért.
- Szia – mondta lágyan.
Még egy csókváltás után, kiszálltam az autóból, kivettem a táskám, majd intve még neki, bementem a házba. Ahogy beléptem, épp anyukám sündörgött a konyhában, s amikor meglátott engem, egyből elmosolyodott.
- Szia – köszöntem neki fülig érő mosollyal.
- Szia – mosolygott rám – na, hogy telt az este? – vigyorgott.
- Azt kell mondanom, hogy… - mentem közelebb kuncogva – gonoszak vagytok! De életem legszebb estéje volt – vigyorogtam rá.
- Jaj, na, gyere ide! – nevetett fel ő is boldogan és jött közelebb megölelni – gratulálok – motyogta szorosan átölelve.
- Köszönöm – mondtam boldogan.
- Na, hadd nézzem. Hogy áll rajtad – bújt ki ölelésemből és a kezemet megfogva, az ujjamon heverésző gyűrűt kezdte el fürkészni – nagyon jól áll – nézett fel rám mosolyogva.
- Ahj, olyan boldog vagyok – sóhajtottam nagyot mosolyogva.
- Hát el is hiszem – vágta rá.
- Annyira romantikus volt és szép és… minden – emlékeztem vissza – először az a jacht, aztán a repülő, és a gyűrű – haraptam bele ajkaimba visszaemlékezve az este további részére, amit már nem kívántam megosztani drága anyukámmal – még álmodni se mertem arról, hogy ilyen csodálatos dolog fog velem történni – ültem le a pulthoz, hogy tovább meséljek anyukámnak – olyan szépeket mondott nekem, hogy majd elsírtam magam – sóhajtottam ismét boldogan – de persze nem sírtam. Nem akartam elrontani a pillanatot. Aztán ma reggel is már úgy keltett fel, hogy hozott nekem palacsintát meg minden – vigyorogtam – most tényleg hihetetlenül boldog vagyok. És ez a gyűrű – néztem a kezemre – imádom! Annyira szép. Minden tökéletes volt – áradoztam.
- Jó titeket végre így látni – bólogatott mosolyogva – megérdemlitek mindketten a boldogságot.
- Hm… igen – bólogattam egyetértően – és ti mit szóltatok hozzá, amikor megkérdezte? Mert elmesélte azt is, hogy eljött hozzátok engedélyt kérni.
- Én megmondom neked őszintén, hogy örülök. Tényleg örülök. Egyrészt azért, mert tudom, hogy a kisbabának biztos családja lesz, a másik pedig, hogy megnyugtató érzés, hogy ilyen fiú, vagyis jobban mondva, már férfi. Na, szóval, hogy ilyen férfi mellett vagy, mert tudom, hogy vigyáz rád, és szeret – mosolygott.
- Igen, így van. És apa?
- Ő először kicsit hezitált, mert szerinte túl fiatalok vagytok, de végül beleegyezett. Meg elmondtam neki, hogy én mit gondolok erről és igazat is adott nekem, így ő is megnyugodott.
- Ez jó. Örülök – mosolyogtam – tegnap este is olyan aranyos volt Taylor – néztem anyukámra csillogó szemekkel – ráfeküdt a hasamra, meg simogatta és ez annyira jó érzés volt. És pocaklakónak hívja a babát.
- Oh – lágyult el anyukám mosolyogva.
- Komolyan alig várom, hogy elvegyen. De megbeszéltük, hogy majd csak akkor lesz esküvő miután visszanyertem az alakomat, mert ha már a mi esküvőnk, akkor szép akarok lenni.
- Nem is lenne túl jó ötlet, már hónapok múlva egyből összeházasodni. Élvezzétek ezt a helyzetet, és ha úgy adódik, akkor tervezhetitek az esküvőt is.
- Igen. Szerintem is. Most inkább a babára kell koncentrálni – mosolyogtam – el se hiszem komolyan – ingattam a fejem – megkérték a kezem.
- Bizony – mosolygott.
- És gyereket várok – tettem még hozzá – huh. Nem gondoltam volna, hogy 18 évesen már ez történik velem. De ez jó dolog – mosolyogtam – és tényleg már alig várom, hogy megláthassam a kis pocaklakómat. Meg, hogy ölelgessem, és vigyázzak rá – képzelődtem el, már kilenc hónappal később.
- No lám. Már is előjött belőled az anyai szeretet – vigyorodott el anyukám.
- Lehet – mosolyogtam megvont vállal – meg a házvásárlást is várom már. Mindent várok – kuncogtam el magam.
- Elhiszem – kuncogott velem.
Hirtelen eszembe jutott, hogy Lauren még semmit sem tud erről az egészről és mi hamarabb el akartam neki mesélni, így úgy döntöttem, hogy már is átmegyek hozzá és eldicsekszem a történteket.
- Na, de megyek Laurenhez – álltam fel mosolyogva – elmesélem neki és szerintem, ha meg tudja majd ki fog csattanni az örömtől, ahogy ismerem.
- Menj csak – mosolygott.
De mielőtt elindultam volna, gyorsan felvittem a táskámat a szobámba, majd a garázsba érve, beugrottam az autómba, és kigurulva már indultam is hozzá. Azon a kis útszakaszon, már azon töprengtem, hogy, hogy adjam be neki úgy, hogy meglepetésként érje. Eszembe jutott, hogy talán szomorúnak tettetem magam, de ezt hamar el is vetettem, mert most az örömtől nem lennék képes erre. De végül úgy döntöttem, hogy majd spontán fogok cselekedni. Ahogy leparkoltam elé, kiszálltam, majd egy kopogás után, Lauren kiabált ki, hogy menjek nyugodtan. Gondolom akkor észrevehette az autómat. Így bementem s látva, hogy a konyhában épp mosogat, elmosolyodva mentem közelebb.
- Szia – mosolygott
- Szia – mosolyogtam vissza én is.
S ezután újra a mosogatni kezdett lehajtott fejjel, én pedig hirtelen döntés szerint, közelebb mentem, és, hogy direkt észrevegye a gyűrűmet, feltűnően meglengettem előtte a kezemet.
- Csak nem? – nézett fel rám kidülledt szemekkel – Úristen! Nem mondod! – mosolygott meglepődve.
- De, jól látod! – vigyorogtam boldogan.
- Úristen – törölte meg gyorsan a kezét – megkérte a kezed? – jött közelebb vigyorogva és nézte meg a gyűrűmet.
- Igen – bólogattam hevesen.
- Hát ezt nem hiszem el – nézett fel rám – nagyon gratulálok – ölelt meg mosolyogva.
- Köszi – néztem rá boldogan kibújva az öleléséből.
- Hű és ez a gyűrű. Nagyon szép – nézte meg ismét – hát ez… - ingatta a fejét mosolyogva – nem hiszem el. Úristen! A barátnőm már menyasszony is egyben.
- Hát igen – vigyorogtam rá.
- Mindent mesélj el. Mindent! – hadarta el észbe kapva.
Gyorsan leültünk a kanapéra és elkezdtem neki mesélni. Egészen az elejétől, ahol még csak titkolóztak előttem, a végéig, mindent elmondtam neki. Még a kényesebb részekbe is beavattam. Órákig csak áradoztam neki, amit csillogó szemekkel hallgatott végig. Még a reggelt is elmeséltem, egészen addig, amíg el nem ment Taylor. Majd miután végeztem, végre ő is szóra nyitotta a száját.
- Hű. Ha tudnád, mennyire irigyellek most – mosolygott végig barátságosan a kezemet fogva – jön a gyerek, és már menyasszony is vagy. Hát komolyan megáll az eszem.
- Tudom, külső szemlélőnek kicsit furcsa, mert még fiatalok vagyunk, de… érettebbek vagyunk a korunknál és őszintén már nagyon várom, hogy Misis Lautner legyek.
- Nem, én nem azért mondom – ingatta a fejét – nekem az a fura, hogy úristen – kuncogta el magát – még most volt az, hogy a boltban összefutottunk és a stylisztod lettem, azóta pedig legjobb barátnők vagyunk, most pedig férjhez mész és lesz egy iszonyat aranyos pici babátok.
- Hmm… igen – mosolyogtam – még nekem is fura ez. De ugyanakkor… iszonyat boldog vagyok.
- Hát gondolom.
- Tényleg… ha jól belegondolok mindketten sokat szenvedtünk és most ez annyira szép, hogy így megoldódott minden és már nincsenek bonyodalmak. És legfőképpen az, hogy mindketten nagyon boldogok vagyunk. És… - sóhajtottam boldogan – annyira szeretem Taylort. Komolyan – mosolyogtam – az se érdekelt volna, ha tizenhat évesen kéri meg a kezem, mert akkor is hozzá mentem volna.
- Tényleg így van egyébként – komolyodott el egy picit – hányszor sírtál, mert vagy összevesztetek, vagy szakítottatok hirtelen, vagy… az a félreértős időszak volt és nem lehettetek együtt. Esküszöm, mintha egy szappanoperába csöppentem volna – kuncogta el magát – és én is nagyon örülök, hogy végre végül minden jól sült el. Remélem most már nem lesz semmi gond köztetek.
- Én is remélem – bólogattam egyetértően.
- És annak is örülök, hogy ennek a szerelmi történetnek a részese lehetek – mosolygott – mert komolyan eddig azt hittem, hogy ilyen csak a filmekben van, de megmutattátok, hogy igenis létezik a nagy szerelem. Ne érts félre, én is szeretem Jace-t, egyre jobban. De… huh. Köztetek még egy kilométerről is érezni lehet, hogy dúl a love.
- Tényleg? – kuncogtam rajta.
- Tényleg – vágta rá – a nézésetekből és, ahogy beszéltek egymásról, már onnan lehet tudni.
- Hmm… - mosolyogtam rá – de még mindig van egy baki – jutott eszembe.
- Mi az?
- A média – vágtam rá – bár ez sose állt közénk, de ha kiderül, hogy terhes vagyok, akkor félek attól, hogy szét fognak szedni minket. Ráadásul ma reggel, amikor eljöttünk a jachtról, elkapott minket néhány fotós és egyből kiszúrták a gyűrűmet. Mondjuk az nem is olyan nagy gond, hiszen arról úgy sem tudnak rosszat írni. Bár, ahogy ismerem a média mocskosabbik részét, biztosan találnak valami rosszat benne. Mindegy is – legyintettem – csak meg kell próbálni nem foglalkozni velük.
- Így van – bólogatott.
- Na meg persze azért félek is, a babától. Mármint nem pont a babától, csak az azzal járó dolgoktól. De így minden könnyebb lesz, hogy Taylor is ott lesz mellettem. Ráadásul képzeld rávettem magam, hogy majd eljöhet a vizsgálatokra.
- Oh – kuncogott – biztos örülni fog neki.
- Hát ezzel nyaggat már egy ideje, úgy, hogy biztos örülni fog.
- Jaj, te nő! – sóhajtott hirtelen Lauren – alig várom már, hogy kiderüljön milyen nemű lesz – vigyorgott.
- Az még nem most lesz – kuncogtam el magam – de megígérem, hogy ha elkezdek neki vásárolgatni, akkor téged mindenképp magammal viszlek.
- Ez alap! – vágta rá mosolyogva – meg segítek berendezkedni az új házatokba. Uh, tényleg! – eszmélt fel – mondd, hogy nem költöztök messze!
- Nem költözünk messze – mosolyogtam – legalábbis az a terv. Nem akarok távol lenni a családomtól. Azt tervezem, hogy ezen a környéken keresünk házat. De ezzel még ráérünk. Először a búcsú koncerten legyünk túl, aztán meg kell várni, míg lenyugszik a média és majd csak utána fogunk házat keresni. Ráadásul Taylor decemberben forgatni megy, úgy, hogy az utolsó időszakomba nem is lesz velem – szomorkodtam el.
- Aj, pont akkor kell forgatnia – ingatta a fejét.
- Hát igen. De nem hibáztatom, hiszen senki sem gondolta volna, hogy teherbe fogok esni. Meg amúgy is azt mondta, hogy hazajön mihelyst lesz szabadideje.
- És akkor most mi lesz az új albumoddal? Mert ugye úgy volt, hogy jövő tavasszal kerül kiadásra.
- Szüneteltetjük. A dalok megvannak, és a fele már fel van énekelve. De mondtam mindenkinek, hogy amíg visszavonulok, addig nem hiszem, hogy stúdiózni fogok. A kiadást pedig elhalasztjuk. Majd ha összeszedtem magam, akkor lehet beszélni róla. Mondjuk, lehetne azt csinálni, hogy még ezekben az időkben feléneklem a dalokat meg minden, és lehet ez is lesz. Nem tudom. De a lényeg, hogy addig nem akarom, hogy kiadásra kerüljön, míg össze nem szedem magam. Mert tudod, az album kiadásával utazgatnom kell, meg sajtókonferenciára kell mennem, és mondjuk, ha ugyanúgy terv szerint tavasszal jelenne meg, az elég fura lenne, mert nem fogok utazgatni ide-oda, tudva, hogy otthon lenne a helyem a babám mellett.
- Igazad van – bólogatott
- Van időnk. Még, ha 20-21 évesen térek vissza, az se nagy gáz, mert van, aki még ennyi idősen kezdi a karrier építését. Nekem pedig már fel van építve, csak meg kell tartani, és ha úgy alakul, akkor tovább építeni. Tudod, hogy imádom a színpadot, de most már egyre jobban kezdem elhinni, hogy anya leszek és… nem tudom. Valahogy mintha kezdene erősebb lenni ez az anyai érzés, pedig még nagyon az elején járunk. Szóval ezzel azt akarom mondani, hogy valahogy most jobban vágyok arra, hogy otthon pihenjek és nyugodtan éljem a magán életem, minden pezsgés nélkül. Mert ha úgy nézed, már három éve folyamatosan mindig dolgozok valamin. Hol stúdiózunk, hol utazok, hol fellépek, vagy turnézok. Mindig volt valami. De most ez jó, hogy tudom, nem kell semmit sem csinálnom és nyugodtan kelhetek fel minden reggel.
- És nyugodtan lóghatunk együtt – vigyorodott el.
- Igen – kuncogtam el magam – uh és egyébként az a buli tegnap előtt – bólogattam elégedetten – nagyon adta.
- Azt meghiszem. A fiúk nem kicsit csíptek be. Tayloron meg is lepődtem, hogy ivott.
- Én is, de most élvezze ki, míg lehet. És képzeld, másnap délelőtt mondom magamnak, hogy „oh, nem megyek még át, mert még biztos fekszik a fáradtságtól”, erre átmegyek kora délután és sehol nem volt. Azt mondja Debi, hogy elment valahová, erre kérdezem, hogy hová?! Ő meg azt mondja, hogy: legyen ez neked titok. Na, onnantól majd szétvetett a kíváncsiság. Én meg végig azt hittem, hogy fáradtan fekszik az ágyába.
- Nagy zsivány Taylor az már biztos – kuncogta el magát.
- Hát az – bólogattam hevesen.
- És találkoztok ma?
- Hát azt mondta, hogy majd este átjön, mert valami megbeszélésre kellett mennie.
- Ja – bólintott.

Egészen estéig beszélgettünk mindenféléről, meg hülyéskedtünk és még egy filmet is megnéztünk. Szokásosan, mint mindig, most is jól éreztem itt magam, majd feleszmélve, hogy Taylor hamarosan jön hozzám, elbúcsúztam Laurentől és az autómba szállva, hazafelé vettem az irányt. Beálltam a garázsba, és egyből felmentem a szobámba. Már este nyolc óra volt, és reményeim szerint, már kétlem, hogy mennék ma valahová, így úgy döntöttem, hogy mielőtt Taylor megjön, ha egyáltalán jön, lefürdök. A fürdőben levetkőztem és a zuhany alá állva, hajat is mostam. Miután kész lettem, felkaptam a pizsamámat és az ágyba bújva, a tévét kezdtem kapcsolgatni, majd az egyik kedvenc csatornámnál állapodtam meg.
A tévé előtt az ágyban heverésztem kissé álmosan. Már eltelt kilenc óra is, aztán hamar eljött a tíz óra is, de Taylor sehol nem volt, és még csak fel sem hívott. Kezdtem már aggódni érte és már azon gondolkodtam, hogy fel kellene hívnom. Általában mindig hív, ha nem tud átjönni, de most ezt se tette meg. Figyeltem a megérzéseimre, de semmi rossz érzésem nem volt, így azzal nyugtatgattam magam. Majd hirtelen a szememet a nyíló ajtóra kaptam, és látva, hogy Taylor kukkant be rajta, megkönnyebbülten mosolyodtam el.
- Már aggódtam – motyogtam neki összeráncolt homlokkal.
- Bocsi – jött közelebb bocsánatkérően, s lehajolva egy finom csókkal üdvözölt – csak az a hülye megbeszélés sokáig tartott – egyenesedett ki, majd egyből le is rántotta magáról a felsőjét.
- Itt maradsz? – néztem rá elmosolyodva.
- Ühüm – bólogatott, s vetkőzött le alsógatyára.
- Jó lesz – bólogattam már kissé álmosan.
- Amúgy már azt hittem, hogy alszol. Itt lent gondolkodtam, hogy jöjjek-e vagy ne – bújt be mellém.
- Én meg már azon voltam, hogy felhívlak – motyogtam szorosan hozzá bújva – hm… képzeld átmentem Laurenhez – mosolyodtam el.
- Jaj, ne is folytasd – kuncogta el magát.
- El volt halva teljesen – kuncogtam én is.
- Gondolom – mosolygott – látod, ezért nem szóltam neki.
- Nem baj – vontam meg a vállam, s a számhoz kapva a kezemet, ásítottam egyet.
- Jaj, mindjárt bekapsz – kuncogott rajtam a nagy ásításom közepette.
- Be én! – vágtam rá kuncogva.
Ő is ismét halkan elnevette magát, majd látva rajta, hogy ő is álmos, egy halvány jó éjt-csókot adtam édes ajkaira, majd a nyakához bújtam és szorosan magamhoz öleltem. Éreztem még, hogy elkezdi puszilgatni gyengéden a homlokomat, s ezek újabb adag fáradtságot halmoztak rám, így még mélyen magamba szippantva finom illatát, lecsuktam fáradt szemeimet, és percek alatt elaludtam…

Szandra Burke's life 123 rész

2011-06-15T05:18:00.000-07:00

Nos hát... mit is mondjak:D Azt hiszem ezzel a résszel most kedvezek a romantikus lelkűeknek - magam is az vagyok *.*.
Természetesen várom a véleményeket, hiszen a végén talán mindenki sokkolva fog ülni a képernyő előtt - vagy nem.
Remélem tetszeni fog.
Puszi

"A szerelem olyasvalami, ami egy darabig növekszik, azután amikor elér egy bizonyos méretet, onnantól kezdve már csak életben kell tartani valahogy, mint egy növényt, időnként meg kell locsolni, és le kell vagdosni róla az elszáradt leveleket. (...) Ezt a "szerelmet" le lehet fordítani mosolyra, olyan szavakra, mint "szeretlek"

- De várj – állított meg hírtelen.
- Hm? – néztem rá még mindig értetlenül.
- Csukd be a szemed – mosolygott.
- Nem akarom! – ingattam a fejem.
- A kedvemért.
- Na, jó – motyogtam – de ha elesek a te hibád lesz.
- Nem fogsz – kuncogott és fogta meg mindkét kezem – és ne less! – szögezte le még gyorsan
- Oké – mosolyogtam és tipegtem lassan, ahová vezetett.
Erről az egészről hirtelen az jutott eszembe, amikor Taylor elvitt Los Angeles egyik magas pontjára, ahol szintén olyan romantikus és meghitt volt a hangulat. Ugyanúgy becsukatta velem a szemem és vezetett az úton. Most is éreztem, hogy valami különleges dolog fog ebből kisülni, és bíztam abba, hogy nem fogja hagyni, hogy elessek. Viszont hirtelen elengedte a kezem, én meg azt se tudtam hol vagyok hirtelen.
- Ne félj! – motyogta – csak állj meg itt és ne nyisd ki a szemed.
- Oké – mosolyogtam érezve, hogy mindjárt megláthatom végre a várva várt meglepetést.
Nagyon izgultam már. A szívem a torkomban dobogott, már attól, hogy egyáltalán Taylorral vagyok itt, és ez a meglepetés még rátett egy jó nagy lapáttal. Az adrenalin szintem is szerintem az eget verte. A mosolyt pedig az arcomról egyszerűen lehetetlen volt levakarni. Néhány percig álltam ott, és bevallom már kezdtem kicsit fázni is, de ugyanúgy izgatottan vártam már, hogy végre kinyithassam a szemem.
- Nyithatod! – hallottam meg a hangját egy kicsit távolabbról.
Lassan nyitottam ki, s ahogy kitisztult előttem a kép, elámulva figyeltem, ahogy néhány méterre egy kivilágított jacht állt a vízen, Taylor pedig a jacht előtt mosolyogva állt, végig nézve a reakciómat.
- Boldog szülinapot! – szólt ismét nem mozdulva onnan.
- Nem is ma van a szülinapom – néztem rá elámulva.
- Utó szülinapi ajándék – vonta meg a vállát.
- Atya ég! – mondtam tagoltan még mindig a sokk hatása alatt.
Annyira gyönyörű volt a látvány és az egész hangulat olyan… el sem tudom mondani milyen érzés volt. Csillogó szemekkel és kábultan álltam ott, földbe gyökerezett lábakkal. Pontosan ezek azok a pillanatok, amiket annyira szeretek.
- Na, nem akarsz közelebb jönni? – mosolygott Tay.
- De – mondtam halkan, és újra erőre kapva a lábam, elkezdtem felé sétálni – csak azt ne mondd, hogy a tied ez a jacht – mondtam miután közelebb mentem.
- Nem az enyém – mosolygott - de ez most mindegy.
- Ez nagyon szép – csodáltam még mindig a kivilágított hajót.
- Akkor tetszik – állapította meg mosolyogva.
- Viccelsz? Imádom! Senki más nem tenne ilyet értem – motyogtam csodálkozva.
- Mert én nem hagynám! – vágta rá
- Megérdemlem én ezt egyáltalán? – sóhajtottam fel boldogan.
- Még a napot is lehoznám neked, hogy aztán vele együtt ragyoghass – motyogta csillogó szemekkel.
- Azt se tudom, mit mondjak – ingattam a fejem ámultan, tényleg nem találva a szavakat erre.
- Nekem egy csók is elég – mosolyodott el.
A hős szerelmes színre lép – mondtam magamban elmosolyodva. Akit mellesleg imádok – tettem még hozzá. De természetesen teljesítettem vágyát, jobban mondva mindkettőnk vágyát. Odahajolt hozzám, majd egymás ajkaira tapadtunk finoman és lágyan. Forró csókjai a mennyországig vitt, és úgy éreztem, hogy ezekben a pillanatokban, mintha a gyomromban pillangót lehetett volna fogatni. Annyira szép és tökéletes volt minden. Csak Ő és én, az éjszakában. Még álmomban sem gondoltam volna, hogy valaki ilyet fog tenni értem. Hogy csak az én kedvembe járjon. Persze tudom, hogyha Taylor előhúzza a romantikus énjét, akkor beletesz apait-anyait, de ez… amit most tett. Ez… lenyűgözött, és még ámulatba is ejtett. Nem elég, hogy tetőtől talpig szerelmes vagyok bele, de még hozzá teszi ezt is és… ezekre az érzésekre, amik most voltak bennem, ezekre nincsenek megfelelő szavak. Ahogy egyik kedvenc költőm mondaná: nem elég bő az anyanyelv, arra, hogy ki tudjam fejezni ezt az érzést.
Néhány percig lágyan csókolgattuk egymást, majd kettéválva egymásra mosolyogtunk és Taylor segítő kezet nyújtva, felmentünk a jachtra.
- Hű, még vacsi is van – néztem a gyertyafényes asztalra ismét lenyűgözve, amin már is rajta volt a nekünk szánt étel – te aztán kitettél magadért – fordultam meg hozzá és mosolyogtam.
- Hát… legjobbnak a legjobb jár – mosolygott vissza.
- Ne mondogasd ezt, mert a végén még elhiszem, és akkor nem fogsz bírni velem – kuncogtam el magam.
- Csak azt mondom, amit érzek – vonta meg a vállát.
- És… megyünk is valahová? – mosolyogtam rá.
- A-a – ingatta a fejét – itt maradunk. Egész este – mosolyodott el huncutul.
- És hol akarsz aludni? – húztam fel a szemöldököm.
- Voltál már jachton nem?
- De – vágtam rá
- Akkor tudhatnád, hogy a jachtokon vannak szobák, meg minden. Persze nem mindegyiken, de ezen van – mosolygott.
- Oh – eszméltem fel – de most már igazán elárulhatnád, mire fel ez a sok minden – mosolyodtam el ismét.
- Már mondtam. Utó szülinapi ajándék. És amúgy is már rég voltunk kettesben valahol.
- Rendben, akkor köszönöm – vigyorodtam el és adtam egy rövid puszit a szájára, majd kíváncsian indultam le a jachton, hogy meglessem a szobát, illetve, hogy még mi van lent.
- Hová mész? – fordultam meg kérdésére.
- Körülnézek – vontam meg a vállam.
- Majd. Arra is lesz idő – jött utánam és fogta meg a kezem – gyere inkább és együnk – mosolygott.
- Oké – sóhajtottam fel – amúgy is majd éhen halok.
Erre csak halkan elkuncogta magát, majd mindketten szembe leültünk egymással, és látva a finom ételt, hamar bele is kezdtünk.
- És, honnan jött ez az ötlet? – kérdeztem két falat között.
- Csak kipattant a fejemből – vonta meg a vállát.
- Egyáltalán mikor gondoltad ezt ki?
- Tegnap előtt. Miután hazamentünk külön az étteremből – mosolygott.
- És ilyen hamar le tudtad szervezni, meg minden?
- Ühüm – bólogatott.
- Hát… ügyes – mosolyodtam el – lenyűgöztél – néztem körbe ismét a hajón.
- Örülök, ha örülsz – mosolygott.
Visszanéztem rá, majd ismét egy vigyort követve, újra neki kezdtem az evésnek.

*******

A vacsora többi részében, nem sokat beszéltünk. Meghitt volt és romantikus az egész. Sokszor összenéztünk, és Taylor azzal a tipikus szerelmes nézésével taglózott le, amitől mindig nyelnem kellett egy nagyot, hiszen tényleg mindig annyira megbabonáz azokkal a szemekkel, hogy észhez kell magam térítenem. És igen, ezt a vacsorát mondhatom annak, hogy szavak nélkül is kimutattuk egymás iránti érzéseit. Már azzal, ahogy egymásra nézünk. Nem kellenek szavak ahhoz, hogy tudjam, szeret. Így is tudom. Hiszen, ahogy rám néz, ahogy hozzám ér, és ahogy beszél velem, minden jel arra mutat, hogy szeret. Bár, ha jobban belegondolok, azt se tudom valójában, hogy mi is az a szerelem. Hiszen honnan tudnám, hogy pont ez az?! Bár ha visszaemlékszek a kisebb koromra, amikor még általános iskolába jártam, akkor nagyon tetszett egy velem egykorú fiú, és úgy mentem oda az anyukámhoz, hogy „anya, szerelmes lettem”. Ő pedig csak elmosolyodott rajta, majd leültetett maga mellé és elmagyarázta, hogy mi az a szerelem. Anyukám szerint a szerelem az, ha mindig arra az egy személyre gondolunk, ha megőrizzük magunkban az arcát és a mosolyát, ha beszélünk róla, és legfőképpen az számít, hogy hogyan beszélünk róla. Ha folyton keressük az érintését, és mindig vele akarunk lenni. Szerinte ez a szerelem. És, ha tényleg igazak ezek, márpedig anyukámnak hiszek, akkor mi tényleg azok vagyunk. És főleg az én részemről. Hiszen Taylor nekem az első és egyetlen szerelmem. A nagy szerelmem. Már abba is belegondoltam, hogy nagy esély van arra, hogy talán ő lehet a nagy Ő. Mert vele el tudom képzelni a jövőmet. Főleg most, hogy még gyerekünk is lesz. Ráadásul Őt szeretem a legjobban, és Ő nekem a legfontosabb az életemben. Nem bírnám elviselni, ha Taylor nem lenne nekem.
- Min gondolkodsz ennyire? – kaptam észbe Taylor hangjára.
- Semmin – ingattam a fejem mosolyogva.
- Láttam – mosolygott.
- Tényleg nem érdekes.
- Rendben – bólintott – de szeretnék veled beszélni – komorodott el.
- O-ó – húztam el a szám rosszat sejtve.
- De nyugi – kuncogta el magát – semmi rossz nem lesz benne. Mert rólunk akarok beszélni.
- Huh – fújtam ki a levegőt megkönnyebbülve.
- Szóval… - hajtotta le a fejét – nem is tudom, hol kezdjem – nézett vissza rám komolyan.
Erre csak bátorításképp elmosolyodtam illetve a kezemet az övére tettem, és vártam, hogy mit szeretne mondani. Elmosolyodott Taylor is, majd szóra nyitotta a száját.
- Jaj, te! – ingatta a fejét, az ajkaiba harapva.
- Igen? – mosolyogtam rá.
- Megőrjítesz! – mosolyodott el még mindig a fejét ingatva. A szavaira én pedig, csak csillogó szemekkel, és végig a mellkasomban hevesen dübörgő szívemmel kuncogtam el halkan magam – nem tudom… én csak – ingatta a fejét, és sóhajtott fel – szép helyen vagyunk, szép pillanatban.
- Így van – bólogattam egyetértően.
- Szeretném elmondani, hogy… - sóhajtott ismét mosolyogva – mit éreztem, a kezdetektől fogva.
- Oké – suttogtam elmosolyodva.
- Tudod… amikor ott voltunk a suliban, és… amikor odamentem hozzád – mondta kis szünetekkel.
- Ühüm – mosolyogtam.
- És… amikor a szemedbe néztem… nem tudom… olyan, mintha valami csoda történt volna velem – nézett mélyen a szemembe – nem is az volt a csoda, ami velem történt, hanem te voltál maga a Csoda – mosolyodott el – komolyan, már akkor megbabonáztál! – kuncogta el halkan magát – pedig csak 15 éves voltam, nem is érezhettem volna úgy – mosolygott – te is érezted? – nézett rám csillogó szemekkel.
- Igen – bólogattam határozottan mosolyogva.
- Furcsa volt, mert mindig azt éreztem, hogy a közeledbe akarok lenni, és… mindig te jártál az eszembe. Ezért hangoztattam annyira, hogy ez… ami köztünk van, az valami… különleges. És nagyon szép – mosolygott – onnantól kezdve, sosem akartam tőled távol lenni. Mindig éreztem, hogy van közöttünk valami… szoros kötelék, ami sosem fog elszakadni. És most… hogy itt vagyunk… ennyi történés után… - ingatta a fejét mosolyogva – komolyan… én, jobban szeretlek, mint bárkit a világon. És tudom, hogy sokszor hibáztam, illetve sokszor meg is bántottalak, de tudod, hogy sosem tenném szándékosan.
- Tudom – suttogtam mosolyogva.
- És tudod, én rájöttem arra, hogy nem a munkámért, vagy bármi másért élek. Hanem érted. És ez nagyon boldoggá tesz engem – nézett mélyen a szemembe, én, pedig ahogy kimondta ezeket a szavakat, boldogan csak mosolyogtam rá, és bevallom el is érzékenyültem egy kicsit, hiszen soha senki nem mondott még nekem ilyet. De persze az elérzékenyülésemet, elnyomtam inkább, mert nem akartam ilyen szép pillanatban is pityeregni – nagyon sok mindenen mentünk át együtt, és tudom, hogy nekem már nem kell más rajtad kívül. Tényleg elmondhatatlan, amit érzek irántad. Csak egy szót tudok rá. A csoda. Te vagy az én személyes csodám – mosolygott – a napfényem.
Ezeken le nem hervadó mosollyal, mosolyogtam rá boldogan. Ettől boldogabb, mint most, sosem voltam még. Ezek a szavak, amiket mondott… istenem. Még a lélegzetem is elállt. Nem tudtam mit mondhatnék neki ezek után. Én is ugyanezt érzem iránta, teljesen ugyanezt. Annyira szeretem, tényleg. És minden igaz, amit elmondott. Az első találkozásunk óta, úgy, ahogy van teljesen beleszerettem. Elmondhatatlanul imádom. Főleg most. Mindig is szerettem. Egész testemben éreztem a boldogságot. Sosem gondoltam volna, hogy valakit ennyire meg fogok szeretni. Persze vannak olyan emlékeink, amik könnyekbe burkolóznak, de, ahogy Taylornak én vagyok a napfény, ez fordítva is így van. Hiszen Taylor nekem is egy fény, ami megérintette a szívemet. Nincs más, csak Ő. Aki csillagokat gyújtott bennem. És nincs senki más, aki úgy nézne rám, mint Ő. Amikor már azt hittük, hogy vége a történetünknek, valójában csak akkor kezdődött el, mostanra pedig varázslatossá nőtte ki magát. Az övé a szívem, az álmom, és minden jövőbeli tervem. Ez egy nagyon szép szerelem. Vele kezdődött minden, és remélem Ő is lesz a végső állomás. Mert csak Ő van nekem, és csakis őt szeretem. Ahogy Taylor mondta. Most már csak egymásért élünk. És rájöttem arra is, hogy akármennyire szeretem a színpadot, és az éneklést, nem múlja felül ez a boldogság, amit Taylor iránt táplálok. Még azt is feladnám érte. Nélküle már semmit nem érne az életem.
Ezen töprengve, folyamatosan Taylor barnán csillogó szemeibe néztem mosolyogva, s ő is ugyanúgy nézett vissza rám, közben pedig egy percre sem engedtük el egymás kezét. Majd felállt nem engedve kezemet, és közelebb hajolva, ajkait lágyan az enyémre tapasztotta. Olyan szépen csókolt, és gyengéden, hogy a libabőr is végig szánkázott testemen. Kétség nem fér hozzá, hogy ő a nagy szerelmem. Az első és egyetlen. Hosszú, de még is rövidnek tűnő gyengéd csókja után, szétváltunk egymástól mosolyogva, majd óvatosan felállított.
- Mindjárt jövök, oké? – mondta lágyan, és elengedve kezem a jachton lefelé indult.
Csak bólintottam egyet mosolyogva. Az égre néztem, és boldogan figyeltem, ahogy több ezernyi csillag van fent rajta. Gyönyörű volt. Olyan gyönyörű, mint ez a mai este. A jacht széléhez sétáltam, és a korlátot fogva, csak gyönyörködtem az égi csodákban. Kisebb koromban is mindig annyira szerettem csak úgy kiülni az erkélyemre, és órákon át nézni és csodálni a csillagokat. Ráadásul a csillagokról mindig az én drága nagyapám jut eszembe. Az, hogy most mennyire jó helyen van, és tudom, hogy onnan is vigyáz rám. Tudom, hogy büszke rám, és mosolyog azért, hogy most ennyire boldog vagyok. Sokszor azt kívánom, hogy bárcsak még itt lehetne köztünk, de nem szabad szomorkodni, hiszen, hogy már nincs itt, nem azt jelenti, hogy elfelejtettük. Őt nem lehet elfelejteni, mert a szívemben és az emlékeimben még mindig él.
Hirtelen eszembe jutott, ez az örökbe fogadós történet. Vajon ő tudott róla? Szerintem biztosan tudta, hiszen a nagymamám is tudta. És ennek ellenére még is én voltam a „kedvence”. Persze szerette Nicket és Stellát is, de… nem tudom. Valahogy mindig azt éreztem, hogy én vagyok a kedvence, hiszen minden szabadidejét velem töltötte, és folyton tanított. Megtanított énekelni, zongorázni, gitározni és megtanította azt is, hogy meg kell becsülni azt, amink van, hiszen sosem tudhatjuk, hogy mikor veszítjük el. Még mindig hallom a fejemben, ahogy mondta. Mindig azt mondogatta nekem, hogy „kis unokám, belőled lesz valaki, ezt garantálom”. És igaza volt. De bevallom, amikor elveszítettem, nagyon összetörtem, és fel akartam adni az álmomat, mert úgy éreztem, hogy nélküle nem tudom véghezvinni. Aztán újra bölcs szavaira gondoltam, miszerint „Ha elesel, ne félj felállni. Csak légy erős, és tartsd a szemed a célodon”. És pontosan így tettem. Akkor döntöttem el, hogy nem csak magamért, de érte is valóra váltom az álmomat, és sikerült. Nem adtam fel, amikor megsebeztek, hanem mindig az volt a fejemben, hogy „a célon tartsd a szemed, és kitartással el fogod érni”. Minden szavára hallgattam és sikerült elérnem azt, amit akartam. És visszagondolva azokra az időkre, jó érzéssel töltött el, még akkor is, hogy Taylor nem volt akkor az életemben. Vagyis jobban mondva, részben ott volt, hiszen már akkor is sokat gondoltam rá, annak ellenére, hogy valaki mással voltam együtt.
Gondolkodásomból Taylor újabb jelenléte szakított félbe. Mosolyogva tért vissza, majd kezét a derekamra helyezve, lágyan belepuszilt az arcomba, mire még jobban el kellett mosolyodnom. Csillogó szemekkel rám nézett, majd ő is a csillagos eget kezdte fürkészni. Én valahogy ismét elmerültem a tekintetében, még így is, hogy nem engem néz. Nem tudtam levenni róla a szemem. A bőrét kezdtem tanulmányozni. Eddig észre se vettem, hogy ilyen sima és finom bőre van. - Persze kivéve, amikor borostás, mert akkor nagyon szúr és rá is szoktam szólni – Folyamatosan csak mosolyogtam rá, ő pedig az égen nézelődve, néha-néha fél szemmel rám pillantott. Nem beszéltünk semmit sem. Csak némán álltunk egymás mellett, és ez a csönd is annyira jó volt és meghitt. Hiába nem beszéltünk, még is olyan romantikus volt és szép, ez a pillanat is. Majd újra rám nézett és elmosolyodva, szóra nyitotta a száját.
- El szeretnék még valamit mondani – motyogta édesen, amire csak szótlanul mosolyogva bólintottam – szeretném, ha tudnád, hogy, amit most fogok tenni, az nem azért van, mert terhes vagy, hanem azért mert tényleg akarom, és kész vagyok rá – immár az arckifejezésem inkább kérdő lett, hiszen nem értettem mire akar kilyukadni – Mielőtt kérdeznél! – tette fel a mutatóujját – én fogok kérdezni. Úgy, hogy nézz oda – mutatott az égre, amit nem értettem, de kérésére oda fordítottam a fejem. Hirtelen megláttam valami repülő féleséget, ami húzott maga után valamit. Fogalmam sem volt, hogy mit akar ezzel mondani, de a kíváncsiságom nem húzott határt, így figyelmesen néztem a repülő után lévő valamit. Majd ahogy egyre jobban közeledett, egyre kivehetőbb volt számomra, hogy van rajta valami írás, de még nem sikerült elolvasnom. Amint közelebb ért, és végre sikerült elolvasnom, elakadt a szavam. Kidülledt szemekkel és lélegzet visszafojtva olvastam el még egyszer, hogy mi van oda írva. A szívem immár nem háromszáz fokon dobogott, hanem egyenesen vagy hatszázon és rájöttem, hogy valójában, miért csinálta ezt az egész mai estét, ugyanis arra, amit a repülő maga után húzott, az volt írva, hogy… „Hozzám jössz?” …

Képek a jachtról:

Szandra Burke's life 122 rész

2011-06-14T05:28:00.000-07:00

Szijasztook!! Nah hát itt is van a kövi rész:D Nem csacsogok inkább.
Remélem tetszeni fog és, hogy pár sorban el is mondjátok a véleményeteket:D
Puszi és jó olvasást

"A szerelem a másik személybe vetett hit megnyilvánulása, melyet mindig titokzatosságnak kell körüllengeni. Minden percét meg kell élni és ki kell élvezni, de ha megpróbáljuk megérteni, a mágia elillan"

Reggel jó kedvvel ébredtem, de ugyanakkor a saját ágyamban kissé szűkösen voltam. Főleg miután jobban magamhoz tértem, észrevettem, hogy valakinek a lába épp a mellkasomon landolt. Szerencsére nem volt szaga, de azért gondolom, senki sem szeret úgy ébredni, hogy egy láb van rajta. Kicsit felemeltem a fejem, hogy láthassam, kitől származik ez a testrész, majd látva, hogy Vicky-hez tartozik, és, hogy már kezd ébredezni, úgy döntöttem, hogy értesítem arról, hogy épp majdnem a számba lógatja a lábát.
- Vicky?! – motyogtam visszahúzva a fejem, mert épp a lábát is kezdte mozgatni és nem igazán akartam, hogy az arcomba nyomja.
- Hm…? – kapta fel a fejét kómásan.
- A lábadat épp az arcomba lógatod – húztam fel a szemöldököm és néztem rá.
- Oh – húzta össze a szemét, majd hajtotta le a fejét – bocsi – motyogta rekedtesen majd leemelte rólam a lábát és immár végre szabadabban vehettem a levegőt.
- Semmi gond, csak tudod… nem jó egy lábbal ébredni – kuncogtam el magam.
- Ühüm – feküdt vissza a párnára még álmosan.
Körbenéztem és mosolyogva figyeltem, hogy még mindenki javában horpaszt, de mivel nem akartam őket felkelteni a mocorgásommal, így óvatosan kiszálltam az ágyból, majd a földszintre indultam, ahonnan már fenséges illatok szállingóztak.
- Jó reggelt – mosolyogtam anyura, és látva, hogy mit süt, egyből megnyaltam a szám, hiszen a legkedvencebb kedvenc reggelimet csinálta, a palacsintát.
- Jó reggelt – nézett rám és mosolyodott el ő is – a többiek még alszanak?
- Ühüm – bólogattam – hm… minek köszönhetem, hogy a kedvenc reggelimet csinálod? – ültem le a pulthoz várva az első adagot.
- Hát… semmi különösnek – vonta meg a vállát- csak gondoltam örülnél neki – mosolygott.
- Igen, nagyon is örülök – bólogattam hevesen.
- És milyen volt a parti? Jól éreztétek magatokat?
- Hmm… nagyon – emlékeztem vissza – eszméletlen jó volt.
- Nem ittál ugye? – nézett rám aggódóan.
- Nem – vágtam rá ingatva a fejem –de képzeld, Taylor igen – kuncogtam el magam, kómás fejét magam elé képzelve.
- Tényleg? – kuncogta el magát.
- Ühüm – bólogattam – a srácokkal iszogatott és kicsit be is csípett. De nem árt neki – legyintettem.
- Ő is megteheti – vonta meg a vállát.
- Meg bizony. Most bulizzon, míg lehet.
- Így van – bólogatott egyetértően.
- Huh, egész este táncoltunk, hülyéskedtünk és áh… nagyon jó volt. Még most is fáj egy kicsit a lábam.
- Ennek örülök – mosolygott.
- Aztán remélem Jace épségbe hazavitte Taylort. Majd felhívom, hogy, hogy érzi magát.
- Annyira nem volt magánál? – dülledtek ki a szemei.
- Jaj, nem, dehogy – ingattam a fejem – egy-két whisky-t húzott le azt hiszem, és tudod, mivel ő szinte sosem iszik, így egyből beállt attól a kis piától is.
- Ja, értem – bólintott.
- De kellett ez már nagyon nekem, és szerintem Taylornak is. Ez a kis kikapcsolódás.
- Még március 17 előtt, ugye? – mosolyodott el.
- Bizony – bólogattam.
- Beszéltetek már arról, hogy mik a terveitek? – nézett rám immár kissé elkomolyodva.
- Igen, nagyjából mindent megbeszéltünk.
- Szeretném, ha beavatnál engem is.
- Persze – bólogattam hevesen – a búcsú koncertemről tudsz, ugye?
- Igen, igen. Meg, hogy a média is tudni fog róla. De biztos, hogy jó ötlet ez? Mármint az, hogy a médiának is tudnia kell.
- Hát… nem tudom igazából. De nézd, hogyha elkezdek kerekedni, akkor előbb-utóbb úgy is rájönnek szóval… - vontam meg a vállam.
- Ez is igaz.
- Csak attól félek, hogy ha kiderül, akkor végképp nem tudok majd sehová se menni a nélkül, hogy egy fotós ne lenne a nyomomba. De majd maximum álcázom, magam vagy nem tudom – kuncogtam.
- Mondjuk elvégre a testőröd arra való, hogy megvédjen szóval…
- Így van – vágtam rá – egyébként, ha lemegy ez az egész felhajtás a koncerttel meg a médiával, akkor majd elkezdünk keresgélni itt a közelbe egy saját házat. Tényleg majd apunak szólj már, hogy örülnék, ha felhívná azt az ingatlan eladó ismerősét.
- Várj! – tette fel a mutató ujját – itt is maradhattok. Hiszen nagy ez a ház. És nem akarom, hogy elmenj innen – nézett rám kérlelően.
- Ez nekem is eszembe jutott, de Taylor szerint úgy sem fogunk örökre a szülőknél maradni, így jobb az, ha elköltözünk azelőtt, hogy megszületik a baba. De igazat is adok neki, hiszen egy az, hogy nehezebb lenne úgy költözni, hogy közbe a nyakunkon van egy baba, a másik meg az, hogy így is rengeteg cuccunk van mindkettőnknek, de ha még ott lesz a kicsi is, akkor meg aztán egy hét alatt se fogunk tudni beköltözni.
- Igazatok van – bólogatott – akkor is olyan rossz lesz, ha elköltözöl innen – húzta el a száját.
- Tudom, anya, de itt leszünk a közelbe és bármikor átjöhetsz majd. Mert én csak is ezen a környéken akarok házat, pontosan azért, hogy közel legyek hozzátok.
- Tudom, tudom – motyogta – furcsa lesz, hogy nem foglak látni minden nap.
- Jaj, ne is mond. Nehéz lesz itt hagyni ezt a házat – húztam el a szám – de mit tegyek – vontam meg a vállam – egyszer úgy is elköltöznék.
- Hm… - bólogatott egyetértően – és azután? Taylor mit tervez a munkába?
- Hát… azt mondta, hogy forgatni fog decembertől-február végéig – húztam el a szám – aztán meg majd nyáron. De azt megbeszéltük, hogy ha úgy alakul, akkor vele megyek a babával és addig ott leszünk, amíg a forgatás tart. Csak még gondolkodik azon, hogy elfogadja-e a szerepet vagy ne.
- Ühüm, értem. Azért tudod – mosolyodott el rám – büszke vagyok rátok, hogy ilyen éretten kezelitek ezt.
- Már 18 éves vagyok, ideje végre komolyodni.
- Bizony – sóhajtott nagyot – nagyon hamar elment az idő, jézusom. Még most volt, hogy beírattunk az általános suliba, most meg… pár hónapon belül meglesz az első unokám – mosolyodott el.
- Igen – bólogattam – és, ha már itt járunk, milyen érzés tudni, hogy nagyi leszel? – vigyorodtam el.
- Nagyon jó érzés – mosolygott – én egyébként örülök nektek, hogy lesz egy gyönyörű szép kisbabátok. Csak amikor megtudtam, azt gondoltam, hogy elkezdtek pánikolni meg… gyerekesen fogtok viselkedni, de most, hogy látom, tényleg milyen éretten fogjátok ezt fel, megnyugodtam e-felől. És már alig várom, hogy kényeztethessem – mosolygott még mindig.
- Egyébként én az elején teljesen kétségbe voltam esve, meg, ahogy mondtam pánikoltam egy kicsit, hogy mi lesz így velem meg minden, de utána Taylor elmondta a jó lehetőségeket és akkor eldöntöttem, hogy kihozom ebből az egészből a legjobbat. Elég nehéz, hogy talán évekig nem folytathatom a karrierem, de… ki fogom bírni. Ha Britney, Christina Aguelira, Nelly Furtado, Jennifer Lopez és minden olyan énekesnek sikerült megcsinálnia, közben úgy, hogy gyereke van, akkor nekem is sikerülni fog.
- Ez a beszéd – vágta rá – és a neveken gondolkodtatok már?
- Épp tegnap beszéltük Tay-el – mosolyogtam – és azt hiszem el is döntöttük. Arra jutottunk, hogyha fiú lesz, akkor a nagypapáról fogjuk elnevezni…
- Tényleg? – nézett rám csillogó szemekkel.
- Igen – bólogattam határozottan – Taylor ötlete volt.
- Ha most élne… biztosan majd kicsattanna az örömtől – mosolyodott el.
- Tudom – mosolyogtam én is – ha pedig lány lesz, akkor Annabell lesz.
- Szép név ez is. És miért nem nevezitek el magatok után?
- Áh, nem – ingattam a fejem – Taylor nem akarja, hogy utána nevezzük el és én sem rajongok azért, hogy utánam nevezzük el, ha lány lesz.
- Értem – mosolygott – pedig nektek is szép nevetek van.
- Hát… jobban tetszik az Annabell és Matt Lautner.
- De ugye majd elmehetek veled néhány vizsgálatra?
- Persze – vágtam rá – Taylor is nyaggat ezzel, de… valahogy nekem olyan kínos, hogy ott van, és közben odalent vizsgálnak – borzadtam össze elképzelve magamba.
- Miért? – mosolyodott el – az természetes, ha az apa is ott van a vizsgálaton.
- Tudom… és majd valahogy ráveszem magam, mert félig-meddig akarom, hogy eljöjjön néhányszor, hogy láthassa ultrahangon.
- Helyes – bólogatott.
- Viszont előre szólok, hogy majd örülnék, ha a költözésnél segítenétek.
- Ez természetes. Sőt, majd vásárlunk nektek valami, hogy azért belőlünk is legyen ott valami – mosolyodott el.
- Áh, nem kell – legyintettem – mondjuk, először még a ház legyen meg, ugye bár – mosolyodtam el.
- Igen – bólogatott.
- És egyébként apuval szoktatok erről beszélni? Mármint arról, hogy terhes vagyok.
- Szoktunk, sokat – vágta rá.
- És… mi a véleménye? Vagy mit mondd erről? Mert állandóan dolgozik és ezért nem is igazán tudok leülni vele beszélgetni – húztam el a szám.
- Ugyanazon a véleményen van, mint én. Először aggódott, hogy nem fogjátok vállalni a felelősséget, de most már ő is úgy van vele, hogy örül, hogy végre jön az első unoka.
- Ennek örülök – mosolyodtam – fontos nekem apu véleménye, és nem akarom, hogy haragudjon rám e-miatt vagy ilyesmi.
- Dehogy haragszik – ingatta a fejét – persze szerintem ő is kicsit szomorú lesz, hogy már nem itt fogsz élni, de meg fog vele birkózni.
- Addig még sok idő van. Na, jó azért olyan sok nincs. Néhány hónap talán.
- Hamar eljön az, majd meglátod. Mire észbe kapsz, már ott fogod tartani a kezedben a kis babydet.
- Hm… - gondoltam bele milyen is lesz, amikor először megkapom a kezembe. Valahogy el tudtam képzelni, hogy nagyjából hogy fog kinézni, és… maga az az érzés, hogy ott lesz velem, jó érzéssel töltött el.
- És mentek ma valahová ketten? – mosolyodott el.
- Nem tudok róla, miért? – húztam fel a szemöldököm.
- Semmi, csak kérdeztem – vonta meg a vállát.
Nekem kicsit gyanús volt ez az utolsó kérdés, és van egy olyan megérzésem, hogy köze lehet ahhoz, hogy Taylor készül valamire. De, ahogy mondtam nem akarom elrontani a tervüket, így csak bíztam abba, hogy valami olyanra készül Tay, ami egyikünknek sem árt. Megkaptam az adag palacsintámat és közben még beszélgettünk anyukámmal néhány dologról, majd rá nem sokára a csajok is megérkeztek fél kómás fejjel, amin csak kuncogni tudtam, de a jó illatokra ők is észhez tértek és azonnal levágódtak mellém, így együtt reggeliztünk tovább, közben kivesézve a tegnap estét. Ahogy mindünk jól lakott, megköszöntük anyukámnak az isteni reggelit, majd a szobámba visszamentünk, ahol összeszedték magukat a lányok és arra hagyatkozva, hogy menniük kell, mert dolguk van, lekísértem őket az ajtóhoz, és megbeszélve, hogy még beszélünk vagy megpróbálunk még egy ilyen estét összehozni, elbúcsúztam tőlük majd el is mentek. Nekem még semmi kedvem nem volt felöltözni, meg amúgy is szerintem Taylor még javában húzhatta a lóvőrt, így unottan mentem vissza a szobámba a tv elé leheveredve, és egyik kedvenc csatornámra kapcsolva, néztem az egymást követő sorozatokat.

************

Sokáig bámultam a tévét meredten és néztem a jobbnál jobb sorozatokat, de persze közben az órára pillantottam, hogy nagyjából kiszámoljam, Taylor mikor fog kivánszorogni az ágyból, majd délután közepe fele, úgy döntöttem, hogy ideje felkelni és végre átnézni a kómás kis Tayloromhoz. Így kimászva az ágyból a fürdőbe eredtem, hogy elvégezzem a teendőimet, majd utána a gardróbba indultam, ahol egy kis nézelődés után, egy farmert és egy fehér egyszerű topot, rá pedig egy bő zöld felsőt húztam elő. Felöltöztem gyorsan, majd a fürdőbe visszalépve, nagyjából rendeztem arcberendezésemet, lófarokba fogtam a hajam, felhúztam egy papucsot, a telefonomat még a zsebembe mélyesztettem, majd a földszintre indultam. Lent eldaráltam anyukámnak, hogy átmentem Taylorhoz, és mivel jó idő volt, így úgy döntöttem, hogy sétálni fogok.
Hamar odaértem, és az ajtó csengőt benyomva vártam, hogy kinyissák. Pár másodpercnyi várakozás után, végre nyílni kezdett az ajtó, és látva Debi mosolyát, én is elmosolyodtam.
- Szia – köszönt kedvesen.
- Szia – mosolyogtam rá.
- Gyere be- invitált be.
- Taylor? Felkelt már? – kérdeztem és közbe mentem be.
- Oh, persze. Már rég – legyintett – úgy egy órája ment el – lepődtem meg erre.
- És… hová ment? – húztam fel a szemöldököm.
- Az legyen neked titok! – mosolyodott el.
- Ne, már! – kuncogtam el magam – mindenki titkolózik! Na, légyszi. Mondd el – néztem rá boci szemekkel.
- Taylortól kérdezősködj – emelte fel mindkét kezét védekezően.
- Mintha ő többet mondana – tettem csípőre a kezem – nagyon kíváncsi vagyok már.
- Ne aggódj, mindent megtudsz majd, hamarabb, mint gondolnád.
- Oh, Debi! Megőrjít már ez a kíváncsiság – néztem rá tettetve a morcosságomat.
- Aki kíváncsi, hamar meg öregszik –mosolygott.
- Akkor én már holnap olyan leszek, mint az a ráncos bőrű kutya.
- Ennyire kíváncsi vagy? – kuncogta el magát.
- Mindenki tudja, hogy nagyon kíváncsi fajta vagyok, főleg ha ilyen nyíltan titkolóznak előttem.
- Akkor nyugodj meg – mosolygott – Taylor biztos a perceken belül itt lesz. Várd meg nyugodtan.
- Rendben – bólintottam mosolyogva.
Gyorsan köszöntem még Make-nek és Dannek is, majd úgy döntöttem, hogy Dan társaságában fogom várni Taylort, így leültem a nappaliba hozzá. De bevallom most nem volt valami jó társaság, mert épp egy focimeccset nézett, és bár már megtanulhattam volna, de ilyenkor csak mereven bámul a tévére, és amikor gól közelbe van a labda, akkor elkezd ujjongni vagy „duzzogni” és nem igazán szól máshoz, csak ahhoz, akivel épp ugyanolyan összhangban nézik a meccset. És ez a személy Taylor szokott lenni. Mondjuk ő nem szokott ennyire belemerülni a fociba, főleg ha ott vagyok én is, de azért mindig együtt ujjong az apjával, amikor gólba talál az a csapat, akiknek szurkolnak, és ezeken én bizony jókat nevetek. Sosem értettem, hogy lehet valaki ennyire odáig a fociért. Szaladnak ide-oda, leizzadnak és még koszosak is lesznek. Hogy mi ebbe a jó?! Nem tudom. Mondjuk, lehet, csak azért gondolom így, mert sosem voltam valami nagy sportember. Egyébként igazából, ha jobban belegondolok, sok olyan sport van, amit kipróbálnék. Köztük mondjuk a snowboard, vagy a síelés. Röviden, azokat a sportokat, amik szórakoztatóak, és amiket élvezni tudok. Ezeket a gondolatsorokat gyorsan átugorva, hírtelen a titkolózás okán kezdtem el gondolkodni. És biztosra vettem, hogy mivel ennyire nyíltan titkolják előlem, akkor valami jó fog történni. Hiszen, ha valami rosszat titkolnak, akkor nem vágják a fejemhez azt, hogy „Legyen ez neked titok” vagy „hamarosan úgy is meg fogod tudni”. Rettenetesen kíváncsi voltam már és fortyogtam is kicsit magamban, hogy ennyi ideig húzzák ezt a titkolózást. Nagyon remélem, hogy tényleg minél hamarabb kiderül, min sutyorgott a hátam mögött Taylor, Debi meg anyukám. És még ki tudja hány embert avatott be Tay.
Ezeken mélázva, hirtelen azt hallottam, hogy nyílik az ajtó, mire felcsillant szemmel egyből oda kaptam a tekintetem és látva, hogy Taylor jön befelé, felálltam elvigyorodva.
- Hát te? – nézett rám meglepődve.
- Rád vártam – vágtam rá – na, és merre voltál? – kérdeztem kíváncsian.
- Sehol – ingatta a fejét mosolyogva.
- Te kis titkolózós – hunyorogtam rá.
- Most miért? – nézett rám huncutul.
- Elég jól ismerlek. Tudom, hogy sántikálsz valamiben, és ezt még anyukád – néztem Debire, aki csak mosolygott ránk – és az én anyukám is mutatta, ugyanis utalgattak 1-2 dologra.
- Mit mondtál neki? – nézett Taylor az anyjára ráncolt homlokkal.
- Semmit! – tette fel a kezét védekezően – semmit nem mondtam.
- Ne légy ilyen kíváncsi – nézett vissza rám immár újra elmosolyodva.
- De az vagyok! – vágtam rá már nem bírva magammal – mondd el! – néztem rá kérlelően.
- Nem – ingatta a fejét – eszem ágába sincs! – indult felfelé a lépcsőn.
- Megharagszok! – szóltam utána, reménykedve abban, hogy talán most elmondja, de válaszként csak megfordult és felhúzta rám a szemöldökét egy mosollyal, aztán biccentett egyet a fejével, jelezve, hogy menjek én is, mire egyből felcsillant a szemem azért, hogy végre talán úgy döntött, hogy elmondja, így egyből utána eredtem – na, elmondod? – kérdeztem vigyorogva, miután lehuppantam az ágyára.
- Nem – vágta rá ellenkezést nem tűrően.
Erre csak lerogyott a mosoly az arcomról, és morcosan néztem rá, de semmi hatása nem volt, ugyanis végig csak mosolygott rajtam.
- Mondtam, hogy ne légy olyan kíváncsi – ment be a gardrób szobájába öltözködni.
- De az vagyok! – szóltam kissé felemelve a hangom, hogy hallja.
- Úgy se húzol ki belőlem semmit – jött ki közben mosolyogva, immár csak az itthoni szerelésében, majd leheveredett kényelmesen az ágyra.
- Akkor találgatok! – vigyorodtam el ismét.
- Hajrá! – mosolygott közben a tévét kapcsolgatva.
- De akkor rám figyelj!
- Figyelek – kuncogott.
- Szóval először is, nincs névnap, se szülinap, se semmilyen ünnep – zártam ki gyorsan ezeket – vagy… elfelejtettem valamit? – néztem rá felhúzva a szemöldököm.
- Nem tudom – vonta meg a vállát.
- De legalább akkor bólogass, hogy kitaláltam-e valamit vagy nem – motyogtam neki.
Erre csak egyfolytában elkezdett bólogatni mosolyogva, és azonnal tudtam, hogy elviccelődi.
- Jaj, bolond vagy! – feküdtem félig a hasára kuncogva.
- Azt mondtad bólogassak – vonta meg a vállát.
- Aj, de nem úgy – értetlenkedtem – akkor bólogass, ha kitaláltam valamit. Vagy mit tudom én, adj valami jelet.
- Jó – motyogta mosolyogva.
- Akkor nincs ünnep – motyogtam magamnak. De mivel ezen kívül semmi nem jutott eszembe, hogy hová akar vinni, vagy valami, így ismét inkább ahhoz folyamodtam, hogy megpróbálok kiszedni belőle valamit – naaa. Legalább azt mondd meg, hogy hová akarsz menni.
- Honnan tudod, hogy menni akarok valahová? – húzta fel a szemöldökét.
- Akkor… mit tudom én. Csak valamit – néztem rá kérlelően.
- Annyit mondok, hogy este majd szépen öltözz fel. Elegánsan.
- Ha bálra akarsz vinni, előre szólok, hogy nem vagyok odáig érte – ijedtem meg hírtelen gondolatomtól.
- Nem, nem – kuncogott – nem bál.
- Akkor… valami bemutatóra viszel? Úristen már régóta el akarok menni egy Glamour bemutatóra.
- Nem, dehogy – ingatta a fejét.
- Várjunk csak. Nem most lesz az Oscar díj átadás? – húztam fel a szemöldököm – oda megyünk?! – lepődtem meg ismét saját ötletemen.
- Nem – kuncogott.
- Hát… akkor… nem tudom. Mondj még valamit! – néztem rá ismét kérlelően.
- Még annyi, hogy ma nem otthon fogsz aludni.
- Akkor itt! Sok választás nincs – kuncogtam el magam.
- És itt sem – dülledtek ki erre a szemeim.
- Hotelbe? – húztam fel a szemöldököm – minek mennék én hotelbe?
- Nem hotel – ingatta a fejét.
- Ne csináld már, na! Még jobban húzod az idegeimet – nevettem el magam.
- Ne várd és hamarabb el fog jönni – mosolygott.
- Ne kérd azt tőlem, hogy ne várjam, mert már így is majd megőrülök annyira kíváncsivá tettél! – hadartam el.
- Hm… - vonta meg a vállát lazán.
- Oh – néztem rá morcosan.
- Ne kíváncsiskodj – mosolygott.
- Te meg ne vigyorogj ilyen titkolózós képpel, na! – motyogtam neki.
- Akkor legyek szomorú? – kuncogta el magát.
- Az se legyél – vágtam rá.
- Akkor milyen legyek?
- Nem tudom… - vontam meg a vállam – semmilyen.
- Az jó – nevette el magát.
- Aj, de most… - morogtam egyet rá, szó szerint, mert már tényleg annyira kíváncsi voltam.
- Nyugi – kuncogott.
- Akkor legalább azt mondd meg, hogy milyen ruha legyen. Hosszú, rövid, vastag, vékony? – néztem rá kérdőn.
- Igazából mindegy, mert velem leszel.
- Hát gondoltam, hogy nem a pápával leszek – vágtam rá, erre csak jó kedvűen felnevetett én pedig ugyanúgy kíváncsian vártam a válaszát.
- Olyat, ami szép és jól érzed magad benne.
- Hm… jó – bólintottam – de akkor se értem. Nem ünneplünk semmit se.
- Miért kell ünnepnek lenni, ahhoz, hogy elvigyelek… valahová – mosolygott.
- Ahj – néztem rá morcosan még mindig, azért, hogy ennyire felcsigázta a kíváncsiságomat.
- Gyere már te kis kíváncsi – motyogta és húzott a mellkasához, így kényelmesen ráfeküdtem, majd derekánál átöleltem.
- Akkor is gonosz vagy - motyogtam.
Amire csak ismét elkuncogta magát, de már nem érkezett válasz rá.

Végül úgy, ahogy elment a délután. Legfőképp tévét néztünk, de persze közben még mindig próbálkoztam, hátha ki tudok szedni belőle valamit, de hiába tettem, nem mondott semmit. A kíváncsiságom sem lankadt egy percre sem és egész végig az járt a fejemben, hogy mi lehet az. Minden ötleten végig mentem, sőt már az is eszembe jutott, hogy elmegyünk Obamához. De persze ezt hamar el is vetettem, hiszen kétlem, hogy ezért elmennénk Washingtonba. Majd késő délután Taylor hazavitt, azzal, hogy este nyolcra fog értem jönni és, hogy vigyek magammal ruhát is, amire megint csak egy morcos nézést kapott válasznak, hiszen már nagyon izgultam. Majd egy rövid csók után, gyorsan bementem a házba, ahol eldaráltam jó kedvűen anyukámnak, hogy ma nem alszok itthon, de nem tűnt meglepettnek, és csak utána gondolkodtam, hogy ő is be van avatva Taylor rafinált kis tervébe, majd a szobámba felmentem, ahol egyből a fürdőt céloztam meg. Lezuhanyoztam, és hajat is mostam, majd egy törölközőbe tekerve magam, a hajamat kezdtem el megszárítani. Miután kész lett, átlibbentem a gardróbomba és a ruháim között kezdtem keresgélni. Fogalmam sem volt arról, hogy mi lett volna a jó, de Taylor szavaira emlékezve, miszerint úgy is vele leszek, úgy döntöttem, hogy egy kék, elegáns ruhánál maradok, reménykedve, hogy az jó lesz, és, hogy tetszeni fog Tay-nek. Felhúztam magamra, majd ismét a fürdőbe lépve, elővettem a hajvasalót, és kurta hullámos hajszálaimat, egyenesre varázsoltam. A smink készletemet elővéve, úgy döntöttem, hogy természetesen egy olyan sminket fogok felkenni, ami a ruhához is illeni fog, majd miután azzal is kész lettem, az órára pillantva – ami már fél nyolcat mutatott – kissé sietősebbre fogtam magam. Bedobtam a táskámba azt a cuccot, ami épp a kezemre esett, és még gyorsan felhúztam egy fekete magas sarkút, majd utolsó pillantást vetve a tükörbe, elégedetten néztem végig magamon. A vállamra kaptam a táskám, és a földszintre indultam. De, ahogy a lépcsőhöz értem, megláttam, hogy Taylor is már itt van, még hozzá öltönyben és csak rám vár, így mosolyogva kezdtem letipegni. Közben azon gondolkodtam, hogy tényleg ilyen elegáns helyre mehetünk, hogyha még ő is öltönybe van. Bevallom jól áll neki még az is és most már tényleg majd megőrültem az izgalomtól.
- Na. Jó leszek így? – kérdeztem tőle és fordultam körbe előtte, ahogy leértem.
- Tökéletes – mosolygott.
- Akkor mehetünk – vágtam rá.
Erre csak ő is még jobban elmosolyodott, majd egy gyors búcsút véve anyukámtól, beszálltunk az autójába és már indultunk is.
- Nem mondtad, hogy annyira elegáns helyre megyünk, hogy még te is öltönybe vagy?! – mosolyogtam rá.
- Adjuk meg a módját – mosolygott rám az ezer wattos mosolyával.
Imádtam, hogy ennyire akar kedveskedni nekem. Mindig is szerettem ezt a romantikus oldalát. De hát istenem, melyik lány ne szeretné? Most végre azt éreztem, hogy minden rendben van, és végre boldog lehetek. Ezt pedig bizony Taylornak köszönhetem, hiszen mindig meglep valamivel, ami boldoggá tesz. Bár nekem már az is elég, hogy van nekem, mert onnantól már csak hab a tortán az, ha kedveskedik velem valami romantikus dologgal. Hálaképpen, elmosolyodtam, majd áthajolva hozzá, egy puszit nyomtam az arcára. Rám mosolygott, majd kezével az enyémet összekulcsolta és magához szorítva, egy finom puszit nyomott a kézfejemre, majd ismét rám mosolygott, mire nekem is még nagyobb fél körre húzódott a szám. Most valahogy különösen jó érzés volt az, hogy kéz a kézben voltunk. Nem tudom de… valahonnan tudtam, hogy ez a nap különleges lesz számunkra. Persze még mindig izgatott voltam a meglepetése miatt, de most már sokkal romantikusabb hangulatba kerültem, és alig vártam már, hogy odaérjünk. Hírtelen elgondolkodtam azon, hogy, hogy is kezdődött ez az egész közöttünk. Tudom, sokszor eszembe jut, de valahogy most is a gondolataim közé férkőzött ez a szép emlék. Illetve azon is végig futott az agyam, hogy, hogy jutottunk el idáig, mennyi kockázat, fájdalom, féltékenykedés, veszekedés és bonyodalmak árán is. És még mindig együtt vagyunk. De azt hiszem ezek a tapasztalatok hoztak össze minket ennyire. És legfőképpen abban az időszakban lett erős kapcsolat köztünk, amikor a félreértés miatt öt hónapig, majdnem csak egy fél évig távol voltunk egymástól. Nem tudom ez, hogy volt lehetséges, hiszen általában a távolság egy párnál csak kihűl a szerelmi tűz, nálunk pedig még jobban lángra gyúlt. De hát mit tehettünk volna. Mindig is megvolt közöttünk ez a különleges kapcsolat. És most, hogy terhes vagyok tőle, bevallom, csak még jobban boldog leszek, hiszen úgy érzem, most már kész vagyok megállapodni és családot alapítani Vele. Túl lépten azon, hogy le kell mondani a fiatalságról, hiszen egyszer úgy is meg kell tenni, és ha jól össze fogunk dolgozni, akkor szerintem ugyanúgy megmaradhat mindkettőnk fiatalsága, miközben egy pici babát nevelgetünk. A nagy lángon égő szerelemről pedig ne is beszéljünk. Abban teljesen biztos vagyok, hogy sosem fog kihunyni közöttünk.
Ezeken gondolkodva, arra lettem figyelmes, hogy Taylor az autóval kezd lassítani, majd, ahogy kinéztem az ablakon, egy elegáns éttermet pillantottam meg. Egyből az jutott eszembe, hogy ma itt fogunk vacsorázni, aminek nagyon örültem természetesen, de még mindig nem értettem, hogy miért teszi mindezt. Leparkolt egy nyugodt parkolóba, majd gyorsan kiszállt és úriember módján kinyitotta nekem az ajtót, én pedig végig csak mosolyogtam. Egyszerűen nem lehetett lehervasztani az arcomról azt a mosolyt. Lezárta az autót, én pedig lassan elkezdtem sétálgatni az étterem felé, de hírtelen utánam kapott egy csábos mosollyal az arcán.
- A-a – ingatta a fejét – nem oda megyünk – mosolygott.
- Hát, hová? – néztem rá értetlenül.
- Gyere… - fogta meg a kezem és lágyan húzott maga után.

Szandra Burke's life 121 rész

2011-06-13T13:56:00.001-07:00

"Legközelebb azok állnak hozzánk, akik a leginkább megértik, mit is jelent nekünk az élet, akikben a mi érzéseink kapnak új erőre, akik győzelemben és vereségben a kezünket fogják, akik megtörik magányunk csendjét"

Reggel jó kedvűen nyitottam fel a szemeimet és valahogy egyből a takarítás gondolata jutott az eszembe. Pedig aki ismer, az tudja, hogy nem szeretek takarítani, de most volt kedvem hozzá. Így egyből kimászva az ágyból és a fürdőbe indultam, ahol hamar el is végeztem a szokásos reggeli teendőimet. Majd a gardróbba vánszorogtam, és mivel azt terveztem, hogy ma nem megyek sehová, így csak egy kényelmes fehér nadrágnál és egy szürke atlétánál maradtam. Felöltöztem gyorsan, a hajamat felcsatoltam és hírtelen korgó gyomromra eszmélve, úgy döntöttem, hogy először eszek valamit. De ahogy leértem, meglepődve figyeltem, hogy fura módon, anyukám ma reggel nem a konyhába volt. Így megvont vállal a hűtőhöz sétáltam és kivéve a tejet, előkaptam a müzlis dobozt, összeöntöttem őket és azt kezdtem el falatozgatni jó ízűen. Közben kigondoltam, hogy először a szobámat teszem rendbe, aztán pedig a gardróbomba kiválogatom a ruhákat, hogy mi kell és mi nem, illetve ott is rendbe teszek mindent. Bár tudom, hogy ma jön Taylor, és ha addig nem végzek, legfeljebb beállítom fogasnak. Na, jó, nem. De azért még ráveszem, hogy segítsen.

Miután végeztem visszamentem a szobámba, és első lépésnek bekapcsoltam a „kedvenc dalaim” című CD-met, majd kicsit hangosabbra véve kezdtem el először is az összeágyalást. Utána szépen letörölgettem mindent, a polcaimat rendbe tettem, és minden olyan tárgyat a kukába dobtam, ami már nem kellett. Még az ablakokat is megpucoltam. Miután ezekkel végeztem, előkotortam a szüleim szobájából a porszívót, és szépen alaposan felporszívóztam. Közben anyukám is haza érkezett és kiderült, hogy Tayloréknál volt, de amikor megkérdeztem, hogy miért volt ott, csak annyit mondott, hogy Debivel beszélgetett. Így nem is faggattam tovább, hiszen tényleg szokott olyan lenni, hogy átmegy beszélgetni. Viszont annak örült, hogy ilyen szépen kitakarítottam a szobám. Ezek után tartottam egy kis pihenőt, míg iszok, és bekapok valami nasit, majd a gardróbomba kezdtem bele. Azt se tudtam igazából, hogy hol kezdjem. De kis gondolkodás után, végül úgy döntöttem, hogy a felső polcokon fogom kezdeni a válogatást, így gyorsan behoztam egy széket, majd rá állva elkezdtem pakolgatni. Sorba vettem a fogasokat, és amiket úgy láttam, hogy már nem tetszik, vagy már nem jó, azokat a hátam mögé dobáltam, gondolva, hogy majd összeszedem.

- Uph, kösz! – hallottam meg meglepően az ismerős hangot.

Hátrafordultam és elkuncogva magam figyeltem, hogy pont Taylor fejére dobtam rá a ruhámat. Mondtam, hogy befogom fogasnak! Nem, csak viccelek.

- Szia – szálltam le a székről még mindig kuncogva – bocsi – szedtem le róla gyorsan.
- Mit csinálsz te? – mosolyodott el végre ő is.
- Takarítok – vágtam rá.
- Hát… - nézett a nagy kupac ruhára – látom! – kuncogta el magát.
- Kiválogatom a ruháimat.
- Úgy, hogy rám dobálod? – húzta fel a szemöldökét viccesen.
- Nem láttalak! – vágtam rá.
- Pedig nem vagyok láthatatlan – incselkedett velem.
- Hát… mondjuk épp azon gondolkodtam, hogy ha már itt vagy beállhatsz nekem, fogasnak! – mondtam komoly arckifejezéssel.
- Oh, úgy is csak pár percre jöttem be – motyogta, mire csak elkerekedett szemekkel bambultam rá, meglepődve a mondatán.
- Ilyenkor mennél elfele, mi? – tettem csípőre a kezem – na, várjál csak! – mondtam viccelődve és tettem fel „fenyegetően” a mutató ujjam.
- Komolyan, ha bejövök ide, kezdem azt érezni, hogy egy ruha boltba vagyok – nézett körbe.
- Csak itt nem lehet vásárolni!
- Úgy valahogy – motyogta elbambulva.
- Akkor segítesz? – csaptam össze a tenyerem, hogy visszatérítsem a jelenbe.
- Ja – nézett rám – ühüm – bólogatott – csak azt ne mondd, hogy tényleg fogasnak álljak be – motyogta.
- Nem – ingattam a fejem kuncogva – csak vicceltem azzal. De mondjuk… inkább tudod mit? – néztem vissza rá – nem kell semmit se segíteni, csak add nekem a hangulatot – adtam ki parancsszerűen.
- Rendben – kuncogta el magát – mit csinálsz azokkal a ruhákkal, amik már nem kellenek? – álltam fel közbe vissza a székre.
- Általában anyu elviszi adománynak, a gyerekeknek. De… ha gondolod, vannak olyan cuccaim, amik már Make-re is jók. Úgyis Stellának is szoktam adni, amelyik tetszik neki.
- Hát nem hiszem, hogy mondjuk, ezt felvenné – néztem le rá és a kezében egy fehér szűk és viszonylag rövid ruha volt, amit még egyáltalán nem szándékoztam oda adni.
- Az még jó rám! – vágtam rá.
- Érdekes, még sosem láttam rajtad – nézett ismét a ruhára.
- Mert még nem volt alkalmam felvenni – fordultam vissza ismét a fenti ruhákhoz.
- És ez? Mióta vannak neked ilyen rövid ruháid? Komolyan most már be fogok ide többször nézni – motyogta el a végét. Ismét oda néztem, hogy ezúttal melyik ruhát találta meg, és ahogy láttam, ismét egy szűk és rövid parti ruhát fogott a kezében.
- Az egy parti ruha. És mivel nem voltam mostanában bulizni… sőt már nagyon rég voltam bulizni, ezért még azt sem tudtam felvenni – magyaráztam neki – de ha már itt járunk. Elmehetnénk valahová.
- Tudod, hogy nem vagyok egy nagy parti arc.
- Nem baj – mosolyodtam el és dobtam le ismét egy ruhát – még bulizni akarok, egy nagyot mielőtt elkezdek kerekedni.
- De tudod, hogy nem ajánlott ilyenkor már alkoholt inni!
- Ki mondta, hogy fogok inni? Amúgy is valahogy átvettem azt a stílusodat, hogy semmi alkohol!
- Nagyon helyes! – vágta rá.
- Meg, ha én becsípek, akkor ne tudd, meg mire vagyok képes – motyogtam, reménykedve abban, hátha nem hallja meg.
- Na, mesélj csak! – fortyogtam magamban, amiért még is meghallotta.
- Áh, semmi semmi – legyintettem.
- Oh, ezt ne nekem add be! – kuncogta el magát – na, mondjad csak!
- Hát… csak beszólok mindenkinek – kezdtem bele finoman – meg… ezt-azt.
- Meg pasizol mi? – mondta, hallva a hangjában a viccelődést.
- Én? – mutattam magamra – pf, dehogy – legyintettem.
- Aha – kuncogta el magát.
- Akkor igen, amikor szingli vagyok! És most ne hozd fel a Chase-es dolgot, mert az az este nagyon homályos nekem.
- Nem is akartam – mosolygott.
- Akkor elmegyünk? – néztem rá boci szemekkel – legalább megünneplem a szülinapom, ha már pont aznap nem tudtam.
- Rendben – bökte ki sóhajtva – és mikor?
- Ma? – mosolyodtam el – de elhívom Laurenéket meg a barátnőimet, te meg hívjad a haverjaidat. Na?
- Oké – bólintott rá.
- És táncolni fogsz velem! – szögeztem le gyorsan.
- A-a – ingatta a fejét mosolyogva – nem megy nekem a tánc.
- Pont nekem adod be ezt, tee?! – néztem rá felhúzott szemöldökkel – akivel közös táncórám volt a gimibe.
- És akkor is megütöttelek!
- Véletlenül – vágtam rá.
- Ezért vagyok két ballábas.
- Nem baj – ingattam a fejem ellenkezően – akkor is fogsz velem legalább egyszer.
- A-a – motyogta.
- Ne már! A kedvemért – néztem rá boci szemekkel.
- Na, jó! – morogta – de csak egyszer! – szögezte le.
- Oké – forgattam a szemem.
- És mi lesz a fotósokkal?
- Van egy régi törzshelyem a barátnőimmel. Oda meg nem engednek fotósokat.
- Ó, szóval még törzshelyed is van?
- Hát… aha – kuncogtam el magam – 16 évesen elég sokat jártunk oda Laurennel. Fogadjunk te meg még nem buliztál egy jót?!
- Mondtam, hogy nem vagyok az a nagy bulizós.
- Azért mert nem velem voltál bulizni – néztem rá büszke fejjel.
- Csak azt ne mondd, hogy te olyan nagy parti cica vagy? – húzta fel a szemöldökét.
- Hát ööö… - fordultam vissza a ruhákhoz – ha azt parti cicának hívod, hogy asztalon táncolunk…
- Hogy mit csinálsz? – kérdezte meglepődve, s elkuncogva magát.
- Semmit, semmit! – ingattam a fejem – szeretek bulizni, na! És csak jól érzem magam. De nyugi, ma nem lesz ilyen – nevettem el magam – amúgy is már kezdek ebből kinőni. Régen volt olyan, hogy Laurennel minden másnap elmentünk valahová este és hajnalig táncoltunk. Istenem… de jó is volt – emlékeztem vissza.
- És hány éves is voltál?
- 15-16 – vontam meg a vállam.
- És a szüleid elengedtek?
- Ühüm – bólogattam – Laurenbe bíztak. Mondjuk a legtöbbször Laurennél aludtam, szóval sosem sejtették, ha ittam egy kicsit. De tényleg egyszer vagy kétszer fordult elő, hogy sokat ittam. És akkor is miattad volt! – néztem rá.
- Miattam? – dülledtek ki a szemei.
- Igen – vágtam rá – egyszer, amikor még anno volt az a Swiftes dolog, asszem. Na, akkor elmentünk bulizni és szépen be is rúgtam, sőt még valami hülyével smaciztam is, és azt hiszem ezt nem kellett volna elmondanom! – gondolkodtam miután már kimondtam.
- Oké, akkor ezt nem hallottam! – kuncogta el magát.
- A másik meg az a Miami-s ügy. Akkor nem is akartam inni, csak Chase hozott nekünk valamit, és azt mondta, hogy nem erős meg minden, közbe meg kiderült, hogy olyan ütős, hogy az az egy ital kiütött minket egy órán belül. Ez a két alkalom volt. Amúgy se jó, ha valaki részeg lesz. Már csak azért sem, mert csúnya ha egy lány berúg, a másik meg az, hogy a másnaposság iszonyat rossz.
- Na, pont ezért nem iszok!
- Egészséges életmód forevör!! – kuncogtam el magam rá nézve.
- Pontosan! – vágta rá
- Még is eszed a steak-et meg a hamburgereket! – morogtam le.
- A hús is kell – mosolyodott el huncutul.
- Még jó, hogy én egyikért se vagyok oda.
- Ennyi erővel vega is lehetnél.
- Azért a csirkét még szeretem – vágtam rá elkuncogva magam.
- Az se rossz! – bólogatott elgondolkodva – de a marha mindent visz.
- Most komolyan húsokról beszélgetünk? – húztam fel a szemöldököm – ha még mondasz, néhányat esküszöm meg fogod kívántatni velem! – kuncogtam el magam.
- Oké, befogom! – nevette el ő is magát.

Sokat nevettünk és még beszélgettünk. Bár takarítás volt, de még is jól éreztük magunkat. Olyan jó volt, hogy ismét felhőtlenül és boldogan tudtunk csevegni egymással, minden veszekedés nélkül. Annak is örültem, hogy végre elmegyünk egyet bulizni és kikapcsolódni. A takarítás közbe ezért felcsörgettem a barátnőimet, hogy eldaráljam ma esti terveinket, amibe mindenki benne volt és boldogan mondtak igen-t, mellé téve azt, hogy „jó, hogy újra együtt a csapat”. Ennek ismét nagyon örültem, hiszen a bulikra tényleg csapatosan megyünk mindig. Taylor is felhívta néhány barátját, és azt mondta, hogy ők is eljönnek, így meg is van a biztos esti program. És mivel már nagykorú vagyok, így végre a szüleimtől nem kell engedélyt kérnem. De persze azért nem fogok elmenni a nélkül, hogy ne szólnék. Megbeszéltük azt is, hogy a fiúk és a lányok külön fognak menni, így a barátnőimet hozzám rendeltem a buli kezdése előtt 1,5 órával, hogy biztosan elkészüljünk. Nagyon izgatott lettem, és már alig vártam az estét. Miután végeztem a pakolással, Taylor segített eldobozolni a már nem jó ruhákat, és úgy döntöttem, hogy mielőtt leadom anyukámnak, hogy jótékonykodja el, szólok Make-nek és Stellának hátha megtetszik nekik valami, és azt szívesen oda adom nekik. Majd mivel még bőven volt idő az estéig, úgy döntöttünk, hogy levágódunk a tévé elé, hogy végre kettesben is pihenhessünk, de mielőtt én is lefeküdtem volna, felhoztam magunknak valami nassolni valót, ugyanis a terhességem egyik nagy kára, hogy úgy érzem mindig kell valamit nassolnom, de mivel nem akarok hízni, így ezek a nasik mindig valamilyen gyümölcsök voltak, ez esetben a narancsot kívántam meg, így azt hoztam fel magunknak.

- Beszélhetnénk a terhességi dologról – szólaltam meg Taylorra nézve.
- Beszéljünk! – vonta meg a vállát.
- Először is! – tettem fel a mutató ujjam – szeretni fogsz nagy hassal is? – néztem rá kicsit kétségbeesetten.
- Szerintem aranyos leszel úgy! – kuncogta el magát.
- Nem ezt kérdeztem – néztem rá morcosan – szeretni fogsz akkor is?
- Persze, hogy szeretni foglak – mosolygott.
- Ezt akartam hallani! – mosolyodtam el bólintva egyet.
- És mik a terveid? – kérdezte még mindig mosolyogva.
- Neked mik a terveid? – ültem fel, hogy szembe lehessek vele.
- Azt… most még nem mondom el – mosolyodott el immár huncutul.
- Te titkolsz valamit! – ráncoltam össze a homlokom.
- A-a – ingatta a fejét.
- De, igen! – vágtam rá elkuncogva magam.
- Nincs titok – ingatta még mindig a fejét mosolyogva.

Erre csak gyanakvóan összeszűkítettem rá a tekintetem, hiszen láttam rajta, hogy készül valamire. De mivel nem akartam elrontani, így inkább úgy döntöttem, hogy hadd maradjon nekem meglepetés, bár addig is nagyon fog furdalni a kíváncsiság, hogy mire készülhet.

- Na, jó! De akkor is biztos van valami terved. Lehet még korai, de szerintem nem árt megbeszélni.
- Van tervem – bólogatott mosolyogva.
- Végre – fújtam ki a levegőt – várjunk csak. Először is, fogsz forgatni a következő hónapokban?
- Fogok – vágta rá.
- Ne, már!
- De – húzta el a száját - Az Incarceront-t fogjuk forgatni.
- És meddig?
- 3 hónapig.
- És mikortól?
- Decembertől – húzta el ismét a száját.
- Ez most komoly? Pont az utolsó szakaszaimban leszel távol? – szomorkodtam el – hülye forgatás – morogtam.
- Tudom, de meglátogathatsz, meg én is, ahogy tudok, hazajövök. És amúgy is a forgatás február végéig tart.
- És szerinted csak úgy repülőre szállok meg járkálni fogok neked olyan nagy hassal? Mert akkorra már nagyon terhes leszek – húztam fel a szemöldököm.
- Akkor majd én jövök haza – vágta rá.
- Jó – motyogtam – akkor meg kell oldani, gondolom valahogy, hogy december előtt keress házat. Bár nem tudom, hogy muszáj-e. Hiszen itt van a szüleim háza. Hatalmas. Így is van még három üres szoba. És az én szobám is elég nagy kettőnknek. Ráadásul pont a mellettem lévő szoba üres. Vagy ott a ti házatok is. Az is elég nagy. És így vagy Debi vagy anyukám mindig a segítségemre lesz, ha te nem leszel otthon. Sőt ha már itt járunk, akkor majd biztos nem akarok egyedül lenni a babával otthon.
- Ezek igazak. De mondok valamit – nézett rám – gondolom, nem akarsz örökre a szülőknél maradni. És szerintem jobb most túlesni a költözésen, mint akkor, amikor már meglesz az a kis pocaklakó – dülledtek ki a szemeim az utolsó szavára, és ugyanakkor elmosolyodtam.
- Mit mondtál? – mosolyogtam rá.
- Azt, hogy jobb, ha hamarabb túlesünk a…
- Nem azt! – ingattam a fejem – te már becézgeted is ezt a kis… valamit, ami bennem nő? – húztam fel a szemöldököm.
- Ja – bólintott feleszmélve – miért ne? – vonta meg a vállát.
- Oh, de ez olyan aranyos volt – mosolyodtam el ismét és öleltem meg gyorsan, amin csak elkuncogta magát – gyakorlatilag folyton azt érzem, hogy egy ufó van bennem, de… minden okés – nevettem el magam kibújva öleléséből.
- Egy ufó? – húzta fel a szemöldökét kuncogva.
- Ühüm – bólogattam – mindegy – legyintettem.
- Visszatérve a házra, szóval szerintem jobb így. Biztos találunk valami jót itt a környéken, és legalább így közel lesz mindenki, ha pedig mennem kell valahová, akkor áthívod Lauren-t. Úgyis azt mondtad, hogy bezsongott, amikor kiderült.
- Ez is jó ötlet – bólogattam – mondjuk az tényleg igaz, hogy nem lenne jó még a – néztem rá – pocaklakó cuccait is hozni – kuncogtuk el mindketten magunkat, ahogy kimondtam újdonsült ufóm becenevét – így is mindkettőnknek rengeteg cuccunk van. Még azt is elég lesz összepakolni, aztán átszállítani, és megint kipakolni. Jaj, fárasztó még belegondolni is.
- Szóval…? – húzta fel a szemöldökét.
- Szóval legyen az, hogy miután lemegy a búcsúkoncertem és a média felhajtás e-körül, akkor kezdünk el keresgélni. Apukám is be tud segíteni, mert van néhány ingatlan eladó ismerőse, szóval…! – vontam meg a vállam.
- Rendben – bólogatott – akkor így jó lesz? – mosolyodott el.
- Igen – bólogattam határozottan.
- És mi a terved a munkával?
- Ezt már megbeszéltük, de röviden annyi, hogy kihagyok annyit, amennyi kell. Bár hiányozni fog, de nem fogok belehalni. És neked?
- Ezt még nem mondtam neked, de… kaptam egy új felkérést egy filmhez, de még nem döntöttem el, hogy fogadjam-e el, vagy ne.
- Miért, mikor lenne a forgatás?
- Nyáron.
- És hol?
- Azt még nem tudom. Csak mondom, megkérdezlek, hogy… szerinted mit csináljak.
- Nem kell az engedélyem arra, hogy elfogadd vagy ne – ingattam a fejem – fogadd csak el nyugodtan.
- Tényleg? – mosolyodott el.
- Persze. Ha én nem csinálhatom, akkor legalább te csináld azt, amit szeretsz – mosolyodtam el én is.
- Csak tudod… akkor nem leszek itthon nyáron – húzta el a száját
- Hát… ha neked nem gond, akkor veled me… gyünk – akadtam meg, mivel megyek-et akartam mondani, de mivel akkor már ketten leszünk, így gyorsan kijavítottam a gondolatomat.
- Ennek örülnék – bólogatott mosolyogva.
- Úgyis addigra már szerintem lehet hozni-vinni –vontam meg a vállam – kibérelünk egy házat aztán ennyi.
- Mióta veszed a dolgokat ilyen lazán? – mosolyodott el.
- Nem – ingattam a fejem – csak… nem tudom – nevettem el magam – úgyse bírnám ki, maximum egy hétig nélküled. Meg nem fogok ide-oda repülővel utazgatni, hogy lássalak, amikor ott is lehetek a babával együtt.
- De azért még gondolkodok rajta – húzta el a száját – mert, hogy őszinte legyek már elképzeltem milyen lesz, és komolyan, ahogy ismerem magam, majd mindig veletek akarok lenni – vallotta be egy halvány mosollyal. És ahogy ezeket elmondta én is elmosolyodtam, és majd elolvadtam, olyan édesen és őszintén mondta.
- Oh – simogattam meg a haját mosolyogva.
- Amúgy mikor lesz a következő vizsgálat?
- Úgy két hét múlva, miért?
- Mert most már én is szeretnék végre elmenni.
- Nem – ingattam a fejem – még amúgy se lesz ultrahang, szóval… - vontam meg a vállam elszégyellve magam.
- Egyáltalán bent lehetek, amikor születni fog? – kérdezte kuncogva.
- Hát… - gondolkodtam el komolyan rajta.
- Ez most komoly? – dülledtek ki a szemei.
- Most mi az? – mosolyodtam el – szégyenlős vagyok, na! – hajtottam le a fejem kuncogva.
- Pont előttem?! – húzta fel a szemöldökét – ne viccelj már – kuncogott ő is.
- Jó, ott lehetsz. És… majd… ha talán ráveszem magam, akkor a vizsgálatra is.
- Köszi, hogy megengeded! – ingatta a fejét mosolyogva.
- Éés – mosolyodtam el újra – mit szeretnél? – néztem rá.
- Hm…? – nézett vissza rám kérdőn.
- Fiút, vagy lányt? De kár is volt kérdeznem. Egyértelmű, hogy fiút – mosolyogtam.
- Hát, szerintem kérdezd meg még egyszer!
- Lányt? – húztam fel a szemöldököm.
- Ühüm – bólogatott mosolyogva.
- Miért? Szerintem jobb egy fiú először. Egy mini Taylor – húzogattam a szemöldököm rá, mire elkuncogta magát.
- Szerintem meg jobb egy vagány mini Szandra – mosolyodott el huncutul.
- Én már előre gondolkodtam és biztos, hogy jobb egy fiú, mert akkor a következőnek lesz egy értelmes bátyja.
- Oh, vagy te már így előre elképzelted – kuncogta el magát –szóval kettőt akarsz.
- Nem egymás után! – vágtam rá – amúgy is, szerintem veled maradnék, és most már még biztosabb ez, úgy, hogy… gondoltam előre gondolkodok egy kicsit.
- Hát szerintem meg akkor is jobb egy nővér, mint egy báty.
- A-a – ingattam a fejem ellenkezően – ha olyan báty lesz, mint te Make-nek vagy Nick nekem, akkor az úgy nagyon is jó lesz. Egy lány nem tudja úgy megvédeni a tesóját. De akkor maradjunk abba, hogy mindketten mást akarunk! – kuncogtam el magam – igazából mindegy, csak egészséges legyen.
- Így van – bólogatott egyetértően.
- Szerinted jó anya leszek? – kérdeztem tőle picit elkomolyodva.
- Szerintem igen – bólogatott.
- Mármint, szeretem a gyerekeket meg minden de… majd azt se fogom tudni, hogy mit, hogy csináljak.
- Majd előjönnek az anyai ösztönök, és beletanulsz.
- Úgy érted, beletanulunk! – javítottam ki – mert nem én fogok egyedül felkelni hajnalba, és nem csak én fogok ugye pelenkázni? – néztem rá felhúzott szemöldökkel.
- A felkelés még megoldható de… - gondolkodott el – oké, majd én is beletanulok – kuncogta el magát – és én?
- Hogy jó apa leszel-e? – húztam fel a szemöldököm.
- Ühüm – bólogatott – fura ezt kimondani – nevette el magát kissé zavartan.
- Hát… ha úgy fogsz vele törődni, mint velem, akkor igen. És amúgy tényleg fura – gondolkodtam el – jézusom, én jövőre már ünneplem az anyák napját is.
- Tényleg – mosolyodott el.
- Azért vegyél majd nekem virágot! – néztem rá, éreztetve vele, hogy viccelek.
- Oké – bólogatott hevesen.
- Áh, csak viccelek. Nem muszáj – nevettem el magam – azért remélem, valamilyen szinten megkomolyodok, mert most még mindig gyereknek érzem magam – húztam el a szám-, de tényleg olyan fura már. 14 évesen a fene gondolta volna, hogy… úristen. Hogy idáig eljutok veled. Mondjuk azt se gondoltam volna, hogy híres énekesnő leszek, de… akkor is. Neked nem fura? Ha belegondolsz.
- Hát igen – bólogatott – hamar elment ez a négy év.
- Hamar bizony, és úgy ment el, hogy közben egyáltalán nem unatkoztunk.
- Ja – bólogatott egyetértően.
- És… - néztem rá ismét – milyen nevet adjunk?
- Nem tudom – vonta meg a vállát.
- Ha fiú lesz, akkor az egyik neve biztos, hogy Taylor vagy Daniel lesz.
- Nem – ingatta a fejét ellenkezően.
- Miért? – húztam fel a szemöldököm.
- Nem akarom a saját nevemet adni neki.
- Nem az lenne a neve, hogy Taylor Daniel Lautner. Hanem a második neveként vagy Taylor, vagy Daniel. És gondolom, az elsőt használná, mert általában mindenki az első nevét használja. De mondjuk, én a Daniel-t adnám, főleg apukád miatt. Biztos örülne neki.
- Biztos örülne, és mi lenne a te apukáddal? Szerintem rosszul esne neki és akkor már gondolom meg is kérdezné, hogy miért nem az ő nevét adtuk második névként?
- Hogy te mikre nem gondolsz! – néztem rá.
- És, ha a nagyapádról lenne elnevezve? – döbbentem meg erre az ötletére és ugyanakkor éreztem, hogy elérzékenyülök, de azonnal vissza is fojtottam, így nem vette észre.
- Ismétlem. Hogy te mikre nem gondolsz! – mosolyogtam rá – tényleg? – néztem immár elkomolyodva.
- Tudom, hogy fontos volt neked, és szerintem senkinek nem lenne ellenvetése.
- Én öö… rendben – bólogattam hevesen.
- És ne legyen második neve. Úgyse használná.
- Matt Lautner – gondolkodtam el – nem is rossz – mosolyodtam el rá ismét.
- És ha lány lesz? – mosolygott.
- Annabell lesz! – vágtam rá.
- Te már ezt így el is döntötted?
- Persze, ha az neked is tetszik – tettem hozzá.
- Szép név – bólogatott.
- Nem tudom… de olyan angyali ez a név.
- Tényleg az – mosolygott.
- Akkor ezen is túl vagyunk. Azt hiszem mindent átbeszéltünk. Oh, de még van valami – néztem rá – ugye majd én rendezkedhetek az új házba?
- Azért valamibe beleszólhatok majd? – kuncogta el magát.
- Persze, mindenbe beleszólhatsz. Csak kérdeztem – vontam meg a vállam.
- Oké – kuncogott.

Még jó néhány dolog szóba jött, és ezzel jól el is beszélgettük az időt. Mire észbe kaptunk, már ott volt az idő, hogy a barátnőim lassan megérkeznek hozzám, és készülődhetünk a partira, így lekísértem Taylort, majd röviden elbúcsúzva egymástól, a nappaliban üldögélő anyukámnak eldaráltam a tervemet, és elmondtam neki, hogy majd küldje fel a szobámba a barátnőimet, ha megérkeztek, s ezzel gyorsan felslisszoltam a szobámba, eldöntve, hogy gyorsan lefürdök, még mielőtt megjönnek a kis drága barátnőim. Miután végeztem, szerencsére még nem érkeztek meg, így gyorsan körbe tekertem magamon egy törölközőt, na meg persze a hajamat is becsavartam egy törölközőbe. Majd ahogy a fürdőből kiléptem, épp a szobaajtóm kezdett nyílni, mire megtorpanva álltam ott, várva, hogy ki fog belépni. De, ahogy megláttam kik azok, egyből nagy vigyorra húzódott a szám.

- Hátt sziia! – ugrott oda hozzám egyből Vicky – látom nem a legjobbkor jöttünk – kuncogott végignézve rajtam.
- Semmi gond – nevettem el magam én is – sziasztok – mosolyogtam rájuk és öleltem meg mindenkit.
- Na, először is – szólalt meg Vicky – milyen dolog az, hogy nem szólsz nekünk arról, hogy terhes vagy? – tette csípőre a kezét sértődöttséget színlelve.
- Hát ööö… őszintén, nem is volt rá időm – húztam el a szám.
- Hm… nem baj – mosolyodott el – én attól még gratulálok – ugrott megint a nyakamba és ölelgetett meg.
- Köszönöm, de meg fogsz fojtani – mondtam rekedtesen, már alig kapva levegőt.
- Jaj, bocsi – nevette el magát.
- Na – csaptam össze a kezem mosolyogva – akkor készülődhetünk?
- Természetesen – vágták rá szinte egyszerre.

Erre csak jó kedvűen elnevettem magam és a gardróbba mentem, hogy kiválaszthassam a mai esti szerelésemet. Egy kék koktél ruhán és egy fekete szűkebb ruhán akadt meg először a szemem, így mindkettőt leakasztottam, és a csajokhoz mentem, hogy megkérdezzem, melyikben menjek.

- Szerintetek melyik a jobb? – mutattam fel nekik mindkettőt.
- A fekete egyértelműen – vágta rá Lauren.
- Dögös, szexi és hozzád illő – tette hozzá Vicky mosolyogva.
- Biztos, hogy nem túl kihívó? – húztam el a szám.
- Szandra Burke az istenért, mióta kihívó neked egy ilyen szexi ruha? Ezt veszed fel és punk tum! – zárta le vicces hangnemben Vicky, amin ismét el kellett nevetnem magam.
- Oké – kuncogtam még mindig.

Így visszavittem a kék koktél ruhát, s közben eszembe jutott, hogy pont ezt a fekete ruhát mondta Taylor, így végre esélye nyílik arra, hogy egy ilyenben is lásson. Gyorsan felvettem magamra, és visszatérve a szobámba, mosolyogva figyeltem, ahogy a csajok a tükröm előtt épp szépítkeznek, így gyorsan elővéve smink készletemet én is beálltam közéjük. Egymást segítve végül mindenkin tökéletesen állt a smink és a ruha is, majd következett a haj. Visszamentem a fürdőbe, és már épp majdnem megszáradt hajamra még a hajszárítóval rásegítettem, majd a hajvasalóval össze-vissza állt hullámos tincseimet, szebbekké varázsoltam, befújtam egy kis hajlakkal és kész is voltam. Már csak a cipőt kellett kiválasztanom, de mivel már tudtam, hogy melyiket veszem fel, így gyorsan a gardróbba lépkedve előkotortam a fekete magas sarkút, és fel is húztam gyorsan a lábamra, majd kész állapotban álltam meg a csajok előtt, hogy kinyilvánítsák a ma esti szerelésemről alkotott véleményüket.

- Taylor dobni fog egy hátast – motyogta Shelly.
- Egy szó: Dögös! – szólalt meg Vicky is.
- Jó leszel így – mosolygott Lauren, és mivel adok a véleményükre, így el is hittem nekik minden szavukat.
- Ti, kész vagytok? – néztem rájuk
- Igen – bólogattak mindannyian.
- Oké, akkor mennyi az idő? – néztem a telefonom kijelzőjére – 9 óra. Már is késésben vagyunk – forgattam a szemem.
- Oh, annyi gond legyen. Tudják a fiúk, hogy milyenek vagyunk – legyintett Lauren.
- Igaz – vontam meg a vállam – akkor, mehetünk? – mosolyodtam el izgatottan.
- Naná! – mondta Vicky szinte már sikítva, mire ismét nevetnem kellett.

Annyira jó volt, hogy végre a csajokkal lehettem és, mint régen, ugyanúgy készülődhettünk együtt. Nagyon örültem, hogy még az új életem előtt átélhetem ezeket. Bár nem tagadom, hogy lehet lesz még ilyen a baba születése előtt, de igazából nem sok esély van rá. Mindesetre kihasználom ezt a lehetőséget, és jól fogom érezni magam. Levonaglottunk mind a négyen a lépcsőn, mint négy díva, amit anyukám csak mosolyogva nézett végig, majd egy gyors búcsú után, Lauren autójába vágódtunk – mivel ő vállalta el a furikázást – és felhangosítva a rádiót, indultunk el a klub felé. Épp Katy Perrytől az egyik nagyon kedvenc dalom ment a rádióba, így egyből felpörgetett minket a dal és a bulira hangolódva, elkezdtünk a rádióval együtt énekelni. Közben persze már ülve táncoltunk és hülyéskedtünk, illetve bulis képeket csináltunk vagy csak épp kameráztuk egymást. A lényeg, hogy mi már nagyon fel voltunk készülve a partira.

Ahogy odaértünk, Lauren leparkolt egy viszonylag nyugisabb parkolóba, majd jó kedvűen indultunk a klub felé. Elég nagy sor állt kint, és megint rám tört az az érzés, hogy kivételek vagyunk, és ezért egyből bemehetünk a többiek meg várják meg a sorukat, de arra gondoltam, hogy bent már biztosan megy a pezsgés, így hamar eloszlattam ezeket a hírtelen jött érzéseket. A testőrök már mosolyogtak ránk, mikor közelebb lépegettünk, majd egy gyors üdvözlés után probléma nélkül bemehettünk. Annyira jó volt ide visszajönni ennyi hónap kihagyás után. Végre most megint igazi belevaló tininek éreztem magam, akit nem érdekel a világ és csak bulizni akar, persze ép ésszel. Már ahogy bentebb lépegettünk találkoztunk néhány helyes fiúval, akik pimaszul végig nézve rajtunk, mentek el mellettünk, de nem foglalkozva velük, nyugodtan sétálgattunk a VIP részleghez, amit hál’ Laurennek tíz perc alatt lefoglalt nekünk. Ahogy közeledtünk már messziről láttam az ismerős alakokat, így elmosolyodva igyekeztünk feléjük.

- Sziasztok, srácok – köszönt legelőször Vicky

Mind felénk fordult, de én egyből Taylorra néztem kíváncsian, hogy mi lesz a reakciója kissé kihívóbb kinézetemre. Ahogy rám nézett először kidülledt szemekkel nézett vissza rám, majd végig mérve engem teljes egészemben, immár huncut mosoly húzódott az arcára, és ebből a mosolyból azonnal tudtam, hogy már egész máshol járnak a gondolatai. Azt, hogy hol… inkább nem részletezném.

- Csajok, dögösek vagytok – szólalt meg végre a srácok közül Jace.
- Köszi – mondtuk szinte egyszerre.

Gyorsan leültem Taylor mellé, aki még mindig azzal a csábos vigyorával nézte végig a mozdulataimat, majd megvakarva a fejét, a fülemhez közelebb emelkedett.

- Ha rajtam múlna, már nem itt lennénk – mondta ki huncutul és elkuncogva magát.
- Na! – csaptam bele a hasába és nevettem el magam én is.
- Amúgy már rendeltünk nektek, ha nem gond – szólalt közbe Adam.
- Helyes! – vágtam rá és vettem is el egy poharat, amibe persze előbb beleszagoltam nehogy még a végén alkohol legyen benne, de szerencsére csak narancslé volt, így gyorsan szomjasan belekortyoltam.

Hírtelen felcsengett még egy kedvenc dalom, amiért a DJ-nek nagyon nagyon hálás voltam, és látva Lauren felcsillant szemeit, már félve tettem le a poharat, hiszen ahogy ismerem, most magával fog vonszolni a parkettre.

- Te! – mutatott rám, mire máris elmosolyodtam, tudva, hogy mire készül – velem jössz! Most! – állt fel, és a kezemet húzva, én is muszáj voltam felállni – Taylor – nézett immár Tay-re – bocs, de elrabolom a csajod és most az én csajom lesz! – zárta le Lauren ellenkezést nem tűrve. Ezen csak kuncogtam, Taylor pedig először meglepetten nézett Lauren-re, majd látva vidám arcomat, ő is elnevette magát. Vicky és Shelly is felállt, így immár nem ketten, hanem négyen igyekeztünk bulis hangulatban a parkettre. Egyből éreztem azt a „táncolni akarok” féle bizsergést, majd a tánc parkett közepére tornázva magunkat, elkezdtünk jobbra-balra és épp, ahogy esett, ringatózni a zene ütemére.

********

Valamikor hajnaltájon zötykölődtünk haza a csajokkal. Eszméletlenül jó buli volt. És egyikőnk sem ivott egy csepp alkoholt sem. Na, jó. Azért a fiúknak bement egy-két kör whisky, még meglepetésemre Taylornak is, így a pia hatása alatt magammal tudtam rángatni egy tánc erejéig. A magas sarkúban kábé egy óráig bírtuk, aztán mindannyian úgy döntöttünk, hogy ne kínlasszuk a lábunkat tovább, így levettük a cipőket és mezítláb koptattuk a parkettet tovább. Bár azt mondtam Taylornak, hogy nem fogok asztalon táncolni, de annyira a buli hatása alá kerültünk mindannyian, hogy a négyesünk kábé éjfél után valamikor az asztalon kötött ki és ott ráztuk magunkat, felhőtlenül. Ezért is kicsit örültem, hogy Taylor ivott, hiszen akkor lehet lemorgott volna érte, így meg csak legeltették rajtunk a szemüket és néha-néha még nevettek is rajtunk. Két szóban: isteni volt! Nagyon hiányzott már ez nekem. És végre Tayloron is azt láttam, hogy elengedi magát, és mint egy normális 19 éves, csak jól érzi magát a barátaival. Bár sajnos a táncra csak tényleg egyszer tudtam rávenni, ismétlem azt is akkor, amikor kicsit be volt állva, de ettől még örültem, hogy ő is felhőtlenül jól érezte magát. Viszont amikor úgy döntöttünk, hogy ideje hazamenni, Taylor még mindig mintha kicsit kómás lett volna, így Jace-re bíztam, hogy épségbe vigye haza, mivel Jace már teljesen józan volt. Biztos vagyok benne, hogy Taylorból még azért nem ment ki olyan hamar a pia, mert nagyon keveset iszik és nincs hozzá szokva, Jace pedig gondolom, azért valamennyivel többet mer inni, ha elmegy bulizni. De Taylor is megteheti. Miért ne tehetné?! Elvégre most élvezze ki a buli ízét, míg lehet. A hazafele úton már mindannyian el voltunk fáradva és mivel megbeszéltük, hogy ma nálam fognak aludni, így Laurennek nem kellett mindenkit külön-külön haza furikázni, hanem leparkolt előttünk és nagyon halkan felslisszoltunk a szobámba. Majd mindenkinek adtam valami cuccot, amibe aludhat, én is gyorsan átvedlettem a pizsamámba, gondolva arra, hogy majd reggel lefürdök, majd mindannyian, kissé szűkösen, de az ágyba bebújtunk, és érezve, hogy javában rám szállt a fáradtság, hamar el is aludtunk….

Buli fotók:

Szandra Burke's life 120 rész

2011-06-12T11:21:00.000-07:00

Hello honeys!! Itt a következő rész! Nem kommentálok hozzá semmit:D Remélem tetszeni fog és ha igen, lesz időtök néhány kis sort írni róla:D
Jó olvasást!
Puszi

"Nem akarok veszekedni veled, életem, csak eltérő a nyelvszemléletem. De mire ezt kimondom, a vita kulturált hangneme addigra persze megszűnt, - és már rég veszekszünk, - mert te úgy érzed, hogy neked esek, - pedig csak a vitastílusom az, ami az átlagosnál kicsit hevesebb, - én meg azt veszem zokon, - hogy mért azon lovagolsz, hogy hogy mondom, és nem amiket mondok, azokon, - szóval a ló velünk eléggé elszaladt, - a cérna elszakadt, - és áll a bál, - és már egyikünk sem érvel, csak sértetten hallgat, vagy ordibál, - míg végül elvágjuk a csomót, ezt a gordiuszit, - és adunk egymásnak egy puszit"

Reggel a szemembe sütő nap fényére ébredtem, és, hogy forrón süti a bőrömet. Eltakartam a szememet, hogy nagyjából lássak is valamit, majd kómásan kimásztam az ágyból és az órára pillantva, meglepődve figyeltem, hogy már tíz óra is elmúlt. Így a fürdőbe mentem, ahol elvégeztem a szokásos teendőimet, majd a szobába visszalépve, a bőröndben kezdtem nézelődni. Kis keresgélés után, egy farmernál, egy piros felsőnél és rá egy szürke pulcsinál maradtam, majd hamar felöltöztem. A fürdőbe visszalépve, megigazítottam a hajam, felhúztam egy papucsot és a táskáimmal a kezemben indultam le a földszintre.

- Jó reggelt nagyi – köszöntem elmosolyodva, ahogy leértem a lépcsőn.
- Jó reggelt – mosolyodott el ő is – jaj, te. Megint magamra hagytok! – sóhajtott fel.
- Mondtam, hogy költözz hozzánk.
- Igen, igen. De nekem ez mégis nehéz döntés, hiszen tudod. Itt éltem nagyapáddal már… nem is tudom hány éve. Nagyon sok. 30 biztos van.
- De az sem jó neked, ha itt vagy egyedül.
- Tudom, kincsem – húzta el a száját – oh, segítsek cipekedni? – terelődött a figyelme a kisebb utazómra.
- Nem, köszi. Nem nehéz – mosolyogtam – mindjárt jövök.

Kivittem az autóhoz a dolgaimat, és miután a csomagtartóba bepakoltam, visszamentem a nagyimhoz.

- Csináljak neked valami reggelit? – kérdezte immár a konyhában álldogálva.
- Hát… ha van kedved – vontam meg a vállam – de tudok magamnak csinálni – mosolyogtam.
- Oh, csinálok én. Úgyis én is éhes vagyok már – kezdett bele a rántottába – és mi lesz a lovakkal, ha elmegyek? – tért ki ismét a költözős témára.
- Nekem is nehezemre esik kimondani de… van tőlünk kb. félórányira egy nagy lovas tanya. Biztos megvennék a lovakat. A szívemhez nőttek mind egytől egyig, főleg az én lovam, de ott legalább lovagolni fognak rajta és szépen fogják gondozni őket. És ha esetleg meg akarod nézni őket, akkor nyugodtan elmehetsz. De egyébként igazad van abban, hogy nem szívesen hagyod itt ezt a telket. Mondjuk, ha beszélünk apuval, akkor nem hiszem, hogy eladná és így megmaradna. Aztán akkor jössz vissza, amikor csak akarsz. Így megmarad ennek a helynek a békéje és a nyugalma. Ki lehetne, mondjuk alakítani egy saját kis nyaraló féleségnek.
- Vagy neked adhatnám – nézett rám csillogó szemekkel, de nem értettem miért adná pont nekem.
- Már miért adnád nekem? – húztam fel a szemöldököm.
- Hát, hogy Taylorral ide költözhessetek.
- Ez… nem is rossz ötlet – gondolkodtam el rajta – itt azonnal otthon érezném magam és a kisbabának is meglenne a nyugalma.
- Ugye?
- De… még sem olyan jó – ingattam a fejem elszontyolodva.
- Miért?
- Hát… mert ott a közelbe szeretnék lakni, hogy ha kell valami, akkor ne egy órát kelljen utazgatni. Amúgy is el kellesz minden segítség. És gondolom, anyukám sem akarja, hogy egy órányira lakjak tőle – húztam el a szám.
- Igaz – bólogatott.
- De tényleg, ahogy mondtam, ezt a házat ki lehetne alakítani egy családi nyaralóvá. Hogyha pihenésre vágyunk, akkor csak lejövünk ide egy-egy hétvégére.
- Igen, ez is jó megoldás. De majd meglátjuk – mosolyodott el.
- Én nagyon örülnék, ha hozzánk költöznél. Akkor sosem lennél egyedül, mert mindig van otthon valaki. És minden nap látnál minket. Tényleg örülnék neki – mosolyogtam rá – és még lehet a szomszéd bácsival össze is haverkodnál – húzogattam neki a szemöldököm.
- Oh kincsem, én már ahhoz öreg vagyok – nevette el magát.
- A pasizáshoz senki sem elég öreg – vágtam rá – vagy elvinnélek egy csajos napra. Manikűr-pedikűr, fodrász, masszás. Csupa luxus. Úgyis megérdemled.
- Nem akarom, hogy rám pazaroljátok a pénzeteket – ingatta a fejét mosolyogva.
- Oh, ne már nagyi. Pazarolni? Kijár neked ez a pihenés. Amúgy is hál’ istennek van hová tenni a pénzt, szóval e-miatt sose fájjon a fejed. Úgy, hogy még egyszer megkérlek, hogy gyere és költözz hozzánk – néztem rá boci szemekkel.
- Meglátom – kuncogta el magát.
- Ráadásul, ha megszületik a kis babám, akkor láthatod felnőni, meg vigyázhatsz rá, meg minden – csalogattam folyamatosan hozzánk – naaa, légyszi.

Rám nézett gondolkodóan, és láttam rajta, hogy még mindig hezitál, de inkább mintha a költözés fele hajlana. Ezért még jobban kinyitottam a szemem, és kiskutya tekintettel néztem rá.

- Jó, de anyáddal meg kell beszélni – mondta pár perc múlva.
- Tényleg? – vigyorodtam el boldogan.
- Úgy, hogy most veled megyek, míg meg nem gondolom magam – tette fel a mutató ujját.
- Úristen, komolyan? – álltam el fülig érő mosollyal.
- Igen – bólogatott.
- Jajj, de jóó!! – mentem oda megölelgetni.
- Jól van, jól van – kuncogott – még összetörsz mindjárt.
- Jaj, bocsi – kuncogtam én is – csak úgy örülök.

Vigyorogtam folyamatosan. Végre valami jó is történik az életemben, és rávettem a nagyit, hogy hozzánk költözzön. Most ez tényleg nagy boldogsággal töltött el. Visszaültem az asztalhoz, majd pár perc múlva a nagyim mosolyogva ült le mellém, és belekezdtünk a reggelibe. Közbe folyton motyogtam neki valamit, hogy majd eljöhet a búcsú koncertemre és majd utazgatni is fog velem, meg beavatom a sztár életembe is. Meg, hogy jön majd velem vásárolni, meg minden. És ezeket csak kuncogva hallgatta végig, illetve bólogatott jó kedvűen. Nagyon beleéltem magam, hogy végre minden nap ott lehet köztünk a drága nagymamám, hiszen imádom. Tényleg nagyon szeretem, csakúgy, mint a nagypapámat. Aki tudom, hogy fentről segíti a családot, és legfőképpen engem. Segít átvészelni a bonyodalmakat az életemben, és, hogy erős tudjak maradni. Illetve biztos vagyok abban, hogy ha most még köztünk élne, ő is örülne a kis dédunokájának. Biztosan őt is tanítgatná, és játszana velem, ahogy velünk tette kis korunkban. Ezekre gondolva egy őszinte mosoly terült el az arcomon, és végre örültem, hogy most, már ha az egyetlen és drága nagypapámra gondolok, akkor nem a szomorúság kerít maga köré, hanem a boldogság. Bár sokszor még elszomorít, hogy már nincs köztünk, de tudom, hogy jó helyen van odafent és, hogy figyel minket. Csakis szép emlékeim vannak vele és ez késztet arra, hogy ne legyek szomorú. Hiszen amik történtek velem az elmúlt időszakban, megerősített és most már a szép emlékeknek is tudok örülni. Megtanultam, hogy ki kell használni minden percet arra, hogy a szeretteinkkel legyünk és, hogy nem szabad bántani őket. Persze Taylor az más tészta, de vele is ugyanez a helyzet. Nem szeretem bántani, és nem is tenném meg tudatosan, de a veszekedések mindig vagy a feszültségből vagy valaki más konfliktusából jönnek. De általában mindig megoldjuk ezeket a helyzeteket és nagyon remélem, hogy most is sikerülni fog.

A reggeli után izgatottan sürgettem a nagyimat, hogy készülődjön, hiszen alig vártam már, hogy bejelentsem sikeres tervemet anyukámnak. Persze nem fog most még költözni a nagymamám, csak gondolom, eljön és megbeszéli a dolgokat a szüleimmel, és ha belemennek a közösen megbeszélt tervbe, akkor szerintem hamar költözni is fog. Így miután elkészült a nagymamám, beültünk az autóba és a gázra lépve, hazaindultunk. Bekapcsoltam a rádiót, és míg beszélgettünk még néhány dologról, az csak halkan szólt.

Egy óra utazás után, mosolyogva parkoltam be a végre újra látott otthonom garázsába, majd kiszálltam és a csomagtartóból a kezembe vettem a csomagjaimat. Nagyi felajánlotta a segítségét, de tényleg nem voltak nehezek, így finoman visszautasítottam. Bentebb mentünk a házba, ahol épp anyukám és Nick a nappaliban tévéztek, és mikor megláttak a nagyival az oldalamon elkerekedett szemekkel néztek ránk.

- Szia…sztok – állt fel anyu elmosolyodva.
- Sziasztok – köszöntünk szinte egyszerre a nagyival.
- Hát te? – ölelte meg anyukám a nagyit meglepődve.
- Rávettem, hogy ide költözzön – mondtam felemelve büszkén a fejemet.
- Oh, na, végre! – ugrott fel Nick boldogan – szia, nagyi – ölelte meg mosolyogva – végre rávettek, hogy ide gyere. Nagyon helyes!
- Így van – vágta rá anyukám is.
- Látod? Mondtam, hogy mindenki azt akarja – néztem a nagyira elvigyorodva.
- Jól van, jól van – mosolygott – de először meg kell beszélni ezt – nézett anyukámra.
- Persze, de gyertek, üljetek le – invitált anyukám minket a nappaliba.
- Én felviszem a cuccaimat – mutattam fel a táskámat.
- Oké, menj csak – mosolygott.

Felmentem a szobámba és hamar elpakoltam a dolgaimat, majd visszamentem a nappaliba, hogy hallgassam, miben marad anyukám és a nagyi. Így leültem Nick mellé mosolyogva, aki szintén csak némán hallgatta anyuék beszélgetését.

Nem igazán szóltunk bele egyikőnk sem. A nagyi elmondta anyukámnak, az általam tervezett dolgokat, hogy mik legyenek a lovakkal, és, hogy mivé lehet alakítani azt a telket, és hál’ anyukám csak egyetértően bólogatott ezekre. Örömünkre még mindig benne volt a nagyi a költözésbe, így azt is megbeszélték, hogy mihelyst megveszi a lovas tanya igazgatója a lovakat, akkor már jöhet is a nagyi. Így megígérte neki az anyukám, hogy hamar elkezd intézkedni. A délután igazából ezzel ment el. A kanapén ültünk és beszélgettünk. Nick is mesélt a nagyinak, majd ahogy megérkezett Stella, ő is bőven darálta a mondanivalóját. Én pedig mivel már tényleg mindent elmondtam a nagyinak ebben a jó néhány napban, csak hallgattam mosolyogva, ahogy izgatottan mesélnek a többiek. Már késő délután volt, amikor elkezdtünk búcsúzkodni tőle, azzal, hogy hamarosan megint látjuk egymást. És mivel nekem találkozóm van, így anyu elvállalta, hogy hazaviszi a nagyit. Mindhárman integettünk neki, ahogy elment, majd én gyorsan felslisszoltam a szobámba, elkezdeni készülődni. Észre se vettem, hogy olyan hamar elment az idő, és ahogy a találkozóra gondoltam, ismét elkezdtem izgulni. A gyomromba egy görcs költözött, de próbáltam nyugtatgatni magam azzal, hogy minden rendben lesz. Ahogy felértem, egyből a fürdőbe eredtem, ahol egy gyors zuhany után, egy törölközőt magam köré csavarva kezdtem a hajamat megszárítani. Közben folyamatosan Taylorra gondoltam. Kíváncsi lettem volna, hogy ő is ennyire izgul, vagy fél. Miután kész lettem a hajammal, a gardróbba mentem és a fejemet vakarva próbáltam kifürkészni, hogy most mit vegyek fel. Nem akartam túl elegáns lenni, vagy túl kihívó, vagy alul öltözött. Csak valami elegánsan csinosra gondoltam. És mivel általában a sötét színek dukálnak egy vacsorához, ezért jó néhány percnyi nézelődés után, egy fekete elegáns felsőnél és egy sötétebb farmernál maradtam. Felöltöztem majd újra a fürdőbe mentem. Nézegettem a hajamat a tükörbe, azon gondolkodva, hogy fogjam fel, vasaljam ki, vagy csak igazítsak rajta egy kicsit. Jaj, komolyan ezek a haj problémák – forgattam a szemem magamon, hogy miken akadok fent. De szép akartam lenni neki, ezért nehéz volt eldöntenem. Végül úgy döntöttem, hogy nem vasalom ki, hanem így, ahogy van, összefogom szépen, hogy ne menjen bele a hajam se a szemembe se az ételekbe. Miután kész lettem vele, felkentem magamra a szerelésemhez illő sminket, és még egy utolsó pillantást vetve arcomra, elhúzott szájjal kémleltem azon gondolkodva, hogy talán ez nem is lesz jó így. Vettem egy mély levegőt, és az órára nézve – ami már fél nyolcat mutatott – úgy döntöttem, hogy még is jó lesz ez, hiszen már nem lenne idő újra megcsinálni. A szobámba mentem, ahol felhúztam egy elegáns fekete magas sarkút, majd az egész tükörben végül elégedetten néztem magamon végig. A vállamra kaptam a táskámat, és remegő gyomorral indultam le a földszintre.

- Csini – hallottam meg Nick hangját, ahogy leértem. Épp a nappaliban tévézett még mindig – hová mész?
- Taylorral találkozok, és köszi – mosolyodtam el halványan – de nagyon izgulok – fújtam ki a levegőt.
- Miért izgulsz?
- Nem tudom – ingattam a fejem – félek meg minden.
- Biztos jó lesz. Taylor jó gyerek, nem kell izgulnod.
- Tudom, hogy jó, de… mindegy – legyintettem – majd jövök- intettem neki.

Beszálltam az autóba és miután kigurultam már indultam is. A szívem a torkomban dobogott, és remegett kezem-lábam. Nem tudom miért izgultam ennyire, de már túl akartam esni rajta. Muszáj voltam mélyeket lélegezni, hogy próbáljam lecsillapítani magam és, hogy még hatásosabb legyen, bekapcsoltam a rádiót, bízva, abban, hogy hátha le tud nyugtatni egy kicsit a zene. Inkább lassan hajtottam, mert idegességem miatt elképzelhető volt, hogy nem az útra figyelek, és még véletlenül belemegyek egy autóba, ami most éppen nem hiányzik. De így is pár perc híján pontosan odaértem és miután leparkoltam a közeli parkolóba, meglepetten figyeltem, hogy Taylor is ugyanoda parkolt, és akkor kaptam észbe, hogy ő már itt van és engem vár. Ezért mintha nem is hatott volna se a zene se a mély levegővételek, még jobban ideges lettem és a szívem immár annyira lüktetett, hogy azt hittem a végén szív infarktust kapok. Vettem még egyszer egy mély levegőt, és gyorsan összeszedve magam, kiszálltam az autóból, és az étterem felé indultam. Nem tudom elmondani, pontosan miket éreztem ekkor, de rettenetesen ideges voltam.

Az étteremhez közeledve néha-néha még a lábam is megremegett, így elég ferdén nézhettek rám az emberek, mivel volt olyan, hogy majdnem kitörtem a bokám, annyira beleremegtem. Aztán az étterem ajtajánál megálltam, megpróbáltam teljesen, úgy ahogy tudtam összeszedni magam még egyszer, majd egy mély lélegzetvételt követve, beléptem.
Ahogy bementem, nem láttam sehol az ismerős alakot. Majd fordulva kilencven fokot, megláttam, hogy épp valamit piszkál az asztalon lehajtott fejjel. A már amúgy is hevesen dobogó szívem, immár ötszáz fokon égve dübörgött, majd kifújva a levegőt, lassan elindultam felé. Valahogy megérezhette, hogy közeledek, mert alig pár méterre egymástól felemelte a fejét, és rám emelve tekintetét, láttam rajta, hogy megkönnyebbült a felől, hogy eljöttem, majd egy kósza halvány mosoly is elhúzódott arcán. Én is elmosolyodtam halványan, és egyre közelebb lépkedve hozzá, felállt.

- Szia – puszilta bele lágyan az arcomba.
- Szia – köszöntem én is.
- Nem is tudod, mennyire örülök, hogy eljöttél – ültünk le közben mindketten egymással szembe.
- Azt hitted, nem jövök el? – néztem rá.
- Megfordult a fejembe – húzta el a száját.
- Hozhatok önöknek valamit? – tűnt fel hirtelen a pincér.
- Rendelsz? – nézett rám Taylor.
- Nem – ingattam a fejem – most egy falat se menne le a torkomon.
- Én se kérek – ingatta a fejét Tay végig engem nézve.
- Esetleg üdítőt hozhatok?
- Azt igen – vágtam rá – baracklevet.
- Én kólát kérek – motyogta.
- Rendben, már is hozom – tűnt el a pincér.

Éreztem, hogy végig engem néz Taylor, de bevallom egyre jobban kezdtem zavarba jönni. Nem szeretem, ha ilyen feltűnően néz, még hozzá folyamatosan.

- Ne nézz már! – motyogtam elmosolyodva.
- Oké – mondta ő is elmosolyodva – elárulod, hogy merre voltál?
- Ennyire érdekel?
- Ühüm – vágta rá.
- A nagymamámnál – vallottam be.
- Oh, akkor nem is voltál olyan távol.
- A-a – ingattam a fejem – de ez nagyon kellett nekem.
- Értem – motyogta – szóval?
- Szóval? – ismételtem meg.
- Szóval… nagyon sajnálom, amiért úgy viselkedtem veled – komolyodott el – nem tudom mi ütött belém. Pedig hidd, el sosem tudnálak bántani.
- Nem csak te vagy ebben a hibás. Valamilyen szinten én is benne vagyok – néztem rá végre.
- Nem tudom… csak olyan feszült voltam, meg minden – vonta meg a vállát – nem tudtam normálisan gondolkodni, csak akkor, amikor elméletben pofon vágtál azzal, hogy eleged van belőlem.
- Azért nem pont ezt mondtam.
- Hát… akkor, hogy idegesítelek. Ugyanaz – motyogta.
- Igen – bólogattam – de én se voltam a toppon. Ideges voltam, meg túl sok minden felgyülemlett bennem.
- Akkor sem kellett volna veled úgy viselkednem – ingatta a fejét – és tudnod kell, hogy nem gondoltam komolyan azokat, amiket mondtam.
- Rendben.– mosolyodtam el halványan.
- Fontos vagy nekem, és nem akarlak egy ilyen… butaság miatt elveszíteni. Túl sok mindenen mentünk már keresztül, ahhoz, hogy egy kis veszekedés miatt szétmenjünk.
- Szerintem is – értettem egyet.
- De azért nagyon kellett már nekünk ez a szünet.
- Hát igen – bólogattam – kellett már.
- Akkor…? – nézett rám halványan elmosolyodva.
- Akkor? – mosolyodtam el én is halványan.
- Rendben vagyunk?
- Ühüm – bólogattam.
- Ez nem volt valami határozott – mosolygott.
- Igen, rendben vagyunk – mosolyogtam én is.
- Ígérem, hogy nem lesz több ilyen.
- A-a – ingattam a fejem – ne ígérgess. Csak tetteket akarok – szögeztem le komolyan gondolva. Hiszen már tett nekem jó néhány ígéretet, de ezeket előbb-utóbb mindig megszegte.
- Rendben – bólogatott – és, hogy van a nagymamád?
- Jól – mosolyodtam el jobban – hozzánk fog költözni!
- Tényleg? – mosolyodott el.
- Ühüm – bólogattam.
- Az jó.
- Rávettem végre.
- És mikor költözik?
- Azt nem tudom, de nem sokára – vontam meg a vállam – még csak ma beszélték le anyukámmal.
- Kérdezhetek valamit? – néztem fel rá meglepődve, erre a kérdésére.
- Ühüm – bólogattam.
- Lehet korai kérdés, mert még csak most békültünk ki, de… még mindig áll az, hogy összeköltözöl velem?
- Erről még nem is beszéltünk – néztem rá lepődötten.
- Tudom, de mondjuk, ha már vettem volna egy házat, akkor oda költöznél?
- Azt ne mondd, hogy vettél egy házat! – ijedtem meg.
- Nem vettem – kuncogta el magát – de ha vennék.
- Talán oda költöznék, nem tudom. De majd megbeszéljük. Van még rá idő.
- Tudom – motyogta.

Beszélgettünk még néhány általános dologról, és immár végre felhőtlenül tudtunk beszélni. Majd gyorsan megittuk a rendelt üdítőket.

- Mehetünk? – szólalt meg Tay.
- Ühüm – bólogattam.

Gyorsan még fizetett majd látva, hogy tiszta a terep, kimentünk az étteremből. Nem igazán érintettük meg egymást, és ezért még mindig úgy éreztem, hogy mintha lenne közöttünk… nem is tudom, ez nem feszültség, hanem valami érzés, hogy még mindig nem teljes a béke. És azt hiszem ő is ezt érezhette, mert nem igazán mertünk még egymásra nézni sem. Nem tudom mit tehettem volna ez ellen, hiszen bár túl vagyunk azon, hogy 1-1 kép megjelenik rólunk az utcán, de azért nem akartam letámadni. Vagy azt mondani neki, hogy „gyere, már ölelj meg, vagy csinálj valamit ez ellen a fura érzés ellen”.

- Te is itt parkolsz? – kérdezte hirtelen miután befordultunk oda és az autóm felé igyekeztem.
- Ühüm – bólogattam.

Egyébként az autónk épp egymással szembe állt. Az autómhoz mentem, és mielőtt kinyitottam volna az ajtót, Taylor felé pillantottam, aki szintén épp rám nézett. Azt hiszem kivehető volt a tekintetében, hogy ő is érzi ezt a furcsaságot, hogy kibékültünk, de valahogy még sem békültünk ki. Hát igen. Ezt elég érthetetlenül mondtam el… na, mindegy. Néhány másodpercig csak néztünk egymásra, majd elkaptam a tekintetem és kinyitottam az ajtót. Nem tudom miért, de valahogy nem ment ez a beszállás. Nem néztem Taylorra, de azon gondolkodtam, hogy menjek-e oda hozzá és öleljem meg vagy csókoljam-e meg, vagy esetleg ne menjek oda. De mielőtt döntöttem volna, Taylor meg tette helyettem azzal, hogy hirtelen azt vettem észre, hogy felém sétál, így megfordultam, hogy szembe lehessek vele. Szótlanul állt meg velem szembe, és csak lesütötte a szemét, mintha szeretne valamit mondani, de nem meri. Végül végre rám nézett ajkaiba harapva és szóra nyitotta a száját.

- Elvileg együtt vagyunk ugye? – ráncolta a homlokát.
- Ühüm – bólogattam értetlenül.
- Akkor… - hezitált és vett mély levegőt – egy ölelés… vagy valami? – kérdezte kissé félénken, amin el kellett mosolyodnom, hiszen annyira aranyos volt, ahogy fülét-farkát behúzva motyogta az orra alatt. És megint csak azt kell mondanom, hogy hihetetlen mennyire egy rugóra jár az agyunk, de ismét Taylor lépett először.
- Ajj, te! – ingattam a fejem mosolyogva – hát tudok én rád haragudni? Nem! – kuncogtam el magam és öleltem meg.

Na, és itt volt az a pont, amikor teljesnek éreztem a békülést. Olyan jó volt végre megölelni. Nagyon hiányzott már ez. És szoros öleléséből ítélve, neki is hiányzott. Egymás nyakába bújtunk és még így is éreztem a mellkasában hevesen dübörgő szívverését. Nekem is immár nem a félelemtől dörömbölt ennyire, hanem attól, mert Taylor megölelt és, hogy a közelembe van. Derekánál öleltem át, majd a hátát kezdtem el szeretetteljesen simogatni, ő pedig a hajamat és a nyakamat lágyan szorongatta.

Pár percig így álldogáltunk egymás ölelésében a sötétben és a csöndben, majd kibújva egymásból, forró kezeivel még mindig a nyakamon heverészve, mélyen a szemembe nézett azzal a szerelmes tekintetével, amitől a percen el tudtam volna olvadni. Majd lágyan az ajkaimhoz érintette az övét, és finoman kezdtünk egy szerelmes-békülős csókba beleolvadni. Ez is úgy hiányzott már. A finom ajkai, és a forró csókja.

Néhány percig csókolgattuk egymást, majd újra rám nézett azzal az olvasztó tekintetével, és látva halvány, megkönnyebbült mosolyát, nekem is el kellett mosolyodnom.

- Tényleg hiányoztál – motyogta homlokunkat összeérintve.
- Te is nekem – suttogtam, hogy csak ő hallja.
- Ne tedd ezt még egyszer velem – harapott bele ajkába – hogy elmész szó nélkül.
- Rendben – mosolyodtam el.

Újra lágyan megcsókolt, majd mellkasához húzta a fejem, hogy szorosan átölelhessük egymást. Nem tudom, hogy láttak-e minket, de bevallom nem érdekelt. Jó ideig így álltunk egymáshoz bújva, majd még egy finom szájra puszit követve, elbúcsúztunk egymástól, megbeszélve, hogy holnap átjön hozzám. Majd az autómba ülve, még intettem neki, és kigurulva a parkolóból, haza vettem az irányt. Most már csak az számít, hogy kibékültünk és most végre béke van. Nem kell most már naphosszakat azon gondolkodnom, hogy mi legyen velünk, vagy, hogy mi lesz, ha megint találkozunk. Vagy esetleg milyen lenne a kapcsolatunk, ha szakítanánk, mert igen, ez is eszembe jutott. De ahogy teltek a napok ott lent a nagyinál, egyre jobban megvilágosodtak a dolgok, és ezeket a szakítós kérdéseket hamar el is vetettem. Már csak egy dolog van, ami miatt, nagyon ideges vagyok. Az pedig a terhességem. És az, hogy ez alatt a kilenc hónap alatt, úgy érzem, hogy sok minden meg fog változni. Fel kell nőnünk ez alatt az idő alatt, el kell „szakadnunk” a szülői háztól, és - bár ennek valamilyen szinten örülök – bele kell kezdenünk a közös életünkbe. Bevallom, még mindig félek ettől az egésztől, de szerintem nincs olyan, aki ne félne. Sok mindent meg kell beszélni Taylorral és a szülőkkel, hogy mi, hogy legyen, és nagyon remélem, hogy innentől kezdve, nem lesznek veszekedések és feszültségek. Oh, ráadásul ott van még a búcsú koncertem, és azt megelőzően – bár azt mondtuk, hogy nem mondunk semmit a médiának – be kell jelenteni ezt az egészet, és, hogy talán évekre is visszavonulhatok. Legalábbis addig, amíg a hangom vissza nem jön. Illetve míg a nagyimnál voltam, azon is gondolkodtam, hogy ha újult erővel folytatom a karriert, akkor, mint a többi híresség, fel lehetne bérelni a babához egy dadát és majd vele lenne, amíg vagy én, vagy Taylor távol vagyunk. Bár ez még iszonyúan messze lesz, de azért még is át futott az agyamon. Abban biztos vagyok, hogy a búcsú koncertemen lesznek könnyen. Én biztos, hogy sírni fogok. Hiszen mondhatni, hogy az életem eddigi szakasza lezárult, és ha megszületik a baba, akkor megnyílik előttem egy új élet. Reménykedek abban, hogy már az új életben semmi bonyolult nem lesz, persze a gyereknevelésen kívül, hiszen tényleg olyan dolgok történtek nem csak velem, de Taylorral is, hogy ilyenekről még csak álmodni se mernek az emberek. Az életünk egyik legnehezebb szakasza az a testvéres félreértés volt, és azokon kívül még ott voltak azok a dolgok, hogy majdnem szakítottunk néhányszor, vagy már mindketten legalább egyszer a kórházban kötöttünk ki. De együtt mindig túl tudtuk tenni magunkat ezeken a dolgokon, és bár nem szeretünk róla beszélni, de gondtalanul tudunk tovább élni.

Ezeken gondolkodva, beálltam a garázsba és kiugorva az autóból, a házba mentem, ahol szokás szerint a szüleimet találtam, ahogy a nappaliban tévéznek. Gyorsan köszöntem nekik, és külön köszöntem apukámnak is, mivel vele még ma nem is találkoztam majd miután elmeséltem nekik, hogy mi volt a vacsora nélküli vacsin – mert ugye csak ittunk – jó éjt kívántam nekik, és a szobámba siettem fel. Kicsit fáradtnak éreztem magam, így egyből a fürdőt vettem célzásba, ahol egy gyors zuhany után, a pizsamámba átvedlettem és a puha ágyamba bújva kapcsolgattam a tévét. Hirtelen eszembe jutott, hogy ma adják az egyik kedvenc sorozatom, név szerint Vámpír Naplók, új epizódját, így gyorsan oda kapcsoltam, és épp akkor kezdődött. Nagyon vártam már az új részt, hiszen egyre izgalmasabb az egész történet, és alapjába véve nagyon szeretem.

Miután vége lett, egy nagy ásítás közepette kikapcsoltam a tv-t, és lehunyva a szemem, elém került Taylor arca, mire elmosolyodtam. Hogy őrjített meg ennyire ez a srác, hogy még álmomban is őt látom? – kérdeztem magamtól még mindig mosolyogva. Ezeken pár percig gondolkodva, hamar rám tört az álmosság, majd percek alatt az álmok világába zuhantam át…

Szandra Burke's life 119 rész

2011-06-11T04:16:00.000-07:00

Szijasztok:D Nah itt is van a következő rész! Egyébként mindenkinek kellemes nyarat kívánok:D Bár az idő most nem olyan nyárias, de semmi gond. Még eleget élvezhetjük:D
Remélem tetszeni fog, véleményeket várok:D
Puszi

"Sok mindent szeretnék mostanában, de legfőként azt, hogy bárcsak itt lehetnél mellettem. Furcsa, de nem emlékszem rá, hogy mielőtt megismertelek, mikor sírtam utoljára. Mostanában meg úgy látszik, hamar kicsordul a könnyem... te viszont valahogy értelmet adsz még a szomorúságnak is, úgy közelíted meg a dolgokat, hogy attól enyhül a fájdalmam. Drága kincs vagy, ajándék, s ha majd újra együtt leszünk, addig akarlak a karjaimban tartani, amíg lesz bennük elég erő, hogy ezt meg tehessem. Sokszor csak az tartja bennem a lelket, hogy gondolatban veled lehetek."

Eltelt néhány nap a veszekedések óta. És az óta nem beszéltünk Taylorral. Nem kerestük egymást, és abszolút nem léptünk kapcsolatba. Sikerült megbeszélnem a szüleimmel ezt a terhességi dolgot, és bár apukám, ahogy gondoltam kicsit ki volt akadva, de utána lenyugodott és megnyugtattak anyukámmal együtt, hogy mindenben fognak segíteni. Közben kiderült, hogy Taylor elmondta a szüleinek, amit utólag nem bánok, hiszen így már előttük sem kell titkolózni, viszont így velük is át kellett esnem a nagy beszélgetésen, persze Taylor jelenléte nélkül. Azt is elmondtam az én szüleimnek és Debiéknek is, hogy most, hányadán állunk Taylorral, aminek senki sem örült és jól belém papolták, hogy ha még is szakítás lesz, hivatalosan is, akkor ne tiltsam el a gyereket tőle. Ezt nevetségesnek tartottam, hogy ezt mondták, hiszen erre nem lennék képes, mert Taylornak is ugyanolyan joga van hozzá, mint nekem és ezzel meg is nyugtattam őket. A búcsú koncerttel kapcsolatban, arra jutottam, hogy megtartom, így már Michaelnek is szóltam, hogy lassan kezdjék el a készületeket, mert legalább nyár végén, vagy ősz elején meg akarom tartani. Ezért persze ő is megtudta, hogy mi a helyzet velem. A gondokra visszatérve, úgy döntöttem, hogy elbújok egy kicsit a világ elől és ezért leutaztam a nagymamámhoz, ahol csönd, béke és nyugalom van. Megkaptam a régi szobámat, a hatalmas üveg ablakkal, aminek nagyon örültem, hiszen sok szép emléket rejt ez a szoba. És így persze a nagymamám is megtudta, hogy gyerekem lesz és végre ő kifejezetten örült neki. Az óta folyton mondogatja nekem, hogy végre meg lesz az első déd unokája, és, hogy ezt is megéri. Őszintén nem tudtam hány napra jövök le, csak jöttem. Mert itt tudok gondolkodni. Felidézhettem még több emléket azzal, hogy a drága lovammal kimentem egy jó két órás lovas túrára az erdőbe. Iszonyatos boldogsággal töltött el, hogy újra lovagolhattam és csak akkor jöttem rá, hogy mennyire is hiányzik ez nekem. Ellátogattam a régi „rejtekhelyünkre” a vízeséshez, ahol sajnos újabb fájdalmat éreztem, hiszen azon a helyen Taylorral is vannak szép emlékeim. A korai émelygéseim hál’ kezdtek elmúlni, aminek végre ismét nagyon örültem. A nagymamámmal pedig minden este leültünk beszélgetni. Főleg a terhességről és az azután jövő dolgokról mesélt nekem, amiket kíváncsian hallgattam, hiszen jó az, ha előre tudok meg dolgokat. Próbált kérdezgetni a Taylorral való kapcsolatomról, de inkább minél hamarabb eltereltem a témáról és valami másról kezdtünk beszélni, azért, mert nem szeretek erről beszélni. Elég, ha én gyötrődök vele. Nem muszáj mindenki orrára adni.

Egy újabb délután jött el, és mivel esett az eső, így nem volt választásom, mint a házban kuksolni. A nagy ablakomnál ültem és figyeltem az esőcseppeket, ahogy leszaladnak az üvegről. Viszont ahogy jobban kinéztem az ablakon, újabb emlékek törtek rám, amikben csakis Taylor szerepelt. Emlékszem, amikor eljöttek velünk ide néhány napra. Akkor még nem voltunk együtt, de már akkor is olyan jó volt vele. Az udvarra pillantva bevillantak azok a képek, amikor épp ketten játszottunk amerikai focit, és mindenfelé bukdácsoltam Ő meg szaladt utánam és próbált elkapni. Akkor még olyan gondtalanok voltunk és boldogok. Pedig még alig ismertük egymást. Már akkor is sokat nevettünk együtt. Ezeken az emlékeken mosolyognom kellett, hiszen semmi fájdalmas nem volt benne. Majd a tekintetem a szemben lévő karámra terelődött. Emlékeztem, amikor Taylor először ült fel egy lóra. Szegénykém bukdácsolt egy kicsit, de végül még is sikerült neki. Vagy amikor pontosan ebben a szobában ültünk és csak tévét néztünk. Aztán elhúzott a fürdőig és megcsókolt. Életem egyik legjobb csókja volt. Vagy amikor este a karaoke buli után, kiültünk beszélgetni a verandára. Hmm… szép emlékek. Újra az ablakra terelődött a szemem, s ott megakadt a medencénél, ahol újabb kép jelent meg előttem. Amikor jó kedvűen dobáltuk egymást be a medencébe, és már ott is csipkelődtünk, de már akkor sem gondoltuk komolyan. Aztán ott is majdnem elcsattant egy csók. Istenem… de rég történt már. Még javában gyerekek voltunk. Akkor voltam talán 14 éves, ő pedig 15. Észre se vettem, hogy elszállt felettem az évek és már is 18 éves lettem. Ráadásul terhes vagyok. Akkor sosem gondoltam volna, hogy ennyire bonyolult az élet.

Ezekre gondolva, nagyon elkezdett hiányozni Taylor. Már nem csak az emlékek miatt, hanem amúgy is. Napok óta semmit nem hallottam felőle. És őszintén tényleg hiányzik. Igazából már azt hiszem nem volt bennem az a bizonytalan érzés. És tudom, hogy most már jól döntöttem, hogy azt mondtam, hagyjuk egy kicsit egymást. Így ő is teret kapott és én is arra, hogy átértékeljük a kettőnk kapcsolatát. Én a mi kapcsolatunkat jónak és szépnek gondolom, hiszen már rengetegen mentünk együtt keresztül és ki tartottunk egymás mellett. És lehet, hogy azért kerekedett ilyen feszültég köztünk és azért volt az a sok veszekedés, mert most egyszerre sok minden felgyülemlett bennünk és egymáson akartuk levezetni. Nem tudom… de én már sokkal nyugodtabb vagyok és kellett nekünk bőven ez a szünet. Legalábbis szerintem. Mert nekem ez nagyon jót tett, ugyanis most már átlátom a helyzetet, és nem a szakítás mellett döntenék, hanem a-mellett, hogy próbáljuk meg újra felépíteni, ami lerombolódott közöttünk. A kezemben heverésző telefonomra terelődött a tekintetem, és hezitáltam azon, hogy hívjam-e fel. De ahogy elképzeltem ezt a gondolatot, rájöttem, hogy nem tudnék neki mit mondani, hiszen fogalmam sincs, hogy mi lehet vele, mit gondol erről, és, hogy érez. Hogy szeret-e még egyáltalán?! Viszont hallani akartam a hangját, hiszen már az is nagyon hiányzik nekem. Egyik kezemből, a másikba rakosgattam a telefonom, ezen őrlődve. De nem jutottam sehová sem. Bevallom, legfőképpen azért féltem felhívni, mert lehet ebben a néhány napban már ki szeretett belőlem, és nem fogom érdekelni, sem a válaszom. Pedig elmondhatom, hogy ő azaz ember, akihez eddigi életem során a legközelebb kerültem. Taylor ismer igazán. Ismeri a jó és a rossz oldalaimat. Gyakorlatilag egy titkom se lehet előtte, mert vagy én hazudok rosszul, vagy tényleg ennyire jól ismer, hogy azonnal meglátja, ha valamit eltitkolok. Mindig megvigasztalt, és ha szomorú voltam megnevettetett. Tőle jobb ember nem kell nekem. De tényleg vannak ezek a kirohanásai, és így utólag nagyon is megértem miért fordult ki önmagából ennyire. Hiszen itt volt ez a terhességi dolog, aztán a szülők előtti titoktartás, és még az azokon kívüli kis gondjai. És pont ott voltam kéznél, hogy minden feszültségét és haragját rám hárítsa. Ugyanígy én is feszült voltam és ideges, minden miatt. És talán én is azért hittem azt, hogy idegesít, vagy azért kiabáltam pont vele, mert pont ott volt akkor. Rossz helyen, rossz időben.

Ezeken mélázva, hírtelen a telefonom kezdett el nagy zúgásba és a képernyőre nézve, gyomrom egyszerre görcsbe rándult, szívem pedig nagy fokon égő tűzzel kezdett el hevesen verni. Ekkor jutott eszembe, hogy egyszer azt mondta nekem még a drága nagypapám, hogy ha valaki erősen gondol valaki másra, akkor az a valaki is ránk fog gondolni. És azt hiszem ez még is igaznak bizonyult, hiszen Taylor neve és fényképe villogott a képernyőn. Így erőt vettem magamon, és a kis zöld gombot benyomva a fülemhez emeltem a telefont.

- Szia – hallottam meg néhány csönd másodperc után Taylor szomorú hangját.
- Hi! – köszöntem vissza, nem titkolva szomorúságomat.

Ezután egy újabb másodperces csönd állt be, de ez nem volt kínos. Azt éreztem, hogy talán Taylor is azt érezheti, mint én, és ezekben a csönd szünetekben csak próbálja keresni a megfelelő szavakat.

- Baj, hogy hívtalak? – motyogott bele.
- Nem – ingattam a fejem, bár tudtam, hogy úgyse látja.
- Mit csinálsz?
- Nézem az esőt és gondolkodok – próbáltam némi jó kedvet belecsempészni egyező szomorúságunkba – és te?
- Nézem az esőt és gondolkodok – mondta utánam, immár felfedezve hangjában egy halvány mosolyt.
- És min gondolkodsz?
- Rajtad – vágta rá – és te min gondolkodsz?
- Rajtad – mondtam ki, ezúttal én ismételve őt.

Hallottam, hogy elmosolyodik, majd újabb apró csönd állt be közöttünk.

- Hiányzol – suttogta elkomorodva és hangjában észlelve az őszinteséget.
- Nekem is hiányzol – vallottam be őszintén.
- Mikor jössz haza? – sóhajtott fel közben. S erre a válaszára meglepődtem, hiszen csak néhány ember tud arról, hogy itt vagyok a nagymamámnál.
- Tudod, hogy hol vagyok? – húztam fel a szemöldököm.
- Nem – vágta rá – de azt tudom, hogy elmentél. A szüleid mondták, de azt nem, hogy hová.
- Utánam jöttél volna, ha tudod?
- Nem tudom… - motyogta – lehet.
- Szükségem volt arra, hogy távol legyek tőled.
- Tudom – sóhajtott.
- És egyébként nem tudom, mikor megyek haza. Amúgy jól vagy? – sóhajtottam én is fel alig hallhatóan.
- Elvagyok. És te?
- Én is – motyogtam.
- Nem is tudom, mit mondhatnék… - suttogta – csak végre hallani akartalak – vallotta be. Erre elmosolyodtam, hiszen olyan hihetetlen, hogy ekkora telepátia van közöttünk. Csak egy különbség van, hogy ő meg merte tenni, hogy felhív, és, hogy először ő lép – szeretném megbeszélni a dolgokat – szólalt meg ismét gondolatsoromból kilökve.
- Az… jó lenne – értettem egyet vele.
- Találkozunk valamikor, hogy tisztázzuk.
- Rendben – suttogtam – jó lenne minél előbb.
- Szerintem is.
- Holnap reggel hazamegyek akkor és tudunk valahol találkozni – döntöttem el hírtelen.
- Vacsora?
- Oké – vágtam rá gondolkodás nélkül.
- A Palm? Este 8 óra?
- Jó lesz.
- Menjek érted vagy…
- Megyek egyedül – vágtam a mondatába.
- Rendben – motyogta – akkor… holnap látjuk egymást.
- Ühüm – suttogtam.
- Szia.
- Szia – bontottam a vonalat.

Remegett kezem-lábam, ahogy letettem a telefont, de még is olyan jó volt hallani a hangját. Ráadásul megnyugtatott az, hogy talán ő is azt érezheti, amit én. Hiányzok neki, és ez nekem bőven elég volt arra, hogy hazamehessek. Őszintén, tényleg meg akartam már végre beszélni, mert nagyon nem szeretek vele rosszba lenni. Vártam már a találkozót, de ugyanakkor féltem is, hogy nem jól fog elsülni. És persze, már azt is vártam, hogy hazamehessek, mert így pár nap után már is hiányzott a családom. Ugyanakkor még maradnék is, hiszen imádok itt lenni és sajnálom, hogy ilyen ritkán tudok eljönni ide. A nagymamámmal tudatni akartam a holnap délelőtti tervemet, ezért felálltam és átmentem a szobájába, ahol békésen tv-zett. Ahogy bentebb mentem elmosolyodott majd az ágya szélére leültem, és egy kis szünet után belekezdtem a mondani valómba.

Elmeséltem neki a Taylorral való telefonbeszélgetést, és őszintén megörült annak, hogy lehetőség nyílik a békülésre. Ráadásul azt kezdte el nekem szajkózni, hogy akkor már össze is házasodhatnánk, mert a házasságon kívüli gyerek születése balszerencsét hoz, de nyugodtan elmagyaráztam neki, hogy ebbe a mai világba már egyáltalán nem így megy. Ráadásul, hogy hozhatna balszerencsét egy gyerek születése? Szerintem pont az ellenkezője, hiszen általában azt szokták mondani, hogyha új csemete érkezik a családba, akkor az pontosan a jót jelenti. De hál’ nem kezdtünk veszekedésbe, hanem megértette, és elmondtam neki az elméletemet, miszerint két ilyen fiatalnak nem ajánlott a házasság, ezzel egyet is értett. És attól, hogy terhes lettem, még nem muszáj azonnal összeházasodni. Szerintem ez még ráér. Bár, ha esetleg Taylor úgy döntene, akkor nem mondanék neki nemet. Persze nem mennék hozzá azonnal, hanem mondjuk, kipróbálnánk először, hogy milyen együtt élni 0-24 órában, és néhány hónapig jegyben járnánk, aztán ha nincs semmi gubanc, akkor utána jöhet az esküvő. De szerintem Taylor sem igazán gondolkodik ezen. Oké, viccelődött vele meg minden, de nem hiszem, hogy olyan komolyan gondolná.

A nagymamám nem örült annak, hogy már is hazamegyek, így az orromra kötötte, hogy többször látogassam meg, főleg azért, mert látni akarja a kerekedő hasamat is. Viszont én pedig próbáltam rávenni, hogy költözzön oda hozzánk, arra utalva, hogy majd többször lehet a dédunokájával, ha megszületik, és végre ezen jobban elgondolkodott. Meg persze azért is, mert elpanaszolta nekem, hogy milyen egyedül van itt, meg, hogy ő már nem bírja ezt a munkát meg minden, és ezért is jobb lenne, ha oda költözne hozzánk. Ott sosem lenne egyedül és nem kell csinálnia semmit sem. Személy szerint én nagyon örülnék annak, ha oda költözne, mert így tényleg ott lehet velünk és vigyázhatunk rá. Elvihetném magammal 1-1 csajos napra, hogy ennyi év után újra nőnek érezze magát, és talán még egy hozzá hasonló korúval össze is ismerkedhet. Megígérte, hogy elgondolkodik ezen, és mihelyst eldönti, akkor szólni fog.

Úgy elbeszélgettük a nagyival az időt, hogy mire észbe kaptunk már este is lett, így gondolva a holnap délelőttre, jó éjt kívántam neki, és a szobámba mentem, ahol neki kezdtem a pakolásnak. Közben elmentem egy gyors zuhanyra, majd a pizsamámba bújva folytattam a pakolást. Miután végeztem, felhívtam még gyorsan anyukámat, akinek elmondtam, hogy holnap indulok haza, illetve azt is elmeséltem neki, hogy a nagyit talán meggyőztem a felől, hogy költözzön oda. Kérdezgetett Taylorról így elmondtam neki a telefonbeszélgetést is, és, hogy holnap este találkozunk, aminek most ő is örült. Majd miután letettem a telefont, az ágyba bújtam, és csak képzelegtem a holnapról. Elképzeltem az esti vacsora mindkét verzióját. A jót és a rosszat. De nagyon reméltem, hogy az előbbi fog történni. Hogy kibékülünk és onnantól már csak a terhességre és az ezzel járó dolgokra koncentráljunk. Igazából még nem is beszélgettünk erről olyan sokat. Nagyon kíváncsi lennék arra, hogy mit szeretne Taylor. Fiút vagy lányt. Bár szerintem ez egyértelmű. Biztos, hogy fiút, akit majd tanítani fog focizni meg minden fiús dolgot vele fog csinálni. Ezt elképzelve egy kósza mosoly szökött az arcomra, hiszen olyan jó lenne, ha mondjuk 6-7 év múlva a külön házban az udvaron játszanának. Egyébként én is a fiúra gondoltam először. Hiszen alapjába véve kettőt akarok. És azért lenne jó, ha fiú lenne az első, mert akkor a következőnek lesz egy bátyja, aki majd megvédi és oltalmazza akkor, ha mi épp nem leszünk ott. De… úristen, mikről gondolkodok én – kaptam észbe. Furcsa, hogy két héttel ezelőtt még azon gondolkodtam, hogy mivel újítsam a karrieremet, most pedig már azon jár az eszem, hogy, hogy fog kinézni a baba, mi lesz a neve, fiú vagy lány lesz, kire fog hasonlítani, és a többi ilyen dolog. Mondjuk az a jó, hogy végre már kezdtek elmúlni ezek az émelygések reggelente, így már nem is olyan szörnyű a terhesség.

Ezeken gondolkodva még mindig, hírtelen rám telepedett a fáradtság. Így magamra húztam a takarót, és még egy kis forgolódás után, a holnap estén gondolkodva, végre sikerült elaludnom…

Szandra Burke's life 118 rész

2011-06-09T10:17:00.000-07:00

Szijasztok:D Itt a következő rész!! És most nagyon jóóh kedvem van mert végre itt a nyári szünet juhééé:D Remélem ti is örültök, mert én tök happy vagyok. Holnap már felesleges suliba mennem mert így is unom magam ott, ezért nem is megyek:D
Nah szóval a résszel kapcsolatban, elárulom, hogy Szandra ájulása a terhessége miatt is volt.
De azt hiszem most megint felkavartam a dolgokat, na mindegy:/
Persze kíváncsi vagyok a véleményetekre:D
Remélem tetszeni fog. Puszi

"Sohasem gondoltam volna, hogy az életünk, mely ily szorosan összefonódott, ilyen gyorsan szét tud szakadni. Ha tudtam volna, talán megpróbálom szorosabban fogni, és nem engedem, hogy nem látott hullámok szétszakítsanak minket."

Taylor szemszög

Immár kissé higgadtan akartam vele beszélni, s úgy döntöttem ezt a szobájában fogjuk megvitatni, amikor hírtelen a hátam mögül egy nagy koppanást hallottam. Ijedten fordult meg, s látva Szandrát a csempén ájultan, átjárta testemet egyszerre a félelem és az aggódás. Másodpercek alatt ugyanaz ment át rajtam, mint amikor a vízből „halásztam” elő. Aggódtam, féltem, reszkettem, és iszonyú bűntudatom volt, hogy így viselkedtem vele, miközben pont az ellenkezőjét kellett volna tennem. Sietve térdeltem le mellé, majd egy gyors gondolatsor után, eldöntöttem, hogy a kórházba fogom vinni. Karjaimba vettem és ügyelve, hogy ne rázkódjon annyira, a földszintre indultam. Arcán végignéztem, és láttam rajta, hogy tele van gondokkal, aminek csak én lehetek az okozója, ugyanis az elmúlt egy napban, annyi feszültség gyűlt össze közöttünk, mint még talán soha. És ez a feszültség, csakis miattam lehet, hiszen ha beleegyezek, hogy ő mondja el a szüleinek a hírt, akkor most nem itt tartanánk. Sietve rohantam le a lépcsőn, s meglepődve figyeltem, hogy Shanell aggódott arckifejezéssel vágtázott elém.

- Mi… mi történt? – kérdezte, ahogy leértem ráncolva a homlokát.
- Elájult, azt hiszem – hadartam el – elviszem a kórházba – próbáltam kitérni előle.
- Oh, semmi baj. Kicsi korába is mindig ájuldozott a vérnyomása miatt– mondta immár meglepően nyugodtabb hangon – rakd le a kanapéra, és már is intézkedek – magyarázta.

Viszont egyet nem tud. Azt, hogy terhes. És ha valami bajuk esett? Nem bocsájtanám meg magamnak. De hogy magyarázzam meg neki, hogy a kórházba kell vinnem, hogy kivizsgálják a nélkül, hogy megtudná a valós okot? Gyorsan kellett gondolkodnom. Nagyon gyorsan. De semmi nem jutott az eszembe és az idő is vészesen fogyott. Bár tudtam, hogy nem ez lesz a megfelelő megoldás és, hogy Szandra elevenen megnyúz érte, de nem láttam jobbat jelenleg.

- Terhes – vágtam rá – ezért kell vinni a kórházba – magyaráztam.
- Hogy… m… mi? – nézett rám Shanell kimeredt szemekkel.
- Majd elmagyarázom, de mennem kell – siettem.
- Várj! – állított meg ismét – nem mész sehová. Fektesd le a kanapéra és majd én átveszem – mondta immár parancsolóan.
- Rendben – morogtam.

Lassan és óvatosan leraktam, majd pár másodperc múlva jött az anyja egy kisebb szájú nejlon táskával, amit nagyon nem értettem, hogy mire kell. Kissé mérgesen nézett rám, és gondoltam, hogy nem azért mert elájult. De tényleg nem sok választásom volt. Amúgy is meg fogják tudni.

A nejlont a szájára helyezte, majd a táska száját összefogta és ezzel teljesen kivehető volt Szandra lélegzése. Nem tudom, ez mennyit használhat, de látva még mindig mérges arcát, inkább nem szóltam bele. Viszont az érdekelt, hogy mire jó is ez, így remélve, hogy nem szedi le a fejem, még is megszólaltam.

- És… mit csinál ez a zacskó?
- Ez fogja szabályozni a visszalélegzett levegőjét. Régi trükk! – mondta rám se nézve.
- Ja, értem – motyogtam az orrom alatt.

Kezdtem ismét aggódni, hogy még mindig nem használ ez az állítólagos trükk, s idegességemet a remegő lábamon is lehetett látni. Majd kinyitotta a szemét, mire ijedten megugrottam, annyira hírtelen jött ez. Egyrészt megkönnyebbültem, hogy magához tért, másrészt pedig még mindig aggódtam, azért, hogy talán valami baj eshetett a babával. És ekkor jöttem rá újra, hogy sajnos a bajban mutatkozik meg az, hogy mennyire szerethet valaki, valakit. Ugyanis teljesen magamat okoltam az ájulásáért, mert az biztos, hogy senki nem ájul el csak úgy. Most lenne igazán arra szüksége, hogy mellette álljak, erre még inkább elfelé taszítom magamtól. Ahogy felnyitotta a szemét, láttam rajta a szomorúságot és a sok gondot.

Szandra szemszög

Fogalmam sem volt hírtelen, hogy mi történt, vagy, hogy hol vagyok. Majd észbe kaptam és rájöttem, hogy a nappaliban a kanapén fekszek egy nejlonnal a számon. Aztán beugrott minden. Sejtettem, hogy elájultam és bár meg kellett volna lepődnöm, vagy meg kellett volna ijednem, de nem tettem, hiszen kisebb koromban a vérnyomás ingadozásom miatt volt olyan hogy egy hírtelen pillanatban elájultam. És azt hiszem ezt az ájulást az a sok feszültség okozhatta, amik a napokban vannak bennem. Fájt a fejem, és tudtam, hogy azért mert bevághattam. És láttam Taylort is, ahogy a szembeni fotelben előre hajolva engem néz, aggódott arckifejezéssel. Visszagondolva az előzményekre, valami mintha eltört volna bennem. Pedig azt hittem a csók, ha nem is mindent, de rendbe hozza a dolgokat, és még sem így történt. Még mindig volt bennem fájdalom és csalódás. Úgy éreztem, hogy Taylor iránt valami értékes eltört bennem. És most jutott el az agyamig, hogy lehet már régóta így beszél velem, csak én még nem vettem észre, vagy nem tudom. De az biztos, hogy amit tegnap mondott, és amit még ma is a fejemhez vágott, istentelenül rosszul esett és fennakadt bennem az a gondolat, hogy talán itt telt be nálam a pohár. Ahogy régebben említettem, van egy határ a megbocsátásig, de valahogy én ezt már nem tudtam lenyelni neki. Lehet a túlzott érzelmi szintem miatt, nem tudom. Annyit tudok, hogy senkivel nem beszélhet így, és főleg nem velem. Még is milyen ember az, aki olyanokat mond a szerettének, amiket ő mondott? Értem, hogy ő is feszült meg ideges, de attól még nem kell olyat mondani, hogy rossz anya leszek, ráadásul még gúnyolódik is velem. Ezzel csak ellök magától. És ha annyira szeretne, mint mondja, akkor nem ezt csinálná, hanem mellettem állna és kerülné a veszekedéseket.

Ezeken gondolkodva, folyamatosan éreztem magamon a tekintetét, de én nem néztem rá. Nem tudom mit tehettem volna, hiszen úgy éreztem, hogy ezt nem lehet rendbe hozni bennem. És mivel most egyedül akartam lenni, így felálltam és a szobám felé igyekeztem.

- Hé, várj csak egy picit! – szólt utánam anyukám, mire megpördültem – beszélgessünk csak! – mutogatott, hogy üljek vissza a kanapéra.

Nem tudom, hogy min akar beszélgetni, de ha azon, hogy jól vagyok-e, akkor egy szóban lerendezem, aztán megyek vissza fel. Így gyorsan leültem a mutogatott helyre, majd vártam, hogy belekezdjen mondandójába.

- Először is, hogy érzed magad? – forgattam meg a szemem a várt kérdésre.
- Jól – vágtam rá.
- Rendben – bólintott – szóval akkor nem kertelek, hanem belevágok. Taylor mondott nekem valamit… - nézett mélyen a szemembe anyukám. S-e mondatára kissé megijedtem arra gondolva, hogy talán elárulta a terhességemet, így egyből Taylorra néztem, aki lehajtotta a fejét, s ebből rájöttem, hogy bizony elárulta.
- Mit? – tettem fel azért a kérdést, hátha tévedek.
- Miért nem említetted nekem, hogy terhes vagy? – tudtam, tudtam, tudtam! – mondogattam magamban ingerülten.
- El akartuk mondani – vontam meg a vállam.
- És még is mikor? Hogy történt? Azt hittem szeded a gyógyszered? És már biztos?– kezdett dühös lenni és szögezte nekem hadarva a kérdéseket.

Sóhajtottam egyet, majd átgondolva, hogy mit is mondjak, úgy, hogy viszonylag rövid legyen és érthető, belekezdtem.

- Szóval… mikor beteg voltam antibiotikumot szedtem és az elütötte a hatását. Voltam dokinál, és igen biztos.
- De… - értetlenkedett. Én pedig Taylorra néztem egy szúró pillantással, hogy miért kellett elmondania, pont akkor, mikor nem voltam magamnál – mikor voltál te dokinál? Nem értem – szólalt meg ismét anyukám.
- Hosszú történet – legyintettem – a lényeg, hogy terhes vagyok és a doktornő már mindent elmondott, amiről tudnom kellett.
- Azért örültem volna, ha hamarabb szólsz!
- És most haragszol? – néztem anyukámra.
- Nem különösebben örülök, de… - nézett Taylorra, majd vissza rám – ezeket majd megbeszéljük.
- És apu?
- Neki is tudnia kell.
- Tudom, de szerinted hogy fog reagálni?
- Ő sem fog örülni az biztos – ingatta a fejét – de ahogy mondtam, majd leülünk hármasban és megbeszéljük.
- Én is itt vagyok – morgott fel Taylor.
- És a te szüleid tudják már? – nézett rá anyukám.
- Nem – ingatta a fejét.
- És mikor fogják megtudni?
- Elvileg ma – nézett rám.
- Ja – hajtottam le a fejem.
- Hm… rendben – sóhajtott nagyot anyukám – és ti? Mit akartok?
- Gondolom megtartani – vágtam rá – de most nem akarok erről beszélni – próbáltam minél hamarabb kitérni ebből a beszélgetésből.

És mielőtt bárki bármit szólhatott volna, fogtam magam és a szobámba vonultam. Majd egyből az érzéseimen gondolkodva, az ágyba bújva, magamhoz húztam a macim és a csönddel körbezárva agyaltam a helyes úton. Fogalmam sem volt, hogy mi történhetett közöttünk, de valami mintha megváltozott volna. Furcsa érzések kavarogtak bennem. De legfőképpen ezek az érzések fájdalmasak voltak, hiszen ez a változás, egyáltalán nem jó irányba történt. Valami elromlott közöttünk ebben a két napban, és jelenleg azt éreztem, hogy ezt nem lehet helyrehozni. Átfutott az agyamon a szakítás gondolata, de ezt hamar el is vetettem, hiszen nem akarom elveszíteni, de ha így folytatja, akkor ezzel a viselkedésével, amit az utóbbi két napban produkált, hamar el fog lökni magától. De miért pont most kell ennek lennie? Lehet ez egy jel, hogy… talán még sem illünk annyira egymáshoz. Viszont ha ebből talán… ismétlem talán szakítás lesz. Akkor igazából az még sem lesz igazi szakítás, mert a hasamban növekvő kis valami, mindig össze fog kötni minket. Fogalmam sem volt, hogy mit tegyek. Ezúttal komolyan azt éreztem, hogy nem tudok neki megbocsájtani. Nagyon beletiport a lelkembe és talán ő is megváltozott egy kicsit. Kérem vissza a régi Tayloromat! – ordítottam magamban. Aki nem beszél így, nem veszekszik velem és megért. Talán a helyes út még is az lenne, ha néhány napot külön lennénk, és szünetet tartanánk.

Ezeken gondolkodva az ajtó nyílására figyeltem fel, majd Taylor lépett be rajta szomorú arccal. Bentebb jött, és az ágyam szélére leült, és engem kezdett pásztázni.

- Nagyon megijesztettél! – szólalt meg.
- Ühüm – motyogtam alig hallhatóan.
- Most… mi az? – ráncolta a homlokát.
- Semmi – suttogtam.

El akartam neki mondani, hogy mit érzek, de nem tudtam, hogy kezdjek bele.

- Tudom, hogy egy csók nem oldja meg a dolgokat, de talán elkezdhetnénk beszélgetni – mondta.
- Úgyis tudja már anyu szóval ezen nincs mit megbeszélni.
- Oké – suttogta és hajtotta le a fejét.
- De ettől függetlenül valamit mondanom kell – emelte rám tekintetét kíváncsian, szavaimra – megváltoztál.
- Én? – húzta fel a szemöldökét – dehogy változtam.
- De igen, változtál. Mióta lettél te ilyen… veszekedős és bunkón beszólogatós?
- Te még mindig itt jársz? – kérdezte ismét semleges hangnemben.
- Látod. Erről beszélek! – vágtam rá – nagyon megbántottál. Nagyon! Kérem vissza a régi Tayloromat!
- Pedig nem változtam.
- Nem-e? – húztam fel a szemöldököm – akkor tényleg én vagyok ilyen hülye, vagy komolyan elviseltelek 1,5 éven keresztül úgy, hogy észre se vettem, hogy is viselkedsz velem.
- Miért, hogy viselkedek?
- Bunkó vagy, nem értesz meg, és folyton a veszekedést keresed.
- Hát, akkor sajnálom – mondta könnyedén, alig őszintének tűnve.
- Tudod, komolyan azt kívánom, hogy ez most bárcsak elég lenne, de nagyon sok mindent bocsátottam meg neked, és azt hiszem, kezd betelni a pohár.
- Ezt hogy érted? – ráncolta a homlokát.
- Úgy értem, hogy ha ezt így fogod folytatni, akkor ne csodálkozz azon, hogy egyszer csak szakítani fogok. Elég gondban vagyunk mindketten, nem kell még ez is.
- Ezt vegyem fenyegetésnek? – húzta fel a szemöldökét.

Erre a kérdésére megint belém hozta az ideget, így inkább mielőtt megszólaltam volna, magamba szívtam mélyen a levegőt, majd lassan ki is fújtam.

- Menj el inkább, jó? – mondtam a fejemet lehajtva.
- Miért?
- Mert idegesítesz a hülye kérdéseiddel, azért! – vágtam rá.
- Mi romlott el így két nap alatt, hogy már ott járunk, hogy egymás idegeire megyünk? – tette fel végre a mai nap első értelmes kérdését. Viszont erre nem tudtam válaszolni.
- Nem tudom – ingattam a fejem – és szerintem jobb lenne, ha most egy ideig hagynánk egymást – mondtam rá se nézve.
- Tényleg ezt akarod? – kérdezte, hangjában észlelve egy kis ledöbbenést.
- Igen – vágtam rá – nem akarok most veled lenni – mondtam a testemben végigmenő fájdalommal. De tényleg ezt akartam, hiszen most igazán nem volt szükségem arra, hogy idegesítsen és veszekedjen velem – gondolkodnom kell – suttogtam lehajtott fejjel.
- És min? – hallottam meg immár az ő hangjában is azt a fajta aggódást, amikor félt valaki egy kapcsolatot, nehogy az egész, amit felépítettek, csak úgy lerombolódjon.
- Hogy maradjunk-e együtt, vagy ne… – motyogtam.
- Rendbe lehet hozni.
- Én nem ezt érzem – ingattam a fejem.
- Rendben – suttogta fájdalmasan.

A csönd közöttünk immár nem kínos volt, hanem maga a fájdalom. Fájt, hogy muszáj ezt tennünk, fájt, hogy ez történt, és fájt, hogy pont most kellett ennek történnie. Bevallom sosem gondoltam volna, hogy akár két nap alatt így elromlik közöttünk minden. És ez bizonyítja, hogy akár két mondat is nagyon könnyen le tud rombolni egy kapcsolatot. Szeretem, mert tényleg szeretem, de van egy határ, amit átlépett. Annyiszor ígérgetett már nekem, és annyiszor hallottam azt már tőle, hogy „bocsánat, sajnálom, ne haragudj satöbbi”. És most ért a kapcsolatunk egy igazi mélypontra, amiből fogalmam sincs, hogy együtt, vagy külön fogunk kikecmeregni belőle.

- Akkor, én… megyek – állt fel Taylor – szia – suttogta szomorú arckifejezéssel.
- Szia – köszöntem el halkan.

Felállt az ágyról, majd hamar távozott is, így végre egyedül hagyva engem. Járattam az agytekervényeimet és legfőképpen azon gondolkodtam, hogy melyik lenne a jó és a helyes. Mert a szívem egyik oldala azt sugallja, hogy nem érdemes ezt már folytatni, a másik fele pedig azt, hogy már a baba miatt maradjunk együtt. De viszont én nem akarok olyan emberrel együtt lenni, aki az idegeimre megy. Akárhogy is szeretem, én azt nem bírnám. És tudom, hogy ha szakítás lesz a vége, akkor is lesz a babának apja, mert Taylor úgysem hagyná magára. Hihetetlen. Nincs rá jobb szavam. Pedig azt hittem, hogy erős kapocs van közöttünk, és most még is a szakítás gondolata férkőzött a fejembe leginkább. Remélhetőleg az idő választ fog adni bizonytalanságomra. Ráadásul itt van még ez a dolog a szülőkkel. Még meg kell velük beszélnem ezt az egészet, sőt Taylor szülei még nem is tudnak róla. Hírtelen rengeteg gond szakadt rám. És akármilyen fontos ez a terhességi dolog, én még is azt érzem, hogy először a Taylorral való érzéseimet kell tisztáznom, és dönteni. Hiszen a terhességgel járó dolgokat még meg lehet beszélni, de ez most nem várhat. Mert ha sokat várunk, akkor már túl késő lesz. Pedig annyira jó lett volna. Már elképzeltem magamban, ahogy hárman a saját kis kuckónkban, mint egy család játszunk. Erre az elképzelésem most darabokra hullott.

Ezeken őrlődve, úgy döntöttem, hogy inkább lezuhanyozok, és hamar ágyba fekszek, mivel ez a mai nap eléggé lefárasztott. Így a fürdőbe vándorolva, egy gyors zuhany után, pizsamámba öltöztem és a puha ágyba, mélyen belesüppedve a tv-t kezdtem kapcsolgatni, hátha lefoglalja a gondolataimat legalább néhány percre. De semmi izgalmas és érdekes nem volt benne, így inkább úgy döntöttem, hogy kikapcsolom, és megpróbálkozok az alvással. Ami nem ment egy könnyen. Sokáig forgolódtam és félálomban is még mindig a gondokon járt az eszem. Majd csak órák múlva sikerült elaludnom….

Szandra Burke's life 117 rész

2011-06-07T12:00:00.001-07:00

Szijasztok! Nah itt is van:D Ez egy kicsit rövidebb lett, de szerintem annál jobb. De persze a véleményetekre jobban kíváncsi vagyok:D Remélem tetszeni fog, jó olvasást. Puszi

"Az igazi szerelem mindig szomorú. Az igazi szerelem az örök vágyódás a szenvedések változó formája, a szenvedés pedig szomorú. Az igazi szerelem a legszebb, legcsodásabb szomorúság."

Másnap reggel, ahogy felnyitottam a szemem, már is akkora nagy feszültség költözött belém, ugyanis ismét előjöttek az émelygések, és már automatikusan magammal vittem a takarómat a fürdőbe, amivel körbetekertem magam és úgy „költöztem” be oda arra az egy órára.

Szokásosan az egy óra után, újra ágyba kerültem, és ismét fáradtan elaludtam. Majd fogalmam sincs hány órakor ébredhettem fel, kutya bajjal. Eszembe jutva, hogy mennem kell a gyógyszertárba, kimásztam az ágyamból, és a gyors zuhany után, a gardróbomban némi nézelődést követve, egy fehér egyszerű és lenge felsőnél, illetve egy farmernál maradtam. Visszamentem a fürdőbe, ahol gyorsan összefogtam a hajam, majd egy sálat a nyakamba kötve, felhúztam egy papucsot, felkaptam a táskám a recepttel, és a földszintre indultam. Ám mielőtt leértem volna eszembe jutott, hogy anyu már biztos lent van, így gyorsan a táskámba mélyesztettem a receptet, hogy még véletlenül se vegye észre. És ahogy leértem igazam is lett, ugyanis anyukám már szokásosan a konyhában tevékenykedett.

- Szia – mosolyodott el rám.
- Szia – köszöntem vissza halvány mosolyra húzva a szám.
- Hová mész? – kérdezte. De mivel nem volt sok kedvem magyarázkodni, így csak beböktem valamit.
- Egy barátommal találkozok.
- Ja – bólintott.
- De hamar itthon leszek, úgy, hogy ne aggódj.
- Nem fogok – mosolygott.
- Oké, szia – intettem neki, ahogy a kocsi kulcsot a kezembe vettem.

Gyorsan beugrottam az autómba és már indultam is. A gyógyszertár nem épp a közelbe volt, így unaloműzés képp bekapcsoltam a rádiót, azzal talán lefoglalva a gondolaimat, amik a tegnapi napon jártak. Főleg a veszekedésen járt és persze Tayloron. Bevallom már is hiányzik, de még ugyanúgy haragszok rá. És biztos lehet benne, hogy nem igen fogom neki felvenni a telefont.

Ahogy odaértem, bementem majd hamar ki is váltottam a furcsa vitaminokat. Persze megkérdeztem, hogy, hogy is szedjem ezeket, majd miután elmagyarázta, korgó és farkas éhes gyomromra eszmélve, úgy döntöttem, hogy beülök valahová enni.

********

Az ebéd alatt, valahogy elgondolkodtam ismét azon, hogy egy gyerek van bennem. Bár még nem gyerek, de az lesz belőle. És őszintén még mindig nem tudtam elhinni. Pedig azt hiszem, ideje lenne végre. Mármint, oké, felfogtam, hogy lesz egy gyerekünk és jobban kell vigyáznom magamra, de… nem is tudom. Olyan mintha valaki más gyerekét hordanám, közben pedig nagyon is az enyém. Ahogy jól laktam, összeszedtem magam és hazaindultam.

Az ágyamban pihengettem, s közben a tv-t kapcsolgattam unottan. Taylor ismét próbálkozott néhány hívással, de ahogy mondtam, nem vettem fel. Majd hírtelen, megijedve figyeltem, ahogy szinte kicsapódik az ajtó, és Taylor ideges arckifejezéssel állt ott, mély levegőket véve.

- Nincs neked telefonod, hogy felvedd? – szólalt meg ingerülten.
- Nincs neked kezed, hogy kopogj? – húztam fel rá a szemöldököm.
- Jaj, elnézést a királynőtől, tán megbántottam az önbecsülését – mondta gúnyosan.
- Szerintem jobban teszed, ha most nagyon gyorsan elmész innen! – sziszegtem egyre dühösen és feszülten.
- Mert? – állt meg az ajtóba karba tett kézzel.
- Mert mindjárt kapsz egy akkora pofont, hogy a fejed is repülni fog! – vágtam rá mélyen beszívva a levegőt.
- Na, gyere, tedd meg! – szította bennem az egyre fokozódó idegességet.
- Takarodj innen! – mondtam immár hangosabban.
- Nem megyek – vágta rá.
- Akkor magam foglak kidobni innen!
- Na, gyere akkor!

Csak összeszűkített szemekkel meredtem rá, és komolyan mondom a viselkedése és a beszéde miatt, most egy akkora, de akkora pofont érdemelt volna, hogy nem igaz. De mivel még csak hozzá sem akartam érni, a közelébe lenni meg főleg nem, így inkább semmit nem tettem azért, hogy végre eltűnjön innen.

- Na? – szólalt meg felhúzva a szemöldökét.
- Gyűlöllek! – vágtam rá szinte már idegbajt kapva tőle, és a sírással kerülgetve.

Hírtelen ötletem szerint, fogtam magam és amilyen gyorsan tudtam a fürdőbe vonultam, hogy még csak esélye se legyen a közelembe lenni, hiszen amit mondtam, azt most komolyan is gondoltam. Ezekben a pillanatokban Gyűlöltem, Utáltam. Hogy beszélhet így velem? És miért viselkedik ilyen pimaszul és bunkón? Komolyan azt se tudom ki ez. Nem ismerem ezt a Taylort. És nem is akarom megismerni. A tükör elé állva mély levegőket vettem, s a hajamba túrva próbáltam valahogy visszafogni a dühömet. De azt hiszem sehogy sem ment. A tükörből hírtelen a szemem a zuhany kabin felé sodródott. Általában a víz mindig segít lehiggadni, így most is ehhez a választáshoz folyamodtam. Nem érdekelt a ruhám és semmi más sem, így ruhástól mindenestül a zuhany kabinba álltam, és elkezdtem arcomra verettetni a langyos vizet. Ezek a szavak és ezek a tettek, iszonyatos fájdalmat gerjesztettek bennem. Nagyon rosszul esett, és fogalmam sem volt mi üthetett Taylorba. De ha feszült, akkor ne rajtam verje le. Főleg ne most. Így is elég feszült és ideges voltam, de most egyenesen majd megpukkadok és, hogy hatásosabb legyen a megnyugvás, utat engedtem a könnyeimnek, bár tudtam, hogy nem érdemes sírni, de azért nekem még is jól esett ilyen formában kiadni magamból. Hírtelen újabb ajtócsapkodást hallottam, ezúttal nagyon közelről, s hírtelen megfordulva már csak azt éreztem, hogy egy forró ajak tapad az enyéimre, csak egy a különbség. Hogy ezt az ajkat bárhonnan felismerném. Forró tenyerével arcomat közrefogta, így esélyem sem volt magamtól ellökni. Először minden erőmmel ellenálltam neki, de utat tört lágyan simuló nyelve, s onnantól az ellenkező erőm is, úgy ahogy volt elszállt. A fájdalmas csókba halkan belenyögtem. A hátamon a hideg és a libabőr rázkódott rajtam. A lélegzetem szapora lett a szívem pedig háromszáz fokon égve dörömbölt a mellkasomban. Eltűnt belőlem az előbb érzett gyűlölet, és kizártam körülöttünk a világot. Forrón és szenvedélyesen csókoltuk egymást, amibe az előbb történtek fájdalmai is belecsöppentek. Viszont azt hiszem Taylor is észbe kapott, hogy valójában hol vagyunk és kikkel vagyunk egy házba, s ezért a szenvedélyes és úgymond talán béküléses csókot nem hagyta, hogy ettől tovább folytatódjon. Lassan lenyugodva kedélyeink, rövidebb és lágy csókokkal halmozta el duzzadó ajkaimat, majd elválva egymástól mélyen a szemembe nézett.

- Lehiggadtál végre? – kérdezte immár a szokásos hangnemén, ami már kicsit sem idegesített.

De erre válaszként csak egy apró bólintást adtam, s lesütöttem a szemem, hogy ne ejtsen transzba tekintetével.

- Most már akkor beszélhetünk – motyogta.

Még mindig lesütöttem szemem, s érezve, hogy kilép előlem a kabinból én is utána akartam menni. De hírtelen megszédültem és valahogy előttem a kép mintha elhomályosult volna. Aztán már csak fekete pontokat kezdtem látni, mire megijedtem. Másodpercek alatt levert a víz és egyre jobban azt éreztem, hogy nem vagyok magamnál. Taylor után akartam szólni, hogy rosszul vagyok, de már egy szó sem tudta elhagyni a szám. Majd hírtelen mintha zuhanni kezdtem volna, és egyszerre minden elsötétült előttem…